Petőfi Sándor "Amióta szerelembe..." című versében a költő személyes érzéseit fejezi ki a szerelemről és annak hatásairól. Teológiai szempontból vizsgálva a verset, érdemes megvizsgálni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.
Bibliatudomány szempontjából a versben a szerelem kettőssége jelenik meg. A költő megemlíti, hogy "Amióta szerelembe estem" és vele együtt elismeri, hogy "Igazán, hogy féleszű vagyok". Ez a kettősség megjelenhet az Ószövetségben is, például Salamon énekeiben, ahol a szeretet isteni ajándékként jelenik meg, de ugyanakkor a vágy és szenvedély is része. A költő azt is megemlíti, hogy "Amit szinte szégyenlek kivallni: A tükörbe is pillantgatok." Ezzel a verssel a költő rámutat arra a vallási aspektusra, amely arra ösztönzi az embert, hogy önmagát vizsgálja és elismerje a saját hibáit és gyengeségeit.
A patrisztika szempontjából a szerelem szintén fontos téma, és hangsúlyozza az isteni szeretet és az emberi szeretet kapcsolatát. A költő szavai, hogy "Isten hozott! mondom a menőnek, S annak, aki jő: élj boldogan!" arra utalnak, hogy a költő Isten szolgálatában áll, és Isten jelen van az életében, ami befolyásolja a szeretetteljes kapcsolatait is. A versben megjelenő szerelem kifejezi az emberi szeretetet és a boldogság vágyát.
A skolasztika szempontjából a vers vizsgálható az intellektuális aspektusokra koncentrálva. A költő leírja, hogy "Tollam gyakran a porzóba mártom, A tintát meg porzónak veszem." Ez a sor arra utal, hogy a költő az intellektuális alkotás eszközeivel kifejezi érzelmeit és gondolatait, és a papír és tintafoltok szimbolikus jelentéssel is bírnak. A szivar tüzes végének belefogása pedig a vágy és a szenvedély testi megnyilvánulását jelenti.
A vers tehát teológiai szempontból többféle megközelítést kínál. A bibliatudományban a szerelem kettőssége és az önmegfigyelés fontos aspektus, a patrisztika a szeretet isteni és emberi formáját hangsúlyozza, míg a skolasztika az intellektuális és testi jellegű megnyilvánulásokat vizsgálja. Ezen túlmenően a vers személyes és érzelmekkel teli, ami további értelmezéseket és kapcsolódásokat is lehetővé tesz más teológiai perspektívákban.