Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok.
Szemkötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.

Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit
Józanan tőlem nem láttatok.
Amit szinte szégyenlek kivallni:
A tükörbe is pillantgatok.

Reggel sokszor jó estét kivánok,
És jó reggelt, hogyha este van.
Isten hozott! mondom a menőnek,
S annak, aki jő: élj boldogan!

Tollam gyakran a porzóba mártom,
A tintát meg porzónak veszem.
S mindez hagyján! de mikor szájamba
A szivar tüzes végét teszem...

Erre aztán elmondhatni ám, hogy
Valóságos szerelem sebe.
Te miattad kaptam, lyányka... illő
Volna, hogy csókod gyógyítsa be!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között


Elemzések

A versben sok olyan elem található, ami kapcsolatba hozható a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és ismeretekkel.

Az első sorban megjelenik a szerelem, ami pszichológiai és érzelmi folyamatokkal kapcsolódik össze. A modern idegtudomány és agykutatás a szerelmi érzelmek hátterét és működését vizsgálja, valamint a kémiai és hormonális folyamatokat, amik a szerelemhez kapcsolódnak.

A második sorban a "féleszűség" említése utalhat a szerelem hatására az érzelmi állapotokra és a gondolkodásra. A mai kutatások szerint a szerelmi állapotban más és különleges gondolkodási folyamatok és döntéshozatal jellemzőek.

A harmadik sorban a "szemkötősdit játszanak" kifejezés arra utalhat, hogy a szerelem hatására a versmondó elveszti az objektivitását és az értékítélete változik. A modern kognitív pszichológia és a döntéshozatal kutatása foglalkozik az érzelmek hatásával a cselekedetekre és a gondolatokra.

A negyedik sorban a falnak menő gondolatok említése arra utalhat, hogy a szerelmi állapotban a gondolatok zavarodottabbá válhatnak és nehéz lehet megfelelő döntéseket hozni. Az érzelmek és a döntéshozatal összefüggéseit az emocionális integráció kutatása elemzi.

Az ötödik sorban a "szinte szégyenlek kivallni" kifejezés arra utalhat, hogy a szerelem hatására megváltozik a versmondó magatartása és viselkedése. Az emberi viselkedést és a társadalmi normákat a szociálpszichológia és az etológia kutatja.

A hatodik sorban a tükörbe való pillantásra utalás a külső megjelenés és a szerelem kapcsolatára utal. A szépségkultusz és a testkép kutatása elemzi az önképet és az önértékelést a társadalmi elvárások és a szerelem hatására.

A hetedik sorban a köszönés és a jókívánságok kapcsolhatók a szeretet és a pozitív szociális kapcsolatokhoz. A pozitív pszichológia és a kapcsolathálózatok kutatása elemzi a boldogság és elégedettség összefüggéseit a társas viszonyokkal.

A nyolcadik sorban a toll és a tintahasználat említése utalhat a kreativitásra és a művészi tevékenységre. Az alkotó folyamat, az inspiráció és a kreativitás pszichológiai és neuropszichológiai vonatkozásait a kognitív pszichológia és az idegtudomány vizsgálja.

A kilencedik és tizedik sorban a szájba való tüzes szivar vég helyezése kapcsolódik a test és a szerek interakciójához. A függőség, a szokások és a viselkedési addikciók kutatása elemzi a szerek és az élvezetek kémiai hatásait a testre és az agyra.

A tizenegyedik sorban a szerelem sebe említése utalhat a szerelmi érzelmek intenzitására és a szenvedésre. Az érzelmek és a fájdalom összefüggéseit az érzelmi feldolgozás és a neuropszichológia kutatja.

Végül a tizenkettedik sorban a vers írója azt várja, hogy a lányka csókja gyógyító hatással legyen rá. Ez utalhat a szerelmi érzelmek fizikai és pszichológiai hatásaira, valamint az érzelmi tartalmú érintés és a szeretetteljes kapcsolatok pozitív hatásaira. Az érintések és a szeretet kapcsolatát a pszichofiziológia és az érintéskutatás vizsgálja.

Petőfi Sándor "Amióta szerelembe..." című versében a költő személyes érzéseit fejezi ki a szerelemről és annak hatásairól. Teológiai szempontból vizsgálva a verset, érdemes megvizsgálni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

Bibliatudomány szempontjából a versben a szerelem kettőssége jelenik meg. A költő megemlíti, hogy "Amióta szerelembe estem" és vele együtt elismeri, hogy "Igazán, hogy féleszű vagyok". Ez a kettősség megjelenhet az Ószövetségben is, például Salamon énekeiben, ahol a szeretet isteni ajándékként jelenik meg, de ugyanakkor a vágy és szenvedély is része. A költő azt is megemlíti, hogy "Amit szinte szégyenlek kivallni: A tükörbe is pillantgatok." Ezzel a verssel a költő rámutat arra a vallási aspektusra, amely arra ösztönzi az embert, hogy önmagát vizsgálja és elismerje a saját hibáit és gyengeségeit.

A patrisztika szempontjából a szerelem szintén fontos téma, és hangsúlyozza az isteni szeretet és az emberi szeretet kapcsolatát. A költő szavai, hogy "Isten hozott! mondom a menőnek, S annak, aki jő: élj boldogan!" arra utalnak, hogy a költő Isten szolgálatában áll, és Isten jelen van az életében, ami befolyásolja a szeretetteljes kapcsolatait is. A versben megjelenő szerelem kifejezi az emberi szeretetet és a boldogság vágyát.

A skolasztika szempontjából a vers vizsgálható az intellektuális aspektusokra koncentrálva. A költő leírja, hogy "Tollam gyakran a porzóba mártom, A tintát meg porzónak veszem." Ez a sor arra utal, hogy a költő az intellektuális alkotás eszközeivel kifejezi érzelmeit és gondolatait, és a papír és tintafoltok szimbolikus jelentéssel is bírnak. A szivar tüzes végének belefogása pedig a vágy és a szenvedély testi megnyilvánulását jelenti.

A vers tehát teológiai szempontból többféle megközelítést kínál. A bibliatudományban a szerelem kettőssége és az önmegfigyelés fontos aspektus, a patrisztika a szeretet isteni és emberi formáját hangsúlyozza, míg a skolasztika az intellektuális és testi jellegű megnyilvánulásokat vizsgálja. Ezen túlmenően a vers személyes és érzelmekkel teli, ami további értelmezéseket és kapcsolódásokat is lehetővé tesz más teológiai perspektívákban.

A vers az irodalomtudomány szempontjából számos összefüggést mutat mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom terén.

Egyik érdekes összefüggés lehet az életérzés és hangulat tekintetében. A vers a szerelemről szól, és a szerelmi érzelmek különböző megnyilvánulásait mutatja be. Ez az érzelmi témakör jellemző lehet a romantika és a líra műfajában. A romantikus irodalomban a szerelem, az érzelmek intenzitása és az egyéni élmények kiemelkedő fontosságot kaptak. Egyéb magyar romantikus költők, például Ady Endre is sokat foglalkozott a szerelemmel és az érzelmeket kifejező költeményeket alkotott.

Egy másik fontos összefüggés a szereplői attitűd és személyiség jellemzése. A vers főszereplője egy szerelemben elmerülő ember, aki megszokottól eltérő módon cselekszik és gondolkodik. Ez a jellemzés többféle műfajban megtalálható lehet, például a pszichológiai regényekben vagy a modern lírában. A pszichológiai regényekben a szereplők lelkiállapotára és gondolatvilágára helyeződik a hangsúly. A modern líra pedig arra törekszik, hogy újfajta személyiségábrázolással és gondolatkifejezéssel jelentkezzen.

A versben jelen lévő motívumok és képek kapcsán érdekes lehet az évszázadokon átívelő motívumhasználat és képi világ összehasonlítása. A vers rövid, tömör sorai érzékeltetik a főszereplő érzéseit és belső világát. Számos képet és motívumot használ a szerelmet, az életet és az érzelmeket jelképezve. Az ilyen motívumok és képek évszázadok óta jelen vannak a nemzetközi irodalomban is, például a virágok, a tűz, a tükör vagy az égtájak motívumai.

Egy másik összefüggés az irodalmi szereplők szerelmi élményeinek jellemzése lehet. A versek, regények és drámák gyakran szerelemben elmerülő, szerelmi csalódásokat megtapasztaló szereplőket mutatnak be. Például a tragédia műfajában azonosíthatóak olyan szerelmes drámák, mint Shakespeare "Rómeó és Júlia", ahol a szerelem szenvedést, veszteséget és tragédiát jelent.

Ezen túlmenően még további összefüggések is felfedezhetőek lehetnek, például a költői hang és stílus elemzése, a formai tulajdonságok vizsgálata, a mű kulturális és történeti kontextusának értelmezése stb.