Az ég legyen tivéletek,
     Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
     ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
     Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,
     Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
     az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
     Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
     Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
     s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
     Üllői-úti fák.


Elemzések

A vers első négy sora arra utal, hogy az ég tükre az Üllői-úti fák, tehát a fák isteni kiváltságot kapnak. Ez a gondolat a bibliatudomány szempontjából kapcsolódik az isteni teremtéshez és a világ rendjéhez, amelyben mindennek megvan a saját rendeltetése és feladata. Az Üllői-úti fák lombjai és virágai pedig a teremtett világ szépségét és gazdagságát szimbolizálják.

A vers második részében pedig a fák arra vannak hivatottak, hogy örömet és vigaszt nyújtsanak az embereknek. Ez a gondolat a patrisztika nézőpontjából kapcsolódik a teremtett világ szolgálatához, amely az ember boldogságát szolgálja.

A vers harmadik részében az Üllői-úti fák szomorúsága és betegsége kerül előtérbe. Ez a gondolat a skolasztika nézőpontjából kapcsolódik a bűnbeeséshez és az emberi természet hiányosságaihoz. Az ifjúság elvesztése és a haldokló természet azt jelzi, hogy az emberi lét földi volta és múlékony volta.

Ezen kívül a versben megjelenik egy olyan közvetlen fohász is, amely a fákhoz szól és választ vár. Ez a vallási hagyományokban gyakran előforduló cselekvés, amikor az ember Istenhez vagy a teremtett világhoz fordul segítségért vagy válaszért.

Összességében a vers teológiai szempontból a teremtett világ és az ember kapcsolatára, az idő múlására és a múló ifjúságra, valamint a természet ártatlanságára és szenvedésére reflektál. Az Üllői-úti fák szimbolikus jelentése által pedig egy mélyebb értelmet hordoz, ami a vallási tapasztalatokra és a hitbeli kérdésekre is utalhat.

A vers az Üllői úti fákról szól, és a fákhoz fűződő érzelmeket, emlékeket idézi meg. Azonban az irodalomtudományi szempontból is érdekes összefüggésekre is rámutathatunk.

Magyar irodalomban:
- Kosztolányi Dezső versei általában a modernista irányzatba sorolhatók, amelyek az érzelmeket, az egyéni benső világot helyezték előtérbe. Ez a vers is a lírai én érzéseit tükrözi, ami egy tipikus modernista jegy.

- A versben jelen van a természet motívuma, amely a 20. századi magyar irodalomban is jellemző volt, a természet költői megszemélyesítésének tárgyai ezek a fák.

- A vers felidéz egy társadalmi helyszínt, az Üllői utat, amely a korabeli Budapest fontos útvonala volt. Ez a társadalomművészet jegye, amelyben az irodalom is tükrözi és értékeli a kor társadalmát.

Nemzetközi irodalomban:
- A természet motívumának költői megszemélyesítése, amely a versben megjelenik, az angolszász romantika költészetében is gyakori témakör. Az Üllői úti fák hasonlóságot mutathatnak például William Wordsworth fáival vagy John Keats ode-jaival.

- A versnek a természet jelenléte mellett lírai énje is megvan, ami a lírában és romantikában általánosan jelenlévő elem.

- Az Üllői uti fák megjelenhetnek egyéb nemzetközi művekben is kontextusonként. A városi környezet, belváros fái nem különlegesek a nemzetközi irodalomban sem, és akár a városi lírai hangulatot is megidézhetik, mint például az angol metropolis versekben.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a magyar és a nemzetközi irodalom tükrében. Az irodalomtudomány sok más módon is vizsgálhatja és értelmezheti ezt a verset.

A vers természettudományos szempontból arra utal, hogy az Üllői-úti fák lombjai számtalan virággal borulnak be. Ez a megfigyelés lehet kapcsolatban a növények virágzásának és a termékenységüknek az ismeretével. A virágzás a növények szaporodásának fontos folyamata, amikor a porzóképző szervekében termelődött virágpor átjut a petefészkekbe, hogy megtermékenyítse azokat, és új növényeket hozzon létre. A versben szereplő fehér virágok többfajta növényre utalhatnak, ami a biológiai sokféleségre és az egyedi fajok jellegzetességeire utal.

A második versszakban a fák illatáról és az esti időben áradó illatról beszél. Ez a megfigyelés kapcsolatban lehet a növények aromaterápiás tulajdonságaival, amelyek az emberek hangulatát és egészségét is befolyásolhatják. A balzsamos és altató illatok nyugtató hatással lehetnek az emberi idegrendszerre, segítve az ellazulást és a pihenést. Ezek a megfigyelések azon friss kutatásokkal kapcsolatban állhatnak, amelyek azt mutatják, hogy a növények kibocsátott illóolajoknak különleges hatásai vannak az emberi testre és az érzelmi állapotra.

A vers harmadik versszaka arra utal, hogy a fák idősödnek és a körülöttük lévő határ sárgulni kezd. Ez a megfigyelés a fák életciklusára és a növények elöregedésére utalhat, ami a mai természettudományban jól ismert tény. Ahogy a fák elöregednek, a lombjuk sárgulni kezd és a csírák megölődnek, utalva az életciklus teljes körére. Ez a megfigyelés arra ösztönözheti az embereket, hogy gondoskodjanak a természetről és fenntartható módon gazdálkodjanak erőforrásaikkal.