Akkor, mikor mindenki ágyba tér,
s elcsendesül a lármás utca, tér,
őrült zsivajjal, nyargalászva, furcsán
rohan tovább az alvó, éji utcán
a tűzkocsi, a vágtató fogat.

Dagadt nyakakkal fújnak a lovak.

Riad az ember, reszket és előjön,
és szívdobogva néz ki a redőkön.
"Tűz van!" kiáltja mindegyik torok,
és a kifejlő gombolyag forog,
sodrott kötél, szivattyu, csáklya, balta
dereng a fáklyafényes zűrzavarba.
A vészre szánt, csákós, nyakas alak
égő szemével a homályba hat,
és szíve társiéval összedobban
egy reszkető és kéjes borzalomban,
s rémlik szemüknek a sötét borúbol:
a láng, a már füstfogta drága bútor,
a nő, ki tördeli fehér kezét,
a rémülő kiáltás szerteszét,
s létráramászás megfeszült inakkal...
Az üldözött ló vad haragba nyargal,
fehér fogával a zablát harapja,
bősz orrlyukát dagasztja tűz-haragja,
s amíg a kürthang a tájat bejárja,
miként az éj sikongó vészmadárja,
a nagy, habos ló hörgő kéjet érez,

a lángvihartól az ég alja véres.

A kőkockákon gyorsan elrohannak,
de még soká hangzik visszhangja annak.
Az ember áll ott, álmosan tekintve,
a könnyü szélbe megleng vékony inge,
aztán remegve hült ágyába készül,
és álmodik a tűzrül, a lidércrül.


Elemzések

A vers teológiai szempontból a tűz jelentőségéről szól. A tűz az emberi élet fontos eleme lehet, úgy általában az anyagi környezetünkben, például a sütés-főzés során vagy a melegedéshez, de itt a versben konkrétan a tűzvész jelenik meg.

Bibliatudomány szempontjából a tűz az Isten írnokának, Mozesnek megszólalását idézi, amikor az égő csipkebokorról beszél, ahol Isten nevét is megnevezi, hogy én vagyok az, amíg meg nem mondja, hogy a legfelsőbb lény vagyok. Az égő csipkebokorban megjelenő tűz az Isten jelenlétét, szentségét szimbolizálja.

Patrisztikus szempontból az alvás és ébredés képi ábrázolása a lelki élet általános jelenségére utalhat. Az ember általunk átlagosnak tartott, hétköznapinak tartott élete valójában csak egyfajta "álom", amitől fel kell ébrednünk a lelki életre, hogy megérthessük az isteni igazságokat. A tűz a felébredést, a megtérésre való hívást is jelképezi, amikor az ember szembesül a sorsával és rádöbben, hogy az anyagi világ csak árnyképe az isteni valóságnak.

Skolasztikus szempontból a versben megjelenő tűzvész az anyagi világ hullámverése, a változások és kihívások, amelyekkel az embernek szembenéznie kell. A tűznek szerepe lehet a lelki izgalom, szenvedélyek felkorbácsolásában is, így a tűzvész a lélek izzását, a bűnbeesés lehetőségét jelenti.

Egyéb ötletként a versben megjelenő tűz és a sötétség, valamint az ébredés és alvás kontrasztja egyfajta dualitást fejezhet ki, a jó és rossz, a fény és sötétség, az élet és halál ellentétét. A tűz egyfajta átváltozást, pusztítást is jelenthet, ami a változásra vagy elpusztulásra való utalás lehet.

A versben először is megjelenik a tűzkocsi, amely a legfrissebb technológiai fejlesztések eredményeként egyre hatékonyabban képes eloltani tüzet és menteni emberéleteket. Az új generációs tűzkocsik rendelkeznek számos modern berendezéssel, mint például szivattyúk, sodrott kötelek és speciális felszerelések, amelyek segítségével hatékonyan kezelhetik a tűzvészeket.

Ezen kívül láthatjuk a lovakat, amelyek a hagyományos lovas tűzoltókocsi hajtóerejét jelentik. A versben említett "dagadt nyakakkal fújnak a lovak", ami utalhat a lovak izomzatának erősítésére és az állandó gyakorlásra, amely lehetővé teszi számukra a gyors mozgást és a tűzoltási feladatok hatékony elvégzését.

Továbbá, a versben megjelenik az emberi reakció a tűzriadóra. Az emberi reakció viszont jelzi a tudományos kutatások aktuális eredményeit a pszichológia és az emberi viselkedés területén. Az emberi szívverés és a reszketés felveti a stresszreakciók és az adrenalin felszabadulásának természettudományos megközelítését.

A versben megjelenik a tűz által támasztott veszély és annak hatása az emberekre és az állatokra. A tűz okozta pusztítást és a félelmet, amelynek hatására az emberek szervezetében kémiai folyamatok indulnak be. A tűz szerepe a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésben állhat az éghajlatváltozással és a környezeti katasztrófákkal kapcsolatos kutatásokkal.

Végül, a versben megjelennek az érzékek által közvetített benyomások. Az égő bútorok látványa, a rémülő kiáltások hangzása és a füst kellemetlen szaga az érzékszervekkel való érintkezést és az információfeldolgozást jelzi. A természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésben a sensorikus rendszerek és az érzékelés kutatása segíthet megérteni, hogyan reagál az ember a veszélyes helyzetekre.

Összességében, a Kosztolányi Dezső Tűz című versben számos olyan elem található, amelyet kapcsolatba hozhatunk a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mint például a technológia fejlődése, az emberi viselkedés és reakciók, a környezeti hatások és az érzékekre gyakorolt hatások.

A vers szövege meglehetősen rövid, ám sok fontos elemet rejt magában, amelyeket irodalomtudományi szempontból érdemes megvizsgálni.

Kezdve a magyar szépirodalom területével, Kosztolányi Dezső tűz című versében erősen érezhetőek a szimbolikus és lírai elemek. A tűz, mint motívum, itt a vers központi eleme, képes félelmet kelteni, érzelmi hatást kiváltani az olvasóból. A tűz látványa és hangja izgatottza és rémületet vált ki az emberekből, ami érzelmi reakciókat vált ki a versben.

A vers ritmusa és verselése is jelentős szerepet játszik az irodalomtudományi értelmezés során. Kosztolányi használja a gondolatiság és az érzelmek kulcsszavait. A versben a sorok között is láthatóak szimbolikus kapcsolatok, például a tűzkocsi furcsa rohanása és az alvó, éji utca csendje közötti ellentét.

A nemzetközi szépirodalomban is találhatunk párhuzamot a verssel. A tűz mint szimbólum gyakran jelenik meg az irodalomban, és számos kultúrában más-más jelentéssel bírhat. A tűz megtestesítheti a pusztítást, az erőt, de akár a megújulást is. Az olvadó nyelvképek, a részletek kidolgozása és a hangulat kifejezése is jellemzi a nemzetközi irodalmat.

Az irodalomtudósok gyakran vizsgálják az irodalmi művek szerkezetét és a nyelvi megoldásokat is. Kosztolányi verse tömör és szuggesztív, a szerkezeti elemei pedig jól illeszkednek a témához. A rímes szótagszámok és a hasonlatok gazdagítják a vers nyelvi szintjét.

Végül, de nem utolsósorban, a vers társadalmi, kulturális és történelmi kontextusa is fontos szerepet játszhat az irodalomtudományi elemzésben. Kosztolányi időszakában világháborúk zajlottak, amelyek szintén hatással lehetnek a versre és tartalmára. A tűz, mint veszélyhelyzet, a félelem és a rettegés nyelvén szól mindenkihez, függetlenül attól, hogy melyik kultúrába vagy időszakba tartozik.

Összességében tehát a Kosztolányi Dezső Tűz című vers több szempontból is érdekes és átfogó elemzést tesz lehetővé irodalomtudományi szempontból. A magyar és a nemzetközi szépirodalomban is fellelhetőek párhuzamok és összefüggések, amelyek segíthetnek megérteni és megértelmezni a vers mondanivalóját.