Kosztolányi Dezső Venus Mystica című vers számos teológiai szempontot érint. Az alábbiakban részletesen kifejtem ezeket, figyelembe véve a bibliatudomány, patrisztika, és skolasztika nézőpontjait is.
A vers kezdő sorai egy erős és szenvedélyes szerelmi vallomást tartalmaznak, amely azt sugallja, hogy a szeretett személy szinte maga az élet és halál közötti határon található. Az élet és halál közti egyenessé tétel a halálát is fölruházza a szerelemmel, aminek következtében a szerelem szinte mindenre képes, legyen az rombolás vagy szemérem nélküliség.
A vers második részében a szerelem valamiféle dualitása kerül bemutatásra. A szerelem itt olyan ellentétes érzéseket hordoz, mint a szerelem és a gyász. A párnát és a koporsót is szimbolikusan jeleníti meg, mint a halál és a délibáb közötti határvonalat. A szerelem tehát egy olyan érzés, ami a halálnak és az életnek jelenik meg egyszerre. Ezt a kettősséget a versben a láztól való vacogással és a tűz csókjával is bemutatja.
A vers harmadik részében a szerelem méginkább az ősi törvényekhez kötődik, amelyek a lángolást, de ugyanúgy a hűvösséget, a víz hullámzását és az avar zúgását is hozzák. Ez a rész egyfajta transzcendenciát képvisel, hiszen az ember a szokványos földi-hétköznapi életétől eltérő, másvilági dimenzióba lép, ahol a sírok felett fetrengő szenvedély az úr. Itt a szerelem a csók, ami mindent ad és vesz, és ezáltal éled a víz, a lomb és a láng.
A vers zárása következtében a szerelem valamiféle sötét és titokzatos erővé válik, ami a bölcsők és a koporsók között helyezkedik el. A szerző önmagát egy megsebzett, vérző galambként jellemzi, amit a szerelmi objektum előtt leborulva ad oda. A szerelem pedig mindenre kiterjed, legyen az könny, vér vagy az egész világ.
Bibliatudományi szempontból a versben megjelenő szerelem felfogható a Szentírás szerinti isteni szeretet tükröződésének, vagy akár az ember és Isten kapcsolatához való hasonlításának. Patrisztika szempontjából a szerelem magasztosítása és felmagasztalása jelenik meg, és a szerelem mint transzcendens érzés fontossága hangsúlyozódik. Skolasztika szempontjából a versben megjelenő szerelem az emberi vágyak és érzelmek közül kiemelkedő és különleges képviselője lehet, ami végülis az emberi lélek és test közötti kapcsolatot jeleníti meg.
Egyéb teológiai nézőpontokból is megközelíthető a vers. Például a szerelem összjátéka a halállal és az élettel a keleti vallásokban is megjelenik, ahol a szerelem egyfajta spirituális tapasztalás lehet és az emberi kapcsolódás a természethez, a lélekhez és a világegyetemhez.
Összességében a Venus Mystica egy mély és komplex vers, amely többféle teológiai nézőpontot reflektál, és a szeretet és szerelem metaforájával ábrázolja az ember és Istentől való megszakíthatatlan kapcsolatot.