A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,

nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.

Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,

hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső "Szellemidézés a New York-kávéházban" című művéből való. Az alábbi elemzés során két aspektusra fogunk összpontosítani: a magyar irodalom és a nemzetközi irodalom összefüggéseire.

A magyar irodalom területén Kosztolányi Dezső megjelenése jelentős volt. A szerző a 20. század elején és közepén aktív volt, és a modernizmus irányvonalának egyik legfontosabb képviselője volt Magyarországon. Kosztolányi műveiben gyakran foglalkozik az emberi élet és szenvedés témájával, valamint kísérletezik a formával és a stílussal.

Ennek a versnek a témája a nosztalgia és a múlt elvesztése. A költeményben a költő visszaidézi az elmúlt idők emlékeit, amikor a New York kávéházban tartózkodott, és olyan dolgokat élvezett, mint a dohányzás és a szórakozás. Ezen emlékek által maga az író is érzékelteti, hogy a múlt elveszett. Ezt a kérdést a háborús Európa kontextusában is meg lehet érteni, ahol az emberiségnek sok mindent fel kellett áldoznia.

A nemzetközi szépirodalom területén Kosztolányi esztétikája és témái összefüggnek más kortárs írók munkáival. Például James Joyce, T.S. Eliot és Virginia Woolf is hasonló módon járt el a modern irodalom terén, amikor új utat keresett a szóbeli kifejezésben és a kifejezés formájában. Mindenekelőtt Kosztolányi a belső világ bemutatására összpontosít, és az emberi lélek mélységét jellemzi, ami általában jellemző más nemzetközi modernista művekre.

Az "Szellemidézés a New York-kávéházban" tehát egy olyan költemény, amely a magyar irodalom modernista hagyományaihoz kapcsolódik, miközben párhuzamokat von más kortárs nemzetközi művekkel. Kosztolányi gyönyörű képekkel és mély érzelmekkel fest ebben a versben, kifejezve az elveszett múlt iránti vágyat és a múltban rejlő szépséget. Ez a mű az írók és a múlt iránt érdeklődő olvasók számára alike hasznos lehet a szerző irodalomtörténeti megértése és kapcsolatának feltárása érdekében.

A vers természettudományos szempontból megközelítve számos elemmel rendelkezik, amelyek a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba hozhatók.

Az első sorban említett kávé gőze és a téli reggel füstje utalhat az atmoszféra kémiai összetételére, valamint az emberi tevékenységek hatásaira a légkörre. Az antropogén hatások, mint a dohányzás vagy a városi szennyezettség, a klímaváltozásra és az egészségre gyakorolt hatásokkal kapcsolatosan merülhetnek fel.

A második sor említése az immár elavult szórakozóhelyek, mint a New York-kávéház, és a villanyok közötti tombolás, a lehetetlen érzése a modern technológia és a tudomány fejlődésével kapcsolatban állhat. Az emberek gyakran szembesülnek azzal a paradoxonnal, hogy a technológia fejlődése ugyan sok lehetőséget és kényelmet nyújt, de ugyanakkor megnehezíti az életet és ellentmondásba hozza az emberi értékeket.

A negyedik sor említése a személyes emlékekre és az ifjúság érzésére utal. Az emlékezet és az idő múlása a neurobiológia és a kognitív tudomány témaköreibe tartozik. A vad aether-szaga kifejezés pedig az ismeretlenre, az új és izgalmas felfedezésekre, találmányokra, tudományos felfedezésekre utalhat.

A következő rész a halálnak nyújthat meghatározó pontot a versben. Bár a halál a természettudományokban számos kutatási területet felölel (pl. az életciklusok, az öregedés, a genetika), itt a halál inkább egy spirituális vagy filozófiai aspektusra utalhat, amely a természettudományok határán helyezkedik el.

A vers utolsó része pedig egy konkrét személy, Osvát, vágyát fejezi ki. Ez az emberi kapcsolatok és az emlékek megőrzésének kérdését vetíti előtérbe. Az emberi kapcsolatok és a közösség fontossága az emberi viselkedés és a társadalomtudományok egyik fókuszkérdése.

Az "örökre sértett gyász" és "fényes kisértet" kifejezések pedig összefügghetnek a pszichológia és a tudatosság kutatásával, valamint a halottak emlékének és az emlékezésnek bizonyos neurobiológiai és pszichológiai elemeivel.

Különösen érdemes megjegyezni, hogy a vers az érzelmeket és az emlékeket hozza előtérbe, amelyek fontosak a pszihiátriai és a neurobiológiai kutatásokban.

Összességében a vers számos olyan elemet tartalmaz, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba hozhatók. A környezeti hatások, a technológia fejlődése, az idő múlása, a halál, az emberi kapcsolatok és az emlékek mind olyan témák, amelyek a természettudományok és a társadalomtudományok különböző ágaival szorosan összekapcsolódnak.

A Kosztolányi Dezső "Szellemidézés a New York-kávéházban" című vers teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen több elemét összekapcsolhatjuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival is.

A vers első részében a kávéház és a téli reggel füstje és gőze van jelen. Ez a kép összekapcsolható az oltárnál áldozáskor jelentkező füstképpel, amely az égbe szálló imádság jelképe lehet. A reggeli köd szintén többféle értelmezést kapcsolhat össze. Az Ószövetségben a köd jelképezi Isten jelenlétét és Atyával való közösséget. Egy másik értelmezési mód szerint a köd arra utalhat, hogy a költő saját életében nem lát át, nincsen tisztánlátása, és igyekszik egy magasabb rendű valóságba bepillantást nyerni.

A második részben a versek szerzőjének érzéseit és emlékeit érzékelhetjük. A patrisztika szemszögéből nézve a versek és emlékek között fellelhető érzékeltetett vágy a lelki fejlődés, a lelki élet gazdagítása felé irányulhat. A versek általánosságban a dicsőség kifejezésére is lehetnek eszközként használhatók, ami a transcendenshez, az Istenséghez való közeledésre utalhat.

A harmadik részben a költő egy távoli barátját idézi, és várja az ő látogatását a kávézóban. Ez a kép a patrisztika nézőpontjából nézve az emberi kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozza, és arra utalhat, hogy az emberi közelség, a barátság megmutatkozása Istennel való találkozás lehetőségét hordozza magában. A roppant szemüveg metaforája pedig a mindent átlátó Isteni Bizonyosság iránti vágyat jelképezheti.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő képek, érzések és vágyak logikus következtetések eredményeként határozhatnak meg egy személyes értelmezést. A költő a versek segítségével kifejezheti saját elmélkedésének eredményét, belső fejlődését és a világot formáló erők megértését. A skolasztika fontos eleme az azonban, hogy a hit és a vallásos tapasztalatok is logikai alapokon nyugszanak, és azokat nemcsak szubjektív érzésekre lehet alapozni, hanem azoknak világos rendszert kell követniük.

Ezen elemzésen kívül az is értelmezhető, hogy a vers kosztolányi deprimált hangulata és a vágyakozásai összekapcsolhatók az emberi létezés misztériumával, az emberi sors és identitás kérdéseivel, ami szintén teológiai témának számít.

Overall, a vers teológiai szempontból értelmezhető, és több aspektusban összekapcsolható a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival. A versekben megjelenő érzések, emlékek és vágyak a vallásos tapasztalatok, a lelki fejlődés és az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák, ami segíthet kapcsolódni a teológiához és annak különböző aspektusaihoz.