"Te éretted harcolék, szabadság,
S láncraverve lábam és karom...
Világosság, téged szomjazálak,
S mint vakandok, föld alatt lakom...

Mikor üt a megváltás órája,
Mikor üt a boldog óra már,
Melyben ujra szabad léget szívok
S újra rám sütsz, fényes napsugár?"

Lenn az élők nagy koporsajában,
A börtönben így sohajt a rab,
S már, az isten tudná, hányadikszor,
Hiszen olyan régi, régi rab!

Vagy tán még csak egy pár kurta napja,
Hogy a sírnak testvérébe bujt?
Nagy müvész a fogság szenvedése,
Minden órát századokra nyujt.

Nem napok, nem! évek folytak el már,
Amióta idevettetett,
Hosszu kínos évek, mik fölvésték
Homlokára sötét nevöket.

És fejét már régen a szegény rab
Bilincsével zúzta volna szét,
De egyetlen társa, a reménység,
Megragadta fölemelt kezét...

A reménység, hogy ő még szabad lesz!
Múljék itt bár éltének fele,
Hátralévő megmaradt felét az
Édes szabadságban tölti le.

És ezért várt, és ezért nem zúzta
Bilincsével szerteszét fejét,
Várva várt s a lomha évek száma
Feje fölött meggyülekezék.

S jött a végén e hollóseregnek,
Végre jött egy szép fehér galamb,
Jött a drága hírnek meghozója,
Hogy utószor van ma ott alant.

Nyílik, nyílik ím a börtönajtó...
Leveszik kezéről a vasat...
Fölsikolt és összerogy... örökre...
Örömében szíve meghasadt.

Koltó, 1847. október


Elemzések

A vers természettudományos szempontból egyfajta metaforikus, képekben gazdag ábrázolása lehet a természettudományok fejlődésének és az emberi szabadság vágyának összefüggéseinek.

A versben megjelenő "világosság, fényes napsugár" metaforák a természettudományok felfedezéseire utalhatnak, amelyek új perspektívát nyitnak az emberiség számára, hasonlóan ahhoz, ahogy a verseben a rab újra szabadságot szeretne nyerni. Az idő múlása, amelyről a vers is beszél, szintén összekapcsolható a természettudományok fejlődésével és az emberiség által megszerzett új ismeretekkel.

A verseben felmerülő koporsó, börtön és bilincs motívumok a természettudományok szempontjából a korlátokat és a korábbi tudásunk határait jelenthetik. Az új felfedezések azonban képesek ezeket a határokat átlépni és új lehetőségeket megnyitni számunkra, hasonlóan ahhoz, ahogy a remény a rab számára lehetőségek tárházát hozza el.

A vers végén a "szép fehér galamb" metafora lehet az emberi elme, a kreativitás és a fejlődés szimbóluma. Ez a galamb hozza el a drága hírt, hogy az ember végre megszabadulhat az előző korlátoktól és betörhet az új világba.

Összességében, a vers a természettudományos felfedezésekkel, a tudás határaival és a szabadság vágyával kapcsolatos motívumokat használja a természettudományos fejlődések és az emberi lélek közötti párhuzamok megjelenítésére.

A vers irodalomtörténeti szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom terén. Az első összefüggés a romantika stíluselemekkel való kapcsolat. A vers témája, a rablét és a szabadság utáni vágy, illeszkedik a romantikus irányzat jellemzőihez, amelyek a vágy miatt szenvedő hősökre és az individuális élményekre fókuszálnak.

Egy másik fontos kapcsolat a magyar irodalommal az, hogy Petőfi Sándor, a költő, a magyar romantika egyik legjelentősebb alakja. A vers az általa képviselt nemzeti romantikus eszmékhez kapcsolódik, amelyek a nemzetiszabadságért folytatott harcot ötvözik a személyes szabadság és boldogság vágyával.

A versben található szimbolizmus és a természeti képek mindezek mellett a nemzetközi szimbolista irodalomra utalnak. A "Világosság, téged szomjazálak" sorban például megjelenik a világosság mint a szabadság és igazságosság szimbóluma. Ez utalhat a francia szimbolista irodalomra, amelyben a világosság és a sötétség kifejező eszközként jelenik meg.

A versben megjelenő szabadulás és remény motívuma a világirodalomban is megtalálható. A rablétből való szabadulás és a remény szimbólumai az egész emberi tapasztalatra utalnak. Ezen motívumok kapcsolódnak például az orosz disztópiákhoz vagy a francia skolasztikus irodalomhoz, amelyekben a börtönben rekedt hősök a szabadságra és az emberi lehetőségek követésére törekednek.

A versben szereplő idődimenziók, a régi és új fogalmai kapcsolatba hozhatók a modernizmus és a posztmodernizmus irodalmi irányzataival. Az időbeli elmozdulás a múlt és a jelen között, valamint a hosszú évek és a pillanatnyi szabadság megjelenése a modern irodalomban is visszaköszön.

Összességében a vers számos kapcsolatot mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalommal. Az irodalomtörténeti kontextusba helyezve a vers szerves része az irodalmi kánonnak, és a stílusai és témái kapcsolatban állnak más jelentős művekkel és irányzatokkal.

Petőfi Sándor "A Rab" című versében teológiai szempontból is értelmezhetőek az elhangzó gondolatok. A vers első sorai arra utalnak, hogy a főhős Petőfi személyében a szabadságért harcol, és ehhez képes az iszonyú áldozatot, hogy láncra verje az életét. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon miért dönt valaki a láncokba való önkéntes fogatkozás mellett, és itt jön képbe a bibliai és teológiai kontextus.

A bibliatudomány szemszögéből nézve a versben a fogság és a kiszabadulás motívuma bibliai jelentéssel bír. A Mózes első könyvében található Egyiptomból való kivonulás, valamint a későbbi fogságból való megszabadulások történetei mind arra utalnak, hogy Isten szabadító akaratával találkozunk. Petőfi versében a börtönből való kilépést lehet értelmezni ebben a kontextusban, és a fogságból való szabadulás a megszabadulás és megváltás szimbóluma lehet.

A patrisztika, vagyis az egyházi atyák perspektívájából a fogság és szabadság további teológiai tartalmakat hordozhat. Például Szent Ágoston írásaiban gyakran találkozhatunk a bűn fogalmával, mint egy olyan lánccal, mely az embert a bűn állapotához köti. Petőfi versében felmerülhet, hogy a rab tulajdonképpen a bűn foglyaként él, és várja a megszabadulást, a megtérés lehetőségét. Azt is érdekes megemlíteni, hogy a katolikus teológusok szerint a börtönben való szenvedés és megtisztulás a lelki megújulás egyik formája lehet, ahol a bűntől való megszabadulásra törekednek a hívők.

A skolasztika, vagyis a középkori filozófiai és teológiai iskolák szerint a börtönben való tartózkodás, a szenvedés egyfajta próbatétel lehet a hit megőrzésére. A skolasztikus gondolkodók azt hangsúlyozták, hogy a szenvedés és a börtön egyfajta isteni jel lehet, mely próbára teszi a hívőt. Ez talán értelmezhető Petőfi versében is, hiszen a fogság hosszú éveinek elviselése nehezítette, de nem törte meg a rabot, megtartotta reményét és hitét.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az interpretációk csak egy lehetséges olvasatot jelentenek, és nincs objektív igazságuk. Az irodalmi mű értelmezése mindig a szöveg konkrét kontextusától, a szerző szándékától, de még a fogadó közösség időszakbeli és kulturális helyzetétől is függ.