Kosztolányi Dezső "Szülőföldemnek bús határa" című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.
A vers elsősorban a lírai én személyes érzéseiről, gondolatairól szól. Az irodalomtörténetben ez a lírai forma a szubjektív líra kategóriájába sorolható, amelyben a lírai én megosztja érzéseit és gondolatait a világgal. Ebben az esetben a lírai én a szülőföldéhez fűződő szoros kapcsolatáról és az elvesztésének fájdalmáról beszél.
A vers nyelvezete egyszerű és közvetlen, amely kiemeli az érzelmek őszinteségét. Kosztolányi melankolikus hangvételű szavalata implicit módon is a szépirodalmi hagyományokat követi, pl. a rímes formájával, a ritmikus verseléssel és az archaikus nyelvezettel.
Az első négy sor az emberi kapcsolatok szimbólumaként is értelmezhető, amelyek az emberi élet és halál körforgására utalnak. Az élet és halál motívumok számos irodalmi műben jelen vannak és ezek segítségével ábrázolják az emberi létezés nagyszerűségét és tragikumát.
A versben említett iskola és templom motívumok is gyakran előfordulnak a magyar és a nemzetközi irodalomban. Az iskola az oktatás és a fiatalok helye, míg a templom a vallás és a lelki élet színtere. Mindkét helyszín összekapcsolódik a múlt emlékeivel és a hagyományokkal, és ábrázolódnak az emberiség örökségének fontos pillérei.
A természettel kapcsolatos motívumok (lombok, virágok, színes kavicsok) is gyakran előfordulnak a lírai költészetben, és képesek felidézni az érzelmeket és az élettapasztalatokat.
A hold, nyári bál, rakéta, jegenyék motívumai is az életről, az emlékekről és az elmúlásról alkotott képek. Ez a motívumrendszer további kapcsolódásokat teremt más irodalmi művekkel, amelyekben ezek a képsorok szintén megjelenhetnek.
A vers közvetített érzelmekkel, emlékekkel és képekkel arról, hogy az emberi létezés véges és hogy az identitásunk nagyon erősen kötődik a szülőföldünkhöz. Ezenkívül a versben megjelenő érzelmek (bánat, vágy, elfáradtság stb.) és a lírai én helyzete (szegénység, fáradtság) is számos irodalmi karakterrel, témával és helyzettel párhuzamosítható mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.