Petőfi Sándor A DUNÁN című verse számos irodalomtudományi összefüggést mutat, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megemlíteni a költeményben megjelenő természeti motívumokat, mint például a Duna, a folyam és a fergeteg. Ezek a motívumok a romantikus irodalomra utalnak, melynek jellemzője a természet erőinek és az emberi szenvedélyeknek az egyesítése és összekapcsolása. A Duna itt a természeti jelenségek erejét, kiszámíthatatlanságát és veszélyét szimbolizálja, míg a fergeteg az emberi szenvedélyeket, indulatokat és a drámát jeleníti meg.
A versben megjelenő seb metaforája szintén fontos irodalmi elem. A seb szenvedést és fájdalmat jelképez, de a költő arra is utal, hogy az idő képes gyógyítani a sebeinket. Ez a motívum a kor romantikus lírájában is gyakori, ahol az idő és a természet erejére hagyatkozunk a gyógyuláshoz.
A versben megemlített Komárom helyszíne is kulcsfontosságú. Komárom Magyarország és Szlovákia határán fekszik, így a költő a nemzeti identitás és a határok közötti konfliktusok témáját is megjeleníti. Ez a motívum a nemzetközi irodalomban is felbukkan, például a Balkán konfliktusai vagy az elszakított nemzetek problematikája kapcsán.
A versben megjelenő időpont, 1842 augusztus vége, szintén fontos körülmény. Ekkor Petőfi már több fontos művet megírt, mint például a János vitéz vagy az Apostol, és a költő egyfajta érettséget és elszakadást jelöl a korábbi romantikus lírájától. Ez a tematika a szecesszió és a modernizmus irodalmában is felbukkan.
Összességében a vers számos irodalomtudományi összefüggést mutat. A természeti motívumok, a seb metaforája, a nemzeti határok és identitás problémája, valamint a költő érettségének és változásának jelzése mind olyan elemek, amelyek az irodalomtörténet számos korszakából és irányzatából merítenek.