Hova szívem, lelkem
Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét,
Az anya, úgy tartja.

Itt vagyok megint a
Nagyvárosi élet örökös zajában,
Oh de képzeletem most is odalenn az
Alföld rónáján van;
Testi szemeimet
Behunyom, és lelkem szemeivel nézek,
S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az
Alföldi vidékek.

Forró nyárközép van,
Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára
Mint a lángeső, oly égető özönnel
Ömlik a pusztára...
Puszta van körűlem,
Széles hosszu puszta, el is látok messze,
Egész odáig, hol a lehajló ég a
Földdel olvad össze.

Gazdag legelőkön
Visz az út keresztül; ott hever a gőböly,
Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most
A kövér mezőböl.
Cserény oldalánál
Szundikál a gulyás leterített subán,
Kutyái is lomhák, nem is pillantanak
Az útazó után.

Itten a lapályon
Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja,
Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár
Szárnyával megcsapja;
Szép fövény az alja,
Egészen lelátni sárga fenekére,
A lusta piócák s a futó bogarak
Tarka seregére.

Szélén a sötétzöld
Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja,
Közbe hosszu orrát üti víz alá a
Gólyafiak anyja,
Nagyot nyel, és aztán
Fölemeli fejét s körülnéz kényesen,
A vízparton pedig töméntelen bíbic
Jajgat keservesen.

Amott egy nagy ágas
Áll szomorún, egykor kútágas lehetett,
Mellette a gödör, hanem már beomlott,
Be is gyepesedett;
Elmerengve nézi
Ez a kútágas a távol délibábot,
Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét
Már eleget látott.

Ott van a délibáb
A láthatár szélén... nem kapott egyebet,
Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt
Tartja a föld felett.
Emerre meg gyérül
A legelő, végre a nyoma is elvész,
Sárga homokdombok emelkednek, miket
Épít s dönt a szélvész.

Nagy sokára egy-egy
Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,
Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva
Komondor csavarog,
Tenger szántóföldek
Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza,
Lefelé hajlanak, kalászaikat a
Nehéz mag lehúzza.

A zöld búza között
Piros pipacsok és kék virágok nyilnak,
Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa,
Mint egy vérző csillag.
Közeleg az este,
Megaranyasodnak a fehér fellegek,
Szép felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk,
Mint egy tündérrege.

Végre ott a város,
Közepén a templom, nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Ugy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket.

Pest, 1848. június


Elemzések

A vers irodalomtudományi szempontból többféleképpen vizsgálható. Először is, érdemes a versalkotó stílusát és nyelvhasználatát elemezni. Petőfi Sándor verseire jellemző a könnyed nyelv és a könnyed rímek használata. Ez a könnyed stílus és a rímelés hozzájárul az olvasmányossághoz és a könnyű befogadáshoz.

Az alkotásban megjelenő tematika, vagyis a Kiskunság megidézése magyar irodalomtörténeti szempontból is érdekes. Petőfi ebben a versében a hazai táj szépségét és a természethez való vonzódását fejezi ki. A verseiben gyakran visszatérő motívum a természet, a vidéki élet és a haza iránti szeretet. Ezek a témák jellemzőek a romantika korára is, amelynek Petőfi az egyik legfontosabb képviselője volt Magyarországon.

A nemzetközi szépirodalom területén is találhatunk összefüggéseket ehhez a vershez. A romantika korszakában a természet iránti vonzódás és a hazához való kötődés általánosan jellemző volt. Az angol romantikus költő, William Wordsworth például gyakran írt a természeti környezetről és az emberi élet kapcsolatáról. A verseiben is visszatérő motívum a vidéki tájak szépsége és a természet csodálatának megjelenítése.

Egy másik példa a Kiskunság című vers kapcsán a Pablo Neruda nevével fémjelzett latin-amerikai líra lehet. Neruda is gyakran beszél a természeti környezetről, a tájról és a helyhez való kapcsolódásról. Az ő verseiben is megjelenik a romantikus líra jellemzője, hogy a természet szépségét és csodáját átélő nézőpontból közelíti meg.

Összességében tehát Petőfi Sándor A KISKUNSÁG című verse az irodalomtörténet szempontjából a romantika korszakát idézi meg, nagy hangsúlyt fektetve a természeti környezetre és a szerző hazaszeretetére. Ezen kívül a vershez hasonló motívumok és témák megtalálhatóak más nemzetközi költők műveiben is, akik szintén a természetre és a hazára fókuszálnak.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár a teológia nem központi témája. Azonban az érzékelés és az érzelmek útján átadott leírásokon keresztül a költő lelki világát és Istennel való kapcsolatát is megjeleníti.

A bibliatudomány szempontjából a versben lévő természeti képek és a leírások megidézik a teremtett világot, azáltal, hogy a költő leírásában részletezik az Alföld jellegzetes természeti képeit. Ez a megközelítés azon a feltételezésen alapul, hogy a teremtett világ Istentől ered és ő általa folyamatosan fenntartott és vezérelt.

A patrisztika értelmezése azon a felismerésen alapul, hogy Isten jelen van a teremtett világban, és ez a jelenlét érzékelhető a világban található szépségben és harmóniában. A költő a természeti képekkel és a szép leírásával megpróbálja megjeleníteni és megragadni ezt a jelenlétet.

A skolasztika nézőpontja a világ rendjét és logikáját hangsúlyozza. A versben a költő a természeti jelenségeket, mint a nappal és az éjszaka váltakozását, a nyár közepét és az este közeledtét leírja. Ez a logikus rend és a változások következetes sorrendje arra utal, hogy a világ egy rendszer része és Isten terve szerint működik.

Más eszmei megközelítés lehet, hogy a költő az Alföld szépségének és a természeti képeknek az általában is érzékelhető szépségét szeretné bemutatni, és ezáltal a természeti világ általános misztikumát vagy varázsát akarja átadni. Ez az értelmezés a művészi alkotás általános teológiai aspektusára helyezi a hangsúlyt.

Más szempontok is megfontolhatók a vers elemzéséhez, például a költő személyes kapcsolata az Alfölddel, örömét vagy nosztalgiáját kifejezheti, vagy a verse egyfajta hazafias érzelmeket fejezhet ki, amikor a költő megemlékezik és bemutatja a szülőföldjét. Ezek az értelmezések nem teológiai, hanem inkább személyes vagy társadalmi kontextusba helyezve értelmezhetőek.

A Petőfi Sándor által írt "A Kiskunság" című vers természettudományos szempontból is érdekes megközelítést nyújt. Az első és legfontosabb megfigyelés az, hogy a vers természeti képeket és jelenségeket ábrázol, így bemutatja az Alföld jellegzetes tájait és az ott élő növény- és állatvilágot.

A vers elején Petőfi leírja a Kiskunság iránti vágyát, és hangsúlyozza, hogy ez a vidék a születése helye. A természettudomány mai eredményeivel összekapcsolva ez a vágy a genetikai hátterrel és az öröklési folyamatokkal függ össze. A kutatások szerint a genetikai információ hordozója a DNS, amely az élet alapvető építőeleme.

A következő részekben a vers a hőséggel, a terület felszínével és a rajta élő lényekkel foglalkozik. A forró nyári időjárást és a napsugarak intenzitását a klímaváltozással és a globális felmelegedéssel lehet összefüggésbe hozni. Az alföldi puszta jellemzői mellett Petőfi betekintést nyújt az ott élő állatok viselkedésébe és az élőhelyükhöz való alkalmazkodásukba. Ez a viselkedés és alkalmazkodás a biológiának és az ökológiának a témakörébe tartozik.

A vers későbbi részeiben a verselemzés a vizet, a növényeket és az állatokat is említi. A víz szerepe a versekben az időjárási jelenségek, például az esőzés és a folyóvizek áradása kapcsán felfedezésekhez vezethet, amelyek segítik az embereket a természeti katasztrófák előrejelzésében és megelőzésében. Az alföldi növények és állatok megfigyelése segíthet a fajok változásainak azonosításában, valamint annak a felismerésében, hogy miként járulnak hozzá a környezeti változásokhoz.

A vers vége is bemutat egyéb természeti elemeket, mint a távolban látható délibáb és a város környezetét alkotó elemeket, mint az épületeket és a szélerőműveket. Ebben a részben a modern technológia, például a megújuló energiaforrások és a városépítészet területének kapcsolata a természettudományhoz kapcsolódik.

Összességében a vers az Alföld természeti jelenségeit és a benne élő növény- és állatvilágot ábrázolja, ami összekapcsolható a természettudomány különböző területeivel, például a genetikával, az ökológiával, a klimatológiával és a városépítészettel.