Egyet mondok, sors, kettő lesz belőle:
Nekem csak egy leány szerelmit add,
S érette én átengedem cserébe
Minden, de minden... adósságomat.
Pest, 1845. február-március
Elemzések
A vers egy személyi sorsot és szerelmet témakörét dolgozza fel. Az első sorban a sors és az általa hozott döntések szerepelnek. A versben megjelenik a sors és az egyén közötti kapcsolat, valamint az egyén képessége, hogy befolyásolja a saját sorsát.
A versben megjelenik a dichotómia a szeretet és az anyagi értékek között. Az egyén hajlandó feladni minden anyagi értéket annak érdekében, hogy megtarthassa a szerelmét.
A vers magyar irodalomtörténeti szempontból jelentős, mivel Petőfi Sándor, a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb költője írta. Az ő munkássága nagyban befolyásolta a magyar líra fejlődését. A SORSHOZ című versét jól példázza az a képessége, hogy az emberek hétköznapi érzéseit és gondolatait ismertesse, miközben egyetemes üzenetet közvetít.
A nemzetközi szépirodalomban is találhatunk hasonló témájú verseket, amelyek a sors és a szerelem problémáit dolgozzák fel. A szerzők különböző módon kezelik ezt a témát, de a központi kérdés mindig az emberi sors és a szeretet kapcsolata. William Shakespeare, például, sok olyan drámát írt, amelyekben a sors és a szerelmek bonyolult hálója szerepel. Egy másik példa az olasz költő, Dante Alighieri Infernó című művében mélyelemző módon foglalkozik a sors és a szerelmek összefüggéseivel.
A SORSHOZ című vers egyrészről a magyar irodalom fontos darabja, másrészről a nemzetközi szépirodalomban is megtalálható témakört dolgozza fel, így kapcsolódik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomhoz.
A Petőfi Sándor A SORSHOZ című versének természettudományos szempontból való elemzése az alábbiak szerint alakulhat:
Az első sorban a "sors" szó lehetőséget ad arra, hogy a természettudomány mai ismereteivel kapcsolatba hozzuk a verset. A sors, mint olyan, amelynek hatása mindennapi életünkben is érezhető, ma a káoszelmélettel és a meghatározhatatlanság elvével társítható. Az első sor után a következő sorban Petőfi kifejezi vágyát egy leány szerelme iránt, amely az emberi érzelmek és a kapcsolatok pszichológiájába tartozhat. A pszichológiai kutatások és az agykutatások fejlődése lehetőséget kínál arra, hogy mélyebb megértést nyerjünk a szerelmi érzések és a kapcsolatok kialakulásának módjáról.
A harmadik sorban a "cserébe minden, de minden... adósságomat" kifejezés arra utal, hogy Petőfi bármit hajlandó átadni a leányért cserébe. Az anyagi és gazdasági kérdések az ökonómia és a gazdaságtudomány területébe tartoznak. A mai gazdasági összefüggésekben az adósságok kezelése és a kölcsönös árucsere fontos szerepet kap.
A vers vége pedig megadja a dátumot, amikor Petőfi ezt a verset írta: 1845 február-március. Ebben az időpontban a természettudományos fejlődés a XIX. században már elkezdődött. Az 1840-es években fontos felfedezések történtek a fizika, a biológia és a kémia területén, például Faraday és a elektromágnesességről tesztkészletet felfedezése.
Ez az elemzés csak néhány lehetőséget mutat be a vers természettudományos tartalmára vonatkozóan, és a mai természettudományos felfedezések csak néhány példát adnak arra, hogy milyen módon kapcsolódnak a versek és irodalmi alkotások a tudományhoz. A természettudományos fejlődés folyamatosan bőséges lehetőségeket kínál az irodalmi művek felülvizsgálatára és új értelmezésére.
A verset teológiai szempontból elemezve, először is érdemes megemlíteni, hogy a sorshoz való viszony és az isteni akarat kérdéseivel foglalkozik.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő sors kérdése az isteni gondviselés kérdéséhez kapcsolódik. A zsoltárokban és a bölcs könyvekben is számos helyen találhatók olyan versek, amelyek Isten irányítására, a sorsunk függésére utalnak. Például a Zsoltárok könyvében található 37. zsoltárban olvasható, hogy "Bízd az Úrra utadat és bízzál benne, és ő megcselekedik. Terveidet is beteljesíti." Ez a vers tehát a sorsra való bízakodás, az isteni gondviselés elismerését sugallja.
A patrisztika szemszögéből a versben megjelenő kérdés hangsúlyozza az emberi akarat és az isteni akarat összefüggését. Az egyén vágyainak és kéréseinek Istenhez való viszonya, valamint az, hogy az ember képes-e befolyásolni a sorsát, az egyik központi témája a patrisztikus teológiának. Például Szent Ágoston szerint az Isten iránti szeretet az ember belső érzelmeiben és vágyaiban alapul, és ez határozza meg az egyén cselekedeteit és választásait is.
A skolasztika perspektívájából a versben megjelenő adósság koncepciója és annak felajánlása az istenhez kapcsolódik. A skolasztikus teológia szerint az ember az Isten teremtői szeretetébe és gondviselésébe tartozik, és ennek kifejezéseként próbál felelni a szeretet követelményeinek. Az adósság felajánlása tehát azt sugallja, hogy az ember a saját korlátaiból és adóságaiból próbál kitörni, és helyet adni az isteni akaratnak és tervnek az életében.
Más ötletként is érdemes megvizsgálni a verset az emberi boldogság és elégedettség kérdésével kapcsolatosan. A versben a leány szerelme áll az öröm és a teljesség jelképeként, amit az ember elérhet. Ez kapcsolódik a teológiai kérdéshez, hogy az ember igazi boldogsága és teljessége az isteni szeretetben és kapcsolatban található meg. Az emberi vágyak és törekvések tehát azzal a céllal történnek, hogy megkösse az embert az isteni boldogsághoz.
Összességében tehát, a vers teológiai szempontból a sors és az isteni akarat kapcsolatával, az emberi vágyak és kapcsolatok jelentőségével, valamint az isteni szeretet és boldogság keresésével foglalkozik. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind hozzájárulnak a vers mélyebb értelmezéséhez és üzenetének megértéséhez.