A vers Kosztolányi Dezső Vándorúton című művének egy részlete. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, kiemelve a magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket.
1. Témaválasztás: A vers a vándorlás, az útkeresés, az elmúlás és az emberi élet múlandósága köré szerveződik. Ez egy általánosan gyakran feldolgozott témakör a világirodalomban, amelyet például József Attila, T. S. Eliot és William Wordsworth is feldolgozott.
2. Hangulat és atmoszféra: A vers súlyos és pesszimista hangvételű, amely a múlandóság érzetére, az elmúlás szomorúságára és kilátástalanságára utal. Ez hasonlóan jelenik meg a romantikus és szimbolista költészetben is, ahol a természettel és az emberi lét misztériumaival való szembesülés, valamint az elvesztettség és reménytelenség motívumai dominálnak.
3. Rímtani és metrikai jellemzők: A versben nincsenek rímképletek vagy szabályos metrikai sorok. Ezzel Kosztolányi eltér a hagyományos verselési normáktól. Ez a modernista költészet jellemzője, amelyben a költők szabadabban és egyéni módon dolgozták fel a nyelvet és a versformákat.
4. Stílus: Kosztolányi stílusa a szimbolizmus és a modernizmus hatásait viseli magán. Átélhető benne a szekunder szimbolizmus és a misztikum iránti érdeklődés. A vers hangsúlyozza a külső és belső utazást, örök vándorlást és emberi érzések kifejezését.
5. Idő és tér: A vers időben és térben mozgó képeket és motívumokat használ. Ez jellemző a szépirodalomban, ahol az idő a múlással, természettel és emlékezettel való kapcsolatban jelentős szerepet játszik.
A vers a magyar és nemzetközi szépirodalom terén is több összefüggést mutat, így a témaválasztás, a hangulat és atmoszféra, a stílus, a rímtan és metrika, valamint az idő és tér felhasználása terén is lehet párhuzamokat találni más szerzők műveiben. A vers ezen elemzése hozzájárulhat a magyar és nemzetközi irodalom szélesebb kontextusának megértéséhez és a költészet különböző szerkezeti és tartalmi lehetőségeinek felfedezéséhez.