Az előadott vers Kosztolányi Dezső "Zrinyi, a költő" című művéből való. A vers szerzője méltatja és dicsőíti Zrínyi Miklóst, a híres magyar költőt és hadvezért. Az elemzés során a teológiai szempont kerül előtérbe, valamint kapcsolódási pontokat keresünk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz is.
A vers első négy sora Zrínyit a költészet és a hadvezéri képességei miatt emeli ki. A "harcos, hősi költő" jelzők azt mutatják, hogy Zrínyi nemcsak a hadvezérség terén volt tehetséges és sikeres, hanem költői műveinek is kimagasló értéke volt. Az az elismert tény, hogy "tiport magyarság szívbetöltő tartalma, lángja, édes fénye vagy", azt mutatja, hogy Zrínyi magyarságának, identitásának alapvető pillérei voltak azok az értékek és érzelmek, amelyeket a költői műveivel közvetített.
A következő sorok a fegyveres harcban nyújtott hősies teljesítményre utalnak. Az átvitt értelemben történő "apritás" cselekedetével Zrínyi megmentséget hozott a magyarságnak. Az "oroszlán-fiók" hasonlat a bátorság és hatalom jelképeként használt "oroszlán" jelzőt kapcsolja össze Zrínyi személyével, ami tovább erősíti a hősies képét. Az "angyaloknak fennről büszke tollad szavára hozzánk kellett szállniok" sorral pedig arra utal, hogy Zrínyi verseinek és vezetésének köszönhetően az angyalok is elérkeztek a magyarokhoz, vagyis Zrínyi költészete a spirituális világot is megszólította.
A vers további részében az elkövetkező időkre vonatkozóan megjelennek Zrínyi szavainak hatásai és jelentősége. A költő itt kifejezi, hogy bár szereti Zrínyit, az legnagyobb volt akkor, amikor mindenki elhagyta és szenvedett. A "mart a török s a gyáva cenk zavart" szavakkal arra utal, hogy Zrínyi a történelem során küzdött és szenvedett a török invázió és a hazai politikai helyzet miatt. Azonban még ezekben a nehéz időkben is képes volt előre látni és hatással lenni a jövendő századokra. A "a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!" sorral azt mutatja be a költő, hogy Zrínyi olyan szavakkal és tettekkel képes volt megvédni a magyarokat és az országot a külső fenyegetésektől.
Ami a bibliatudományt illeti, a vers nem közvetlenül hivatkozik a Bibliára vagy teológiai elemekre. Azonban megjelenik az angyalok szerepe, amelyek a keresztény teológiában fontos szerepet töltenek be, és kapcsolatban állnak az isteni kinyilatkoztatással. Az "angyaloknak fennről büszke tollad szavára hozzánk kellett szállniok" sorban érezhető az isteni befolyás és az angyalok közvetítő szerepe.
A patrisztika nézőpontjai a keresztény egyházi atyák és gondolkodók hagyományaira utalnak. A versben megjelennek olyan attribútumok, mint a hatalom, a hősiesség és a bátorság, amelyek köthetők az egyházi atyák által dicsért erényekhez, mint például a szentség és a küzdelem erénye. A versben Zrínyi a maga módján lehetne a keresztény erények megtestesítője.
A skolasztika nézőpontjai a középkori filozófiai iskolaira utalnak, amelyek a skolasztikus filozófiában kimondottan a teológiai kérdésekre koncentráltak. A versben megjelenő "ápvit értelemben történő aprítás" és az "oroszlán-fiók" hasonlat is az átvitt értelemben történő megfogalmazással jár együtt, ami a skolasztikus gondolkodás technikája lehetne. A vers több metaforája és szimbóluma szolgálhatna a középkori skolasztikus gondolkodás tanulmányozásához.
Az elemzés végén az is fontos kiemelni, hogy a fenti értelmezések elemző mégember véleményét tükrözik, nem feltétlenül Kosztolányi Dezső szándékait. Az irodalmi műveknek gyakran többféle interpretációja lehet, és különböző nézőpontokból értelmezhetők.