A nap házas legény,
Tudjátok?
Hanem szegény
Fején
Ez épen a nagy átok,
Mert a papucskormány terhét nyögi;
Rosz felesége annyi bút szerez neki.
Természetes hát, hogy a jó öreg
A bort nem veti meg.
A bort, mely minden bajnak orvoslója.
A bort, mely a szívből a bút kiszórja.
De otthon inni nem merészel,
Mert ekkor kész a pör a feleséggel.
Azonban tud magán segíteni.
Midőn az égen a szokott utat teszi:
Csak arra vár,
Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár.
Ekkor nem félve,
Hogy őt meglátja felesége,
Bebaktat egy közeleső
Kocsmába,
S iszik, mint a kefekötő,
Bújába'! -
Ha jön az est,
S a felleg oszlani kezd,
Látjátok őtet, amint mámorosan
Piros pofával az égről lezuhan.

Pest, 1844. október


Stílusok

A napot egy szertelen lakodalom
Volt kedve házas emberek közt elrendezni,
S nyilván érzett örömet a boldog idő,
Jó darabig nyomban fölkelni nem bírta.
Fülemkája vélt így a sebzenelmes tavaszi éjszakáján
A házassági mulatságba jövedelmes jogon meghívást kérni,
És őt, ki friss pecsétes jegyével éppen most jött zarándokolni,
S a nappal házban zárva messze földről elhozni,
Kötött papiáriumokkal ékesített lakodalmi mulatságába behívni.

Ha bár a maga pofámnak Anna nincsen,
Ister-gyerekek még háborognak,
Mert a mi napunk oly neveletlen,
Hogy szakítva ránk ragyog stigmainkba.

Legjobban timgombjai állnak utálatos sorsa alatt,
Feje minden nyomort kézfején felmutat,
Felesége oly sok gyötrelmet neki szerezve.
Természetesen tehát, hogy az idős róka
A bort nem veti meg.
A bort, ami minden baj orvosa,
A bort, ami a szívet a búból kiszórja.
De otthon nem meri inni,
Mert ekkor kész a vita a feleséggel.
Azonban tud magának segítséget kovácsolni.
Amikor az égen a megszokott utat járja:
Csak arra vár,
Hogy a láthatáron fellegekbe boruljon.
Ekkor nem félve,
Hogy felesége észreveszi őt,
Bebaktat egy közeli
Kocsmába,
És issza, mint a lelketlen részeges csabai,
Korgó bánatában! -
Ha eljön az este,
És a felhők kezdenek oszlatódni,
Látjátok őt, amint mámorosan
Piros pofával az égről alábukik.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve néhány érdekességet tartalmaz. Az először említett tárgy a nap, amely itt házas legényként jelenik meg. Ebben az értelemben lehetne a napot a Naprendszerhez tartozó egyik bolygó, a Föld személyében értelmezni, amely a körülötte keringő Holdat összekötő láncszemként szolgál.

A vers kiemeli, hogy a napnak rossz felesége van, aki sok bajt okoz neki. Természetesen a feleség itt a Naprendszer másik tagja, a Naprendszerben található bolygók közül az emberiség számára legmerészebb kihívást jelentő bolygó, a Föld, amely szerepet játszhat a nap problémáinak forrásában.

A vers azt is megemlíti, hogy a nap bort iszik. Bár ez a kifejezés valószínűleg szimbolikus és emberi tulajdonságokat tulajdonít a napnak, mégis számos kutatás összefüggést talált a Napból érkező fénynek az életre gyakorolt hatásával. Az emberi testben a természetes fény felszívódása pozitív hatással van a közérzetre és a hangulatra.

A versben említett fellegek és az égről lezuhanó nap leírása a meteorológiai jelenségekre utalhat, például az időjárásban bekövetkező változásokra. A fellegek a frontokhoz kapcsolódnak, amelyek hőmérsékleti és légköri nyomásváltozásokat okoznak. Az égről lezuhanó nap pedig jelképesen ábrázolhatja a naplementét, amikor a napnak látszólag lenyugszik, miközben valójában a horizont mögött halad tovább.

Összességében tehát a versben említett természeti elemek és jelenségek kapcsolatba hozhatóak a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és megfigyeléseivel. A versben felvetett képek és szimbólumok tükrözik a természet és a tudomány kapcsolatát és a természettudományi ismeretek fejlődését.

Petőfi Sándor "A nap házasélete" című verse számos irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén. Az alábbiakban kiemelünk néhányat:

1. Ősi motívumok és szimbólumok: A versben megjelenik a nap, amely ősi és világmindenségi motívum, és több kultúrában szimbolikus jelentéssel bír. Az időjárás és az évszakok változása, valamint a természet erőinek megjelenése a versekben gyakran metaforikusan jelenik meg, és ezáltal egyetemes jelentéskört kap. Ezek a motívumok és szimbólumok segítenek a versek mélységének és rétegzettségének értelmezésében.

2. Az ember és a természet viszonya: A versek gyakran reflektálnak az ember és a természet kapcsolatára. A természet jellemzően a versekben megjelenik a szépség, az élet és a megújulás szimbólumaként, míg az ember a természetben keresheti a helyét és megélhetését. A "A nap házasélete" című versben is megfigyelhető, hogy a nap egy természeti jelenségként van jelen, és ezáltal az emberi élettel való kapcsolata is fokozott figyelmet kap.

3. A társadalmi szerepek és elvárások problémája: A versek gyakran foglalkoznak a társadalmi szerepekkel és az egyéni szabadság korlátaival. A "A nap házasélete" című versben is megjelenik egy házas élet, ahol az egyénnek bizonyos társadalmi normáknak kell megfelelnie, és ez korlátozza az egyéni szabadságát és boldogságát.

4. A vágyak és a válság témája: Számos versben megjelenik az egyén vágya a boldogságra és teljességre, valamint annak problémái és válságai. A "A nap házasélete" című versben is megfigyelhető, hogy a legény életében a bú és a problémák terhét a bor és a mámor próbálja csillapítani.

5. Kulturális kontextus: A versek mindig valamilyen kulturális kontextusban jelennek meg, és saját koruk társadalmi, politikai és kulturális problémáira reagálnak. A "A nap házasélete" című versben megfigyelhető, hogy Petőfi Sándor reflektál a 19. századi Pest társadalmára és az akkori házassági normákra, valamint a kor társadalmi problémáira és válságaira.

Ezek csak néhány példa azokra az irodalomtudományi összefüggésekre, amelyeket a "A nap házasélete" című versben felfedezhetünk. Fontos kiemelni, hogy az irodalmi elemzés szubjektív folyamat, és minden olvasónak saját értelmezése lehet az adott szövegről.

A vers teológiailag is értelmezhető, különösen a katolikus nézőpontból, hiszen említést tesz a papucskormányról és a piorról, amelyek a katolikus egyház hierarchikus felépítésére és szervezettségére utalnak.

A bibliatudomány nézőpontjából az alábbi részek figyelhetők meg:
- "Bort nem veti meg... a szívből a bút kiszórja" - A bibliai tanításokban is szerepel az alkohol pozitív hatása a lelki bajok enyhítésében. A Szentírásban több helyen említést találhatunk arról, hogy a bor gyógyító hatású lehet.
- "Otthon inni nem merészel" - Ez a kifejezés arra utalhat, hogy a nap tartja a távolságot a feleségétől, és csak akkor mer italozni, amikor otthon nincs jelen. Ez a viselkedés a bibliai tanítások szerint nem feltétlenül helyes, hiszen a házastársaknak egymással kellene megosztaniuk az életüket és az örömeiket is.

A patrisztika (korai egyházi atyák) nézőpontjából is értelmezhető a vers:
- A patrisztika időszakában jelentős figyelmet fordítottak a házasságra és a házaséletre. A versben azonban a házasság negatívan ábrázolódik, hiszen a napot a rossz felesége sok búval sújtja.
- Az egyházi atyák törekedtek a házaspárokra nevelő hatáskör kiterjesztésére az olyan kérdések tekintetében, mint az önuralom, a józan életmód és a házastársak közötti harmónia. A versben azonban a nap a bort választja megküzdési mechanizmusként a feleséggel való problémákra, ahelyett, hogy ezeket a házasságon belüli kommunikációval megoldaná. Ez a megoldási mód nem felelne meg a patrisztika értékrendjének.

A skolasztika nézőpontjából az alábbi értelmezések lehetségesek:
- A skolasztika időszakára, különösen a középkorra jellemző volt a hit és a tudás szoros összekapcsolása. Ebben a versben a nap a saját módszerét alkalmazza a problémáira, mégpedig a bor fogyasztásával. Ez ellentmondhat a skolasztika értékrendjének, melyben az okos döntés és a törekvés a világi és vallási tudás megszerzésére kiemelt fontosságú.
- A skolasztikus gondolkodók jelentős figyelmet fordítottak a logikára és a racionalitásra. A versben viszont a nap az égből lezuhanva, mámorosan jelentkezik, ami nem egy logikus cselekedet. Ez ellentmondhat a skolasztika értékrendjének, mely a racionális, logikus és megalapozott döntéshozatalt preferálja.

Ezen kívül a vers más nézőpontokból is értelmezhető, mint például a társadalomkritika. A nap személye lehet egyáltalán nem teológiai jelentőségű, hanem egyszerűen egy általános emberi konfliktust szimbolizál. A nap léte a versegyüttesben ahausas élet nehézségeit, a konfliktusokat és a menekülést ábrázolhatja, amikor valaki az italba menekül a problémái elől.