A vers az Üllői úti fákról szól, és a fákhoz fűződő érzelmeket, emlékeket idézi meg. Azonban az irodalomtudományi szempontból is érdekes összefüggésekre is rámutathatunk.
Magyar irodalomban:
- Kosztolányi Dezső versei általában a modernista irányzatba sorolhatók, amelyek az érzelmeket, az egyéni benső világot helyezték előtérbe. Ez a vers is a lírai én érzéseit tükrözi, ami egy tipikus modernista jegy.
- A versben jelen van a természet motívuma, amely a 20. századi magyar irodalomban is jellemző volt, a természet költői megszemélyesítésének tárgyai ezek a fák.
- A vers felidéz egy társadalmi helyszínt, az Üllői utat, amely a korabeli Budapest fontos útvonala volt. Ez a társadalomművészet jegye, amelyben az irodalom is tükrözi és értékeli a kor társadalmát.
Nemzetközi irodalomban:
- A természet motívumának költői megszemélyesítése, amely a versben megjelenik, az angolszász romantika költészetében is gyakori témakör. Az Üllői úti fák hasonlóságot mutathatnak például William Wordsworth fáival vagy John Keats ode-jaival.
- A versnek a természet jelenléte mellett lírai énje is megvan, ami a lírában és romantikában általánosan jelenlévő elem.
- Az Üllői uti fák megjelenhetnek egyéb nemzetközi művekben is kontextusonként. A városi környezet, belváros fái nem különlegesek a nemzetközi irodalomban sem, és akár a városi lírai hangulatot is megidézhetik, mint például az angol metropolis versekben.
Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a magyar és a nemzetközi irodalom tükrében. Az irodalomtudomány sok más módon is vizsgálhatja és értelmezheti ezt a verset.