A Petőfi Sándor által megírt "A letarlott..." című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A vers elején a köd és az őszi vidék szomorúságot sugallnak, utalva ezzel az emberi lét végességére, múlandóságára. Ezt a szomorúságot Petőfi a saját élményeinek és emlékeinek ködével azonosítja, amely megül a szívén.
Azonban a versem második felében megjelenik egy ellenpont, amikor a nap feljön, és a köd eloszlik. Ez a nap fénye és az arcának megjelenése egyfajta megtisztulást és új kezdetet jelképez, amely világosságot és reményt hoz a szívbe.
A vers folytatásában a költő arra figyelmezteti a leánykát, hogy ne viselkedjen úgy, mint a nap, amely azért űzi el a ködöt, hogy megmutassa a világ hanyatlását és hervadását. Ez a mondanivaló a teológiai értelmezésben arra utal, hogy az embernek nem csupán a világ sötét oldalával kell szembenéznie, hanem meg kell találnia a reményt, a világosságot és a megújulást.
A bibliatudomány nézőpontjából nézve a versben megjelenő köd és nap metaforája hasonlítható az emberi lélek útjához a sötétségből a világosság felé. Az őszi köd a bűnös állapotot, az elkövetett hibákat és bűnöket szimbolizálja, amelyek árnyékot vetnek az ember életére. Azonban a nap fénye és az arc világossága az isteni kegyelmet, a szabadulást és a megtisztulást jelképezheti.
A patrisztika nézőpontjából a vers teológiai értelmezése a bűn választásának és a megtérés lehetőségének kérdése köré szerveződik. A köd és a szomorúság az emberi bűn és tartósan rossz döntések következménye lehet, míg a nap és a meglátott arc az isteni kegyelmet és a bűnbánatot jelenti, amely a megtérés lehetőségét kínálja az embernek.
A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő köd és nap ellentétpárja a világosság és a sötétség, az igazság és a tévedés kérdéseit érinti. A köd a tévedést, az emberi hiányosságokat, míg a nap és az arc a világosságot és az igazságot jelentheti. Ebben a teológiai szempontból a vers arra emlékeztet, hogy az embernek folyamatosan keresnie kell az igazságot és a világosságot, és kerülnie kell a téveszméket és a sötétséget.
Összességében a Petőfi Sándor "A letarlott..." című verse teológiai értelmezése a múlandóságra, a bűnre és a megtérés lehetőségére, valamint az igazság és a világosság keresésére koncentrál. Ezeket az értelmezéseket lehet összekapcsolni a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával, hogy mélyebb és gazdagabb jelentést kapjunk a versből.