Ő a sebes, fényes láng. Mária
engem szeret a földön. Mária
sír és kacag, ha meglát. Mária
sikoltva jő elébem. Mária
rózsát susog fülembe. Mária
térdemhez ül le, úgy néz. Mária
a végtelent akarja. Mária
hadarva mondja: "Nem, nem." Mária
telefonoz és toppant. Mária
a jólnevelt úrinő. Mária
egy lágytojást se főz meg. Mária
sok altatószert használ. Mária
teázik és kártyát rak. Mária
sóhajt és kézimunkáz. Mária
siet, de mindig ráér. Mária
semmit se tud, csak mindent. Mária
igaz, szilárd, őszinte. Mária
a hallhatatlan nagyság. Mária
az élhetetlen jóság. Mária
az emberi nemesség. Mária
szép, hogyha ég és izzik. Mária
szebb, hogyha kócos, sápadt. Mária
legszebb, mikor csunyácska. Mária
a földgolyó remekje. Mária
Isten csodás torzrajza. Mária
kislányka és hősnő is. Mária
az édesség, a fönség. Mária
lágy, mint a hattyú tolla. Mária
kemény, mint a gyémántkő. Mária
gyermekkorom ábrándja. Mária
az ifjúságom láza. Mária
az ötvenévem díja. Mária
dicsőségem babérja. Mária
az életem fájdalma. Mária
haldokló ágyam fénye. Mária
anyám, leányom, húgom. Mária
múltam, jövendőm együtt. Mária
nem az enyém s enyém ő. Mária
a "sohasem" s a "mindig". Mária
a lelkem felesége. Mária
áldott a földi nők közt. Mária
lásd, vége sincs e versnek, Mária
mert mindig újra kezdem, Mária
oly hosszú már ez ének, Mária
mint végtelen szerelmem, Mária

1935. november 22.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Röpima" című versében a szerző a Mária nevű nőt magasztalja és kifejezi iránta érzett szerelmét. A vers lírai hangvételű, és magában foglalja a szerelmes érzelmek különböző árnyalatait. Az öröm, boldogság, szenvedély, vágy és fájdalom egymást váltják a verssorokban.

A versben megjelenő Mária figurája nemcsak a konkrét Mária nevű nőt jelenti, hanem egyfajta általánosságban a nőies erényeket és vonásokat testesíti meg. Ez a fajta általánosság lehetőséget ad arra, hogy a verse a magyar és nemzetközi szépirodalomban is megtalálható női jellemekre és archetípusokra utaljon.

A magyar irodalomban találhatunk hasonló visszatérő női figurákat, mint például Arany János "Nemzeti dal" című művében a Hazát, vagy Ady Endre "Az utolsó dal" című versében az Anyaföldet. Ezek a női figurák általában egyfajta szimbólumokként vagy archetípusokként jelennek meg, és azonosítható üzenetet hordoznak az adott irodalmi műben.

A nemzetközi irodalomban is előfordulnak hasonló női archetípusok és szimbolikus figurák. Például William Shakespeare "Szép Helén" című szonettjében Helén királynő az örömöt és szépséget szimbolizálja, Virginia Woolf "Mrs. Dalloway" című regényében Mrs. Dalloway az álmodozó és érzékeny női lélek megtestesítője.

Kosztolányi versző a Mária nevű női figura különböző jellemvonásait és tulajdonságait emeli ki, például a lágy és kemény, a gyermeki és nőies vonásokat, amelyek szintén megtalálhatók a nemzetközi irodalomban is. Ezen túlmenően a vers sorai idővel összekapcsolódó érzelmeket (gyermekkor, ifjúság, öregkor) is kifejeznek, ami utalhat a kor és múlás tematikájára a szépirodalomban.

A vers zárása pedig arra a gondolatra hívja fel a figyelmet, hogy Mária mindig újra kezdődik és végtelen szerelemként él, ami szintén található az ősi mítoszokban és klasszikus irodalmi művekben is, mint például a görög mitológiában vagy a Szerelmesek szonettjeiben.

Kosztolányi Dezső "Röpima" című verse természettudományos szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést és jelenséget tárhajt elénk. A költő Máriáról beszél, aki a vers során különböző tulajdonságokkal és cselekedetekkel rendelkezik. Ezen tulajdonságokat, viselkedéseket természettudományos kutatásokhoz és felfedezésekhez kapcsolva közelebbről megvizsgálhatjuk a következőkben:

1. Fény és hő: A vers elején Mária a "sebes, fényes láng"-ként jelenik meg. Ez utalhat a lángok sebességére és forrására. A mai tudományban a fény és hő tulajdonságai részei a keletkezési és terjedési mechanizmusoknak, amelyeket például a kvantumfizika, az optika és a hőtan kutat.

2. Érzelmek és agy működése: A vers több helyen is Mária érzéseit és viselkedését említi, mint például sírás, kacagás, sikoly, sóhaj, telefonálás stb. Az agykutatásban a mai kor legfrissebb felfedezései azt mutatják, hogy az érzelmek és a viselkedésünk közvetlen összefüggésben áll az agyi tevékenységgel, mint például az agyi hullámok, neurotranszmitterek és neuronhálózatok.

3. Biológia és étrend: A versben említik, hogy Mária nem főz lágytojást, használ altatószereket, teázik, kártyát rak stb. Ez a rész utalhat az emberi test biológiai folyamataira és az egészséges életmódhoz kapcsolódó témákra. A friss biológiai kutatások tanulmányozzák az étrend hatásait, az alvás és ébrenlét idegrendszeri szabályozását, valamint a szív- és érrendszeri egészséget.

4. Idő és tér: A versben számos idővel és helyzettel kapcsolatos részt említenek, például Mária mindig ráér, semmit se tud, csak mindent, az élet díja, az életem fájdalma stb. Az idővel és térrel kapcsolatos kutatások a természettudomány egyik legnagyobb területévé váltak, mint például az asztrofizika, a kvantummechanika és az elméleti fizika.

Ezek csak néhány példa a versben található részek természettudományos kapcsolatára. Ahogy látjuk, a természettudomány legfrissebb felfedezései számos területen összekapcsolódnak a költő verseiben megjelenő jelenségekkel és tulajdonságokkal. A költő képekben és metaforákban fogalmazza meg Mária sokoldalúságát, és a természettudomány „nyelvén" beszélve festi le a világ jelenségeit és viselkedéseit.

Kosztolányi Dezső "Röpima" című versét teológiai szempontból is vizsgálhatjuk. A versben Mária szerepel, aki különböző tulajdonságokkal és viselkedéssel jelenik meg. Az alábbiakban tárgyalom az egyes teológiai nézőpontokat és azok kapcsolatát a verssel.

Bibliai nézőpont: A Bibliában Mária Jézus anyja és egyik főszereplője történeteknek. A versben bemutatott Mária képe sok tekintetben eltér a bibliai leírásoktól. A versben Mária a "fényes láng" megtestesítője, amely ellentmondásban áll a hagyományos isteni szimbólumokkal. Mária sír, kacag, sikolt és hadar, ami az emberi érzelmek és viselkedés jellemzői. Ezek az emberi vonások árnyalják Mária isteni jellegét és emberi oldalát hangsúlyozzák. Emellett a versben Mária az "őszinte", "jóságos" és "nemesség" szinonimája.

Patrisztika nézőpont: A patrisztika a korai keresztény gondolkodást jelöli, amikor a kereszténység dogmáit és értelmezését fejlesztették ki. A patrisztikában Mária szerepe jelentős, mint Jézus Anyja és a hiteles példakép a hívőknek. A versben Mária isteni és emberi jellemvonásai együtt léteznek, ami az isteni és emberi természet egyesítését jelképezi, amit a patrisztikus teológia hangsúlyoz. A versben Mária az "igaz" és "szilárd" jelzőkkel illetett személy, ami Mária isteni és emberi tökéletességét sugallja.

Skolasztika nézőpont: A skolasztika a középkori egyházi filozófiai és teológiai irányzat, amely a racionális gondolkodást és az érvelési módszereket fejleszti ki. A skolasztika a hit és a filozófia összhangját keresi. A versben Mária sokféle tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek ellentmondásosak lehetnek egymással. Ez a polaritás és ellentmondás az igazi és valódi emberi tapasztalatokra és paradoxonokra utal, amit a skolasztikus gondolkodás is próbált megérteni és összehangolni.

Bibliatudomány: A bibliatudomány a Bibliával és az ahhoz kapcsolódó iratokkal foglalkozik. A versben Mária több személyiségjegyét találhatjuk ebben a tudományágban. A versben bemutatott Mária nem teljesen felel meg a hagyományos bibliatudományi értelmezéseknek, de a versben tükröződik az isteni és emberi viszonyok változása, ami a bibliai cselekmények során is látható volt.

Részletesen megtárgyaltuk az egyes teológiai nézőpontokat és azok összefüggéseit a verssel. Az is fontos kiemelni, hogy más teológiai nézőpontokat is vizsgálhatunk a versben, mint például a feminista teológia, amely megvizsgálja Mária női jellemvonásait és a női szerepeket a teológiában. Ezenkívül a versben megjelenő Mária képe többféle értelmezést kaphat, és más teológiai vagy filozófiai irányzatokat is bevonhatunk a verselemzésbe.