A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvösbájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

Debrecen, 1843. december


Elemzések

A vers teológiai szempontból az isteni szeretet, a szerelem és a hívő ember kapcsolatát tükrözi. A költő a virágot és a szép kikeletet használja metaforaként a szerelemre, és a szerelem erejében hisz. Ebben a nézőpontban az isten és a szeretet szerepe központi, hiszen a versben az isten áldását kérve kéri meg a szeretett személyt, hogy szeresse őt.

A bibliatudomány nézőpontjából a vers kifejezi az emberi szeretet és az isteni szeretet kapcsolatát. A Biblia azt tanítja, hogy Isten a szeretet forrása, és az embereknek követniük kell az ő példáját a szeretetben és segítőkészségben. Ez a vers hangsúlyozza a szeretet erejét, amely képes átfordítani a sötétséget világossággá.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a lelki elmélyülés és az imádság is. A költő, aki szeret, Isten áldását kéri, hogy erősítse meg és védelmezze a szerelmét. Ebben a kontextusban a vers segíthet a hívőknek azonosulni a költő lelki állapotával, és megerősíteni kapcsolatukat Istennel.

A skolasztika nézőpontjából a vers kifejezi a vallási és filozófiai gondolatokat. A szerelmes költő a hit erejében hisz, és keresi az isteni áldást a szeretett személyre. Skolasztikus szempontból az isteni kegyelem fontos téma, és a versben kérve az isteni áldást a szeretett személyre, az a hitet és reményt fejezi ki, hogy az isteni kegyelem megnyilvánuljon a szerelmükben.

Más szempontból nézve a vers a személyes boldogság és a kapcsolat fontosságára is utalhat. Megmutatja, hogy az emberi boldogság és elégedettség valójában a szeretett személyen keresztül szerzett boldogság, és ez a boldogság az isteni áldással teljessé és végső értékűvé válik.

Összességében a vers teológiai szempontból a szeretet és az isteni áldás kapcsolatát hangsúlyozza, és arra ösztönöz, hogy higgyünk a szeretet és az Isten erejében a boldogságunk és kapcsolataink megerősítésében.

A vers első részében Petőfi Sándor a természeti jelenségekkel azonosítja a szerelem kibontakozását. A "kikelet" szóval utal a tavaszi időszakra, amikor a természet újraéled, és a virágok kinyílnak. Ez a kép a virág és a szerelem végtelenül természetes és elkerülhetetlen folyamatát jeleníti meg.

A második részben a költő a szerelme iránti érzéseit fejezi ki. Az, hogy meglátja és szereti a "kedves babát", a természetfeletti érzéseket ábrázolja, az emberi szeretetet és a szívből jövő érzelmek erejét.

A harmadik részben a költő felmerülő bizonytalanságát és féltékenységét írja le. Az "egymást űzi bennem ez a két gondolat" sorban kifejezi a költő ellenkező érzéseit - hogyha a "kedves babám" mást szeret, akkor elveszti és elhagyja őt. A természethez kapcsolódik a "mint ősszel a felhő a napsugarat" hasonlat, ami azt jelenti, hogy az őszi felhő elhomályosítja és elnyomja a napsugarat, ahogyan az egyéb potenciális szerelmek gondolata is megzavarja és elszakíthatja a költőt a kedvesétől.

A negyedik részben a költő az esetleges csalódástól és elutasítástól való félelmét fejezi ki. A "jaj ha tudnám" mondat azt jelenti, hogy ha megtudná, hogy a kedvese másnak adja a csókját, akkor inkább bujdosó lenne a világban vagy átadná magát a halálnak. Ez a rész a szerelem fájdalmas és elutasítást hozó oldalát vázolja fel.

Az ötödik részben a költő a boldogságra és a szeretetre való vágyát fejezi ki. A "Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet" mondatban a boldogság és a szeretet vágyát közvetíti. Az "az isten áldja meg a lelkedet" mondat pedig a szerelem isteni vagy spirituális volta felé irányítja a figyelmet.

A versben tehát a természet és a természettudomány nem kap konkrét felfedezéseket vagy tudományos elemeket, inkább mintegy háttérként szolgál ahhoz, hogy a szerelmet és az emberi érzelmeket ábrázolja. A költő az emberi érzések és a természet közötti kapcsolatra és az ezekben az érzésekben meglévő természetes folyamatokra utal. A természettudomány friss felfedezéseihez ez a vers nem kapcsolódik, inkább a természet általános képét használja fel, hogy a szerelmi érzelmeket kifejezze.

A versen számos irodalomtudományi összefüggés elemzhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban néhány fontos összefüggést említünk meg:

1. Romantikus irodalom: A vers tipikus romantikus jegyeket mutat, amelyeket a magyar és a nemzetközi romantikus irodalomban is megtalálhatunk. Ezek közé tartozik az érzelmek intenzitása, az öröm és a boldogság kiemelése, valamint a szerelem érzésének romantikus megjelenítése.

2. Szerelmi líra: A vers egy szerelmes lírai alkotás, amely a szerelem és a szeretet költői megjelenítését tűzi ki célul. Ez a tematika mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran előfordul, és olyan nagy nevekhez kapcsolódik, mint William Shakespeare és John Keats.

3. Szimbolizmus: A versben számos szimbolikus elem található, például a virág, a kikelet és a csillag. Ezek a szimbólumok mélyebb jelentést hordoznak, amelyek a szeretet, a boldogság és a remény kifejezésére szolgálnak. A szimbolizmus a 19. és 20. századi irodalomban jellemző, és olyan szerzőkhöz kapcsolódik, mint Charles Baudelaire és Paul Verlaine.

4. Érzelmi feszültség: A versben az érzelmi feszültség és a vágy kifejezése is jelen van. Ez a tematika a magyar és a nemzetközi romantikus irodalomban gyakran előfordul, és például a szenvedélyes lírához és a várakozás képzetéhez kapcsolódik.

5. Autobiografikus elemek: Petőfi Sándor költészetében jellemzőek az önmagára utaló elemek. Ez a személyes, autobiografikus megközelítés a magyar irodalomra és a nemzetközi irodalomra is jellemző, például a romantikus költészet és az életregény műfajain belül.

6. Történelmi kontextus: A vers korábban említett elemzéseken túlmenően a magyar történelmi és kulturális kontextussal is összefügg. Petőfi Sándor a 19. század egyik legnagyobb magyar költője volt, és költészetének politikai és társadalmi vonatkozásai is voltak.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés az "A virágnak megtiltani nem lehet" című vers irodalomtudományi elemzésében. A magyar és a nemzetközi szépirodalom számos hasonló tematikát és stílust tartalmaz, és ezen belül különösen a romantikus irodalom szolgáltat párhuzamokat.