A percek, a napok rohannak,
ez az örök alkonytalan nap,
nincs vágya, árnya, nincs reménye,
vakul rohan, s tart mégis egyre
sötét a fénye.

Megyünk, megyünk, nem tudva merre,
habozva, sírva, égve, merve,
s fehéren és holtig gyötörve
belébukunk egy hűs gödörbe.

1907


Elemzések

A vers elején Kosztolányi az idő múlását és a végtelenséget jeleníti meg. A percek és napok rohannak anélkül, hogy lenne bármi céléjuk vagy értelmük. Az "örök alkonytalan nap" képével pedig azt fejezi ki, hogy az idő jellege örökkévalóság és sötétség.

A következő sorokban a vándorút és a kétségek veszik át a főszerepet. A vándorút szimbolizálja az ember életét, aki nem tudja, merre tart, és folyamatosan kételkedik és szenved. Az "éred mikoradig gyötörve" képével pedig azt fejezi ki, hogy az emberi élet folyamatosan hozza a szenvedést és nehézségeket.

A vers utolsó részében pedig az időszakokat és a korokat jeleníti meg. A bibliai idézet ("1907")ként értelmezhető, ami a korok váltakozására utal. A bibliatudomány szempontjából a korok változása és az idő múlása fontos téma, hiszen a Biblia története során sok időszak váltakozott.

A patrisztika szempontjából a sötét-szín és a megváltás kérdései a hangsúlyosak, hiszen a korai egyházatyák az evilági szenvedésekből való szabadulásra és a spirituális világosságra helyezték a fókuszt.

A skolasztika szempontjából pedig a végtelen idő és a végtelen szenvedéskérdése merül fel, hiszen a középkori skolasztikus gondolkodásban a végtelen idő és szenvedés kérdéseivel foglalkoztak.

A vers összefüggéseit tehát a bibliai időszámítással, az idő végtelen voltaival, az emberi szenvedéssel és a végzettség kérdéseivel társíthatjuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira.

A vers Kosztolányi Dezső Vándorúton című művének egy részlete. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, kiemelve a magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket.

1. Témaválasztás: A vers a vándorlás, az útkeresés, az elmúlás és az emberi élet múlandósága köré szerveződik. Ez egy általánosan gyakran feldolgozott témakör a világirodalomban, amelyet például József Attila, T. S. Eliot és William Wordsworth is feldolgozott.

2. Hangulat és atmoszféra: A vers súlyos és pesszimista hangvételű, amely a múlandóság érzetére, az elmúlás szomorúságára és kilátástalanságára utal. Ez hasonlóan jelenik meg a romantikus és szimbolista költészetben is, ahol a természettel és az emberi lét misztériumaival való szembesülés, valamint az elvesztettség és reménytelenség motívumai dominálnak.

3. Rímtani és metrikai jellemzők: A versben nincsenek rímképletek vagy szabályos metrikai sorok. Ezzel Kosztolányi eltér a hagyományos verselési normáktól. Ez a modernista költészet jellemzője, amelyben a költők szabadabban és egyéni módon dolgozták fel a nyelvet és a versformákat.

4. Stílus: Kosztolányi stílusa a szimbolizmus és a modernizmus hatásait viseli magán. Átélhető benne a szekunder szimbolizmus és a misztikum iránti érdeklődés. A vers hangsúlyozza a külső és belső utazást, örök vándorlást és emberi érzések kifejezését.

5. Idő és tér: A vers időben és térben mozgó képeket és motívumokat használ. Ez jellemző a szépirodalomban, ahol az idő a múlással, természettel és emlékezettel való kapcsolatban jelentős szerepet játszik.

A vers a magyar és nemzetközi szépirodalom terén is több összefüggést mutat, így a témaválasztás, a hangulat és atmoszféra, a stílus, a rímtan és metrika, valamint az idő és tér felhasználása terén is lehet párhuzamokat találni más szerzők műveiben. A vers ezen elemzése hozzájárulhat a magyar és nemzetközi irodalom szélesebb kontextusának megértéséhez és a költészet különböző szerkezeti és tartalmi lehetőségeinek felfedezéséhez.

A vers természettudományos szempontból történő elemzése során számos érdekes összefüggés fedezhető fel a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Először is, a vers elején megjelenik az "örök alkonytalan nap" metafora. Ez az ötlet összefüggésbe hozható a Nap életciklusával és az űrtudomány kutatásaival. Napunk jelenleg is folyamatosan sugározza energiáját, és az elmúlt években a tudósok olyan napokat is felfedeztek, amelyeken a Nap háborús tevékenysége ciklikusan változhat. Ezek a friss felfedezések és a versben megfogalmazott "örök alkonytalan nap" gondolata párhuzamosan futnak.

A vers második részében a vándorút során a költő és a társai különféle nehézségeken mennek keresztül, és végül egy "hűs gödörbe" bukkannak. Ezt az érzést és helyzetet az "entropia" koncepciójával is össze lehet hasonlítani a természettudomány területén. Az univerzum folyamatosan egyre rendezetlenebbé válik, és a rendnek kevesebb és kevesebb rendelkezésre áll. Ez az a folyamat, amely a költő és a társai által tapasztalt nehézségekkel rokonítható.

Végül, de nem utolsósorban, a vers dátuma ("1907") is korrelál a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az elmúlt években rengeteg új felfedezés történt a fizika, a csillagászat, a biológia és más tudományágak területén, amelyek a költő időpontjában még nem álltak rendelkezésre. Az 1907-es időpontban a legtöbb tudományos eredmény még csak bizonytalan terep volt, és a természettudósok tovább folytatták a kutatást és a felfedezéseket.

Összességében a vers számos olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az "örök alkonytalan nap", az "entropia" és a vers dátuma mind olyan fogalmak, amelyek a természettudományos fejlődéshez és az elmúlt években végzett kutatásokhoz kapcsolhatók.