A vers Kosztolányi Dezsőtől származik, aki a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar költője és írója volt. Az "Üres erdőben" című vers számos irodalomtudományi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A versben megjelenik a természet és az ember közötti kapcsolat témája, mely gyakori motívum a romantikus irodalomban. Az üres narancserdő és az elhagyott, vad természet képe a verselemzésben használható ahhoz, hogy a Kosztolányi verseiben gyakran megjelenő magánya és elszigeteltsége az emberi tapasztalat részeként értelmezzük.
A versben megjelenő sárgult levélraj és a vihar által cibált vadon a természeti elemek szimbólumaként is értelmezhetők. A levélszirmok elveszített életüket jelenthetik, míg a vihar a változás és az elpusztítás erejét szimbolizálhatja. Ez az elem hozzájárul a vers hangulatának és atmoszférájának a kiépítéséhez.
Az "estbibor" a versemban tapasztalható színes kifejezés a költő sajátos nyelvezetét tükrözi, ami jellemző Kosztolányi stílusára. Ez a színpadiság és a szimbolikus nyelvhasználat az európai modernizmus jegyeinek tekinthetők, amelyek korától függetlenül meghatározták Kosztolányi költészét.
A versben megjelenik a kereszt és a temetés motívuma, melyek a kereszténységgel és a halállal való kapcsolatot jelképezhetik. Ez a motívum a magyar irodalomban is gyakori volt, ahol a vallásos elemeket gyakran használták a lélekkel és az emberi sorsokkal kapcsolatos kérdések megjelenítésére.
A Köd metaforája a versekben gyakran felhasznált motívum, ami a homály, bizonytalanság vagy a változás szimbóluma lehet. A köd az emberi érzékszervek határait feszegeti és megakadályozza a tárgyak világos látását, ami a lélekállapotra is utalhat.
Összességében a "Üres erdőben" című vers irodalomtudományi szempontból számos lehetséges összefüggést mutathat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A természet és az ember kapcsolatának ábrázolása, a szimbolikus nyelvhasználat és a vallásos motivációk mind olyan elemek, amelyeket az irodalomtudósok általában tanulmányoznak és elemznek a Kosztolányi Dezső verseiben.