A vers elemzése irodalomtudományi szempontból:
- Forma és szerkezet: A vers rímekkel és ritmussal rendelkezik, ami a verstan alapvető elemei. Az egységes négyes versek felépítik a verset és segítik a versfolyamatot. A rímelés rendszeres és szabályos, a versben szinte minden sor páros rímekkel zárul. A rímelés mellett azonban a vers ritmusa is fontos, ami segíti a vers olvasását és hatását. A vers egységes ritmusával és váltakozó sorhosszúságával érdeklődést kelt a verselő költő iránt.
- Tematika: A vers központi témája a bor és annak hatása az emberi életre. A vers elején a költő a bor mellett érzi jól magát és neveti a sors hatalmát. Ezután a költő a bor istent imádja, aki mindenek az életének. A bor vidám hevében elűzi a világ kínjait és segít a költőnek elfeledni a csalfa lyányokat. Végül a versben megjelenik a halál, de még azután is a költő a bor mellől kívánja megköszönni. A vers összességében a bor változatos hatásait és szerepét mutatja be az ember életében.
- Nyelvezet: Petőfi Sándor sajátos, költői nyelvet használ a versben. A vers nyelvezete könnyed és közvetlen, amit a szóhasználat és a szókincs felfedezése is jelzi. A versben a költő azt hangsúlyozza, hogy a bor mit tanít neki, ezek a tanulmányok felbonthatatlanok az életében. A "füttyentek rád, zord világ!" kifejezés és a "skorpiói szaggaták" használata az érzelmeket és a kontrasztot kommunikálja a versben.
- Motívumok: A bor a versben központi motívum, amely különböző jelentésekben jelenik meg. A bor társadalmi és költői jelentősége meghatározó a vers üzenetében. A versben megjelennek további motívumok, mint a halál, a temető és a csalfa lyányok. Ezek a motívumok további kapcsolatokat és gondolatokat hoznak létre a versben.
- Összefüggések a magyar irodalomban: Petőfi Sándor A borozó című versét gyakran értelmezik romantikusan, hiszen az alkoholizmus és az önrombolás motívumai jelennek meg benne. Egyes értelmezések szerint a verse az emberi sors, a szenvedés és a halál ábrázolása. A költő a bor és a halál szimbolikus jelentőségét hangsúlyozza, mint a boldogság és a megkönnyebbülés forrásait.
- Nemzetközi összefüggések: A borozó motívuma nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalomban is gyakran jelenik meg. A bor szerepe és hatása az emberi életre jelentős motívum a világirodalomban. Például William Shakespeare egyik legsikeresebb művében, a Macbethben a bor eufóriát és elvesztett uralmat jelképez azáltal, hogy a főhős az erőszakosság és a őrült cselekedetek útjára kerül. A borozó motívum az irodalom számos korszakában és műfajában fontos szerepet játszik, és különböző jelentéseket hordozhat az egyes alkotásokban.