A vers a következő szempontokból elemezhető teológiai aspektusból:
1. Az istenkép kérdése: A vers elején Kosztolányi leírja, hogy a dajka számára ő és családja rokonok. Ez az istenkép fogalmával kapcsolatos, hiszen a kereszténységben Isten mindannyiunkat testvéreknek tekint, akik között családi kötelék van.
2. Az Istenhozzádás kérdése: A dajka mellettük él, de már más családhoz tartozik. Ez azt szimbolizálja, hogy az emberek változó kapcsolatban vannak Istennel. Megjelenik az a tény, hogy az ember kapcsolata Istennel idővel alakulhat, változhat.
3. A szenvedés és az elfogadás: A dajka a sötét pincelakásban él, és bár gondjai vannak (gond, szegénység, nyomoruság, árvaság), elfogadja helyzetét és nem panaszkodik. Ez egy olyan hozzáállásra utal, amelyben az ember elfogadja az élet megpróbáltatásait, és a szenvedéssel együtt él.
4. Isten jelenléte a mindennapokban: A dajka mindennapi teendőit végzi (mos, vasal, főz), és egyébként passzív magatartást tanúsít. Ugyanakkor a versben feltűnik egy pillanat, amikor a dajka mosolyogva néz a falra. Ez a pillanat megmutatja, hogy az Isten jelenléte érzékelhető a mindennapokban is, még a legnehezebb időkben is.
A bibliatudomány nézőpontjából az alábbi elemek vannak jelen:
1. Isten iránti hűség: A dajka hét évig szolgált a családnál, és szerették. Ez a hűség megjelenik például a Bibliában is, amikor az emberek Isten szolgálatában állnak és hűségesek maradnak hozzá.
2. Az Istennek való engedelmesség: A dajka elfogadja helyzetét és nem panaszkodik. Ez az engedelmesség azt mutatja, hogy az ember elfogadja Isten akaratát és hozzáigazítja a mindennapi életét.
A patrisztika nézőpontjából az alábbi elemek vannak jelen:
1. Az emberi kapcsolatok szerepe: A dajka rokonságban áll a családdal, és fontos szerepet játszott a gondoskodásban. A patrisztika hangsúlyozza az emberi kapcsolatok fontosságát, és hogy az embereknek egymás iránti felelőssége van.
2. Az önátadás szerepe: A dajka munkát végez, gondoskodik, és elfogadja helyzetét. Ez az önfeláldozás és önátadás fontos értékek a patrisztikában, hiszen az ember Istenhez való kapcsolata az önfeláldozáson és az önátadáson alapul.
A skolasztika nézőpontjából az alábbi elemek vannak jelen:
1. Az értelem szerepe: A versben a dajka passzív magatartást tanúsít, és nem fejezi ki érzéseit. Ez a skolasztika értékrendjében az ésszerűségre és a racionális gondolkodásra helyezi a hangsúlyt.
2. Az objektív valóság felismerése: A dajka elfogadja helyzetét és nem panaszkodik, tudva hogy ez az objektív valóság. Ez a skolasztikus gondolkodásban azt sugallja, hogy az embernek fel kell ismernie és elfogadnia kell a valóságot, annak minden nehézségével együtt.
Összességében a vers teológiai elemzése az istenkép, az Istenhozzádás, a szenvedés és az elfogadás, az Isten jelenléte a mindennapokban és a patrisztika, skolasztika összefüggései mentén számos teológiai szempontot boncolgat. Ezek a szempontok a bibliai alapokon, az antik keresztény gondolkodáson és a középkori teológiai irányzatokon alapulnak, kibontakoztatva az emberek kapcsolatát Istennel és az egymáshoz való felelősségüket.