Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.

Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.

Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.

Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.

Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.

Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.

Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.

A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.

Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.

Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.

Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.

A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. -

Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.

Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.

Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.

Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.

Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.

Pest, 1848. január


Elemzések

A vers szövege alapján az alábbi elemzést végezhetjük el irodalomtudományi szempontból:

1. Műfaj: A vers egy elbeszélő költemény, amely egy történetet mesél el. A versformát használja, a szöveg sorokra és költői képekre van tagolva.

2. Tematika: A vers a jó tanítóval kapcsolatos érzésekről és emlékekről szól. A tanítóval való kapcsolatot és az ő támogató szerepét emeli ki, valamint a tanítvány kötődését a tanítójához.

3. Stílus és nyelvezet: A vers általában könnyed és humoros hangvétellel íródott. A nyelvezet egyszerű, könnyen érthető, de tartalmaz néhány költői képet is.

4. Verselési technikák: A versben a rímekkel való játék jellemző, a sorok rímelnek egymással, ami segíti a ritmus és a dallam megtartását. Az általános verselési forma azonban nem túl szabályos, a szótagszám és a hangsúlyok változhatnak.

5. Motívumok és szimbólumok: A versben található motívumok és szimbólumok segítenek az érzések kifejezésében és a képek megteremtésében. Például a "bajúsz", a "szopóka", a "nagy rúd" vagy a "pincei harmat" mind olyan elemek, amelyek a tanító jellemzésére szolgálnak.

6. Kulturális és történeti összefüggések: A versben több olyan utalás található, amelyek történelmi vagy kulturális összefüggésekhez kapcsolódnak. Például a "Zrínyi" vagy az "Árpád idejében" utalások, amelyek a magyar történelemhez kapcsolódnak.

7. Az egész vers Petőfi Sándor műve, így meg kell említeni az alkotó és az általa képviselt irodalmi irányzatokat is. Petőfi Sándor a magyar romantikus irodalom legnagyobb képviselői közé tartozik, és az 1848-as forradalom és szabadságharc idején írták a verset.

Ezek az elemzési szempontok általában megfigyelhetők, de természetesen lehetőség van más összefüggések és értelmezések kialakítására is, attól függően, hogy milyen szempontokat tartunk fontosnak.

A Jó Tanító című Petőfi Sándor vers természettudományos szempontból való elemzése több nehézséggel is szembesülhet, mivel a vers elsősorban az emberi karakterekre és kapcsolatokra fókuszál. Azonban néhány természettudományos vonatkozás is felmerülhet.

Az egyik ilyen vonatkozás a természet és az ember kapcsolatára utal. A versben megjelenik a vén kopasz tanító virágokkal díszített orrával. A nagy bazsarózsa a tanító orrán olyan táplálékot kapott, amely a pincei harmatot idézi. Ez arra utalhat, hogy a természet erejét kihasználva növekedett és virágzott a rózsa, ami hasonlóan az emberi kapcsolatokhoz is a gondoskodás és figyelem eredménye lehet. A tanító tehát a természet és az emberi kapcsolatok összekapcsolódását szimbolizálhatja.

Az egyéb természeti utalás az a szakáll, illetve bajusz, amely a tanító állán helyezkedik el. A versben megjelenik, hogy az egyik rúdja égbe, a másik pedig a porba készült. Ez hasonló a természet növekedéséhez és leépüléséhez. Elhervadnak és meghalnak a növények az idő múlásával, ugyanúgy, ahogy az emberi testi részek is változnak. Ez a természeti összefüggés a kopaszodással és az öregedéssel kapcsolatos.

Ezen kívül a versben egyéb természeti elemek is megjelenhetnek, például a kopasz tanító iránti tisztelet és jószívűség, ahogyan a tanító iránt való hálával és tisztelettel kapcsolódhat össze. A tanító a könyvekkel és az asztal alatt heverő könyvekkel együtt a természetes tudás és bölcsesség szimbólumai lehetnek.

Egyéb, a mai természettudomány felfedezéseivel összefüggésbe hozható elemek nehézkesen azonosíthatóak a versben, mivel a vers főleg az emberi karaktereket és helyzeteket ábrázolja. Azonban a természettudomány mindig bővülő ismeretanyaga és felfedezései által inspirálva találhatunk hasonlóságokat a versben megjelenő élethelyzetek és a legfrissebb felfedezések között.

A vers teológiai szempontból kifejezi a jó tanító jelentőségét és erejét, amely a rossz között is képes kiemelkedni. A jó tanító a versben az istenadta kopasz vén legény személyében jelenik meg, aki hosszú évek után még mindig élénken emlékezetben van a költőben. A karakter jellemzője, hogy virágai elhervadtak, de egy nagy bazsarózsa maradt meg a kopasz fején, ami a tökéletesség és a szépség szimbóluma lehet. Ez az egy virág a pincei harmat táplálásával virágzik minden reggel.

A versben említett kopasz vén legénynek egy nagy bajusza van, amelynek egyik rúdja az égbe készült, míg a másik a porba húzódik. Ez a kép a földi és spirituális világ közti kapcsolatra és az ember és Isten közötti kapcsolatra utalhat. A szájában lévő pipa és a lapát alakú köpcös szopókája a hatalom és az állam szimbólumai lehetnek, amelyeket régen, Árpád idejében készítettek, de már semmi szín nem volt rajtuk.

A versben említett gombok az egykori nagyság és hatalom jelei lehetnek, amelyek már nemcsak puszta díszítő elemek, hanem eszközök is a török hadjáratokban. A zsinórok pedig a bonyolult és zavaros hatalmi viszonyokat vagy a döntési mechanizmusokat jelképezik, amelyeken az isteni akarat is eltévedhet. A szabó jó szűkecskére szabta a nadrágot, ami utalhat az emberi korlátokra és hibákra, de a tanító mégis nagyhatalmú és tiszteletre méltó ember volt, akinek a szívében helyet kaptak a könyvek.

A versben a költő kimutatja háláját és tiszteletét a tanítója iránt, aki mindig mellette állt, még akkor is, ha nem tudta felmondani a leckét. A tanító biztatta és bátorította, hogy ne adjon fel, és megígérte, hogy megtanulja máskor. A költő pedig ezért a jószívű és kedves tanítója iránt érzett szeretetének kifejezéseként sonkát és kolbászt lopott a kéményből ajándékba, amit a tanító még vendégül is látta.

Bibliatudomány szempontjából a versben a jó tanító személye az isteni gondoskodásra és tanításra utalhat. A tanító Isten képviselője lehet, aki segítséget és erőt nyújt az emberek számára a vallási tapasztalatok megszerzésében és a hit elmélyítésében. A tanító pozíciója és gondoskodása a hívők közösségének szerepét is kiemelheti, ahol az isteni kegyelem és szeretet gyakorlása történik.

A patrisztika nézőpontjából a versben a jó tanító szerepe, aki vigasztalást és bátorítást nyújt a költőnek, utalhat az atyai szeretet és gondoskodás ideáljára. A tanító mint atyai szimbólum kiemelheti a gondoskodás és védelmező szerepet, amelyet az isteni és az emberi lét viszonyában az egyháznak kell vállalnia. A költő hálája és ajándékai is kifejezhetik az atyai dominancia elfogadását és az egyház hatalmának tiszteletét.

A skolasztika nézőpontjából a versben a tanító személyének dicsérete a tudás fontosságára és az örök értékek megtalálásának lehetőségére utalhat. A tanító szerepe az ismeretek átadásában és a képességek kibontakoztatásában kiemelheti a skolasztika és a filozófiai gondolkodás általános alapelveit, amelyek szerint az emberi tudás és az elméletek kidolgozása az isteni igazság közelebbi megismerését szolgálja.

Összességében a vers többféle teológiai aspektust is kiemel, mint az isteni gondoskodás, az atyai szerep és a tudás fontossága. A tanító személye és cselekedetei példaként állíthatók a bibliai és teológiai fogalmakhoz, amelyek az emberi élet értelmét és célját hivatottak felmutatni.