A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.
A Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az ősz metaforája az élet eljárásának. Az ősz a vég kezdetének szimbóluma, amikor a természet megöregszik és elhalványul. Ez a kép a Bibliában is megtalálható, például az Ézsaiás könyvében a "fűvirágok" hasonlataval, amelyek a föld megbomlására és az emberek elhervadására utalnak. A versben a szeptember eleje szintén az eljárás kezdetére utal, az évszak változására, amikor mindent el kell veszíteni, ami szép.
A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az elkötelezettség a szenvedés elfogadására és az önmagunk által hordozott terhek elfogadására. Az elhervadó őszszel és az élet eljárásával való együttérzésben és elfogadásban visszaköszön a kereszténység alapelve, miszerint a világi élet kihívásait és szenvedéseit magunkra kell vennünk, és elfogadnunk a nehézségeket. A "bíbor gyümölcse" a szembesülést szimbolizálja a halállal és a szenvedéssel.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a bölcseség, amit a költő magára vesz. Ez a skolasztikus filozófia alapelveivel, például a racionális gondolkodással és a filozófiai megközelítéssel kapcsolatos. A bölcseség képessé teszi az embert arra, hogy elfogadja az élet eljárását, és közönyös legyen. Ez összhangban van a skolasztika hétköznapi világ megértésével és a filozófiai megközelítésekkel, amelyek a logikára és az értelemre támaszkodnak.
Ezen kívül más ötlet is felmerülhet a vers kapcsán. Például a vers vallási megközelítésben is felfogható, ahol az ősz és az élet eljárása a halált és a feltámadást jelképezi. A "bíbor gyümölcse" lehet az evésnek vagy az örömöknek a szimbóluma a Bibliában, amelyeket a versben már nem vár a költő.
A vers tehát többféle teológiai és vallási nézőpontból is értelmezhető, és összefüggéseket mutat a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más vallási vagy filozófiai megközelítésekkel.