A hoszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcseség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból több eleme is érdekes lehet. Először is, a vers a természetben lezajló változásokat ábrázolja. Az őszi időszakot jeleníti meg, amikor a természet lassan leveti nyári dús köpenyét és előkészül a télre. Ez a folyamat a növények leveleinek elhalványulásában és lehullásában mutatkozik meg. Ebben a kontextusban a versben említett "aranyköpeny" utalhat a falevelekre, amik arany színnel borítják be a tájat az ősz beköszöntével.

A versben szerepel továbbá a "csönd, a szél, a fázó-zöldes ég", amik a természeti elemekre és az időjárásra utalnak. Az őszi időszakban a szél gyakran előfordul, és a hűvös zöldes ég a közeledő hidegebb időt és csapadékot jelzi. Ez az időjárási jelenség is a természettudományban fontos szerepet játszik, hiszen az időjárás előrejelzésének és az évszakok változásának megértése fontos kutatási területek.

A versben megjelennek az élet és halál témái, amik szintén kapcsolódnak a természettudományhoz. Az élet és halál körében a biológia és az evolúció tanulmányozása a természettudományok egyik kulcsfontosságú területe. A versben az élet véges volta és a kezdet és végesség is felvetődik, ami összefügghet a természeti ciklusokkal és az életfolyamatokkal.

A versben említett bölcseség és aranymezbe öltözés utalhat a tudományos ismeretek és a felismerések fontosságára. A természettudományok az objektív megfigyeléseken, kísérleteken és analíziseken alapulnak, melyek segítségével megismerhetjük a világot és az abban zajló folyamatokat.

Összességében tehát a vers a természettudomány számos aspektusával összefüggésbe hozható. A természeti változások, időjárási jelenségek és az élet és halál témái mind a természettudomány modern kutatási területeihez kapcsolódnak. A versben megjelenő bölcseség és aranymezbe öltözés pedig az objektív megfigyelések és ismeretek fontosságát hangsúlyozza.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az ősz metaforája az élet eljárásának. Az ősz a vég kezdetének szimbóluma, amikor a természet megöregszik és elhalványul. Ez a kép a Bibliában is megtalálható, például az Ézsaiás könyvében a "fűvirágok" hasonlataval, amelyek a föld megbomlására és az emberek elhervadására utalnak. A versben a szeptember eleje szintén az eljárás kezdetére utal, az évszak változására, amikor mindent el kell veszíteni, ami szép.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az elkötelezettség a szenvedés elfogadására és az önmagunk által hordozott terhek elfogadására. Az elhervadó őszszel és az élet eljárásával való együttérzésben és elfogadásban visszaköszön a kereszténység alapelve, miszerint a világi élet kihívásait és szenvedéseit magunkra kell vennünk, és elfogadnunk a nehézségeket. A "bíbor gyümölcse" a szembesülést szimbolizálja a halállal és a szenvedéssel.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a bölcseség, amit a költő magára vesz. Ez a skolasztikus filozófia alapelveivel, például a racionális gondolkodással és a filozófiai megközelítéssel kapcsolatos. A bölcseség képessé teszi az embert arra, hogy elfogadja az élet eljárását, és közönyös legyen. Ez összhangban van a skolasztika hétköznapi világ megértésével és a filozófiai megközelítésekkel, amelyek a logikára és az értelemre támaszkodnak.

Ezen kívül más ötlet is felmerülhet a vers kapcsán. Például a vers vallási megközelítésben is felfogható, ahol az ősz és az élet eljárása a halált és a feltámadást jelképezi. A "bíbor gyümölcse" lehet az evésnek vagy az örömöknek a szimbóluma a Bibliában, amelyeket a versben már nem vár a költő.

A vers tehát többféle teológiai és vallási nézőpontból is értelmezhető, és összefüggéseket mutat a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más vallási vagy filozófiai megközelítésekkel.

A vers Kosztolányi Dezső által írt szerelmi vallomás, amelyet irodalomtudományi szempontból különböző összefüggésekben lehet értelmezni.

1. Magyar irodalmi kontextus:
- Kosztolányi Dezső stílusa és tematikája: A versben megjelenik Kosztolányi sajátos stílusa, melyet az egyszerűség, a cizellált nyelvezet és a mély érzelmek jellemznek. A szerző gyakran foglalkozott a múlandóság, az idő múlása és a halál témáival, melyek itt is megjelennek.
- Az irodalmi korszak: Kosztolányi a huszadik század második felében alkotott, így a verse a modern magyar irodalom jellemzőit hordozza, például a lírai szubjektum intenzív érzelmi átélését és az első személyű lírákat.

2. Nemzetközi szépirodalmi kontextus:
- Általános irodalmi összefüggések: A vers általánosan értelmezhető a szépirodalom kontextusában is azáltal, hogy megidézi a múlandóságot és a változást. Ezek az állandó témák megtalálhatóak a világirodalom számos művében.
- A szerelmes líra: A versben megjelenő érzelmek és gondolatok a szerelmi líra műfajába sorolhatók. A múlandóság, a veszteség és az élet végső értelmetlensége témái sok más szerző művében is előfordulnak, például William Shakespeare vagy Johann Wolfgang von Goethe verseiben.
- Metaforák és szimbólumok: Az aranyköpeny, az égbolt és a bölcseség metaforikus jelentéssel bírnak a versben, és az ilyen jellegű képek a világirodalom számos művében megfigyelhetők, például Emily Dickinson vagy T.S. Eliot verseiben.

Fontos megjegyezni, hogy az irodalomtudományi elemzés során más lehetséges összefüggések is felmerülhetnek, és a vers értelmezése változhat az olvasói tapasztalattól és értelmezéstől függően.