Amott fönn egy csillag ragyog
A tiszta ég legtetején;
De oly gyönyörűen ragyog!
Egy csillagon sincs annyi fény.

És bennem így szól valami:
"Nézd, nézd, Etelkéd e sugár!
Hagyd itt a földi életet,
Menj föl hozzá, ő téged vár."

Fölmennék édesörömest,
De vágyam hasztalan hevit,
Mert, ami fölsegítene,
Eltörve lajtorjám, a hit.

Pest, 1845. január


Elemzések

A Petőfi Sándor által írt "Amott fönn egy csillag ragyog" című vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét vagy tudományos tényeket vagy felfedezéseket. Ez egy lírai, érzelmi vers, amely a költő belső világát és vágyait fejezi ki.

Azonban a versben található képek és jelentések a mai természettudományi ismeretekkel összefüggésbe hozhatók. A csillag, amelyről a versben szó van, egyedülálló ragyogásával egy olyan objektumra utalhat, amely rendkívül fényes, lehet, hogy egy haldokló csillagra vagy a Napra, amely a legközelebbi csillagunk az emberi szem számára. A csillagot ideálként használja a költő, hogy kifejezze az általa vágyott dolog (talán a boldogság vagy az elérhetetlen szerelem) gyönyörét és vonzerejét.

A versben említett hit és az eltörött létra szimbolikus jelentéssel is bírhat, amely az emberi vágyak és álmok teljesítésének korlátaira utal. A hit megszilárdítása vagy elvesztése, a lehetőségek korlátozása vagy a remény feladása természettudományos felfedezésekkel vagy technikai fejlesztésekkel is összehasonlítható lehet, amelyek új utakat és kihívásokat jelenthetnek az emberiség számára.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, a természet és az ember kapcsolatát és az emberi vágyakat és korlátokat érinti. A modern természettudomány kutatásai, például az asztrofizika, a kozmológia és a pszichológia, további információkat nyújthatnak a csillagokról, az univerzumról és az emberi élményekről, amelyek segítségével jobban megérthetjük Petőfi Sándor művét.

A vers Petőfi Sándor félelmeit és vágyait fejezi ki a mennyekkel kapcsolatban. Teológiai szempontból a következőképpen értelmezhető:

- Bibliatudomány: A versben megjelenik egy csillag, amely a tiszta égben ragyog. A csillag lehet Isten szimbóluma, ami a Bibliában is gyakran előfordul. A csillag fénye szemkápráztatóan szép, és több fényt sugároz, mint bármely más csillag. Ez azt sugallhatja, hogy Isten dicsősége és szeretete felülmúl minden mást.

Azt is meg kell jegyezni, hogy Petőfi Sándor a hitétől való elbizonytalanodását is kifejezi a versben. Ő azt mondja, hogy vágya, hogy fölmenni a csillaghoz, de hitét elvesztette, és már nem hisz abban, hogy képes lenne elérni a mennyeket. A hit elvesztése nagyban befolyásolja az ember isteni kapcsolatát és az örökkévalósági vágyát.

- Patrisztika: A versben megjelenik az emberi vágy az égi boldogság után. Az ember a földi élettől elfordul és valami magasabbat, az örökkévalóságot keresi. Ez a patrisztika szellemével összhangban van, amely a földi életet átmeneti állapotnak tekinti, és az égi boldogságot a végső célként állítja.

- Skolasztika: A hit elvesztése a versben az emberi ész és értelem korlátozottságával is összefüggésbe hozható. A versben szereplő "lajtorjám, a hit" metaforája arra utal, hogy a hit az az eszköz, amely segítene az embernek elérni az égi boldogságot. Petőfi azonban azt mondja, hogy a lajtorja, azaz a hit, eltört, tehát ő nem hisz már abban, hogy képes lenne elérni a mennyeket.

Ezen kívül a vers kifejezi a romantika jellegzetes vonásait is, amelyek a felhőtlen boldogság utáni vágyakat, a természet szépségének áhítatát és a személyes érzelmeket hangsúlyozzák. A romantikus gondolkodásban az emberi lélek érzéseinek és vágyainak kiemelt jelentősége van, ami szemben áll a racionális és filozófiai gondolkodás hagyományaival.

A vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stilisztikai elemek: A versben jelen vannak a romantika jellemző stilisztikai eszközei, mint például a szimbolika a csillaggal, amely a tiszta ég legtetején úgy ragyog, hogy egy csillag sem lehet olyan fényes. Ez a szimbolikus jelentés a vágyakozást és az elérhetetlenséget fejezi ki. Emellett a versben látható a költő érzékeny és lírai hangvétele is, amely az érzelmek kifejezésére szolgál.

2. Motívumok: A versben több fontos motívum is megjelenik. Az egyik ezek közül a csillag motívuma, amely a magasztos és elérhetetlenre való vágyat szimbolizálja. Ezen keresztül a vers a spirituális utazás motívumával is kapcsolatba hozható, ahol az emberi lélek vágyik az isteni vagy a felsőbbrendű élményekre. Egy másik fontos motívum a hit motívuma, amely a költő lajtójának, vagyis a segítségnyújtásnak megtörésére utal, ami azt jelenti, hogy a költő elveszítette a hitét, és képtelen eljutni az elérhetetlen csillaghoz.

3. Tematika: A versben megjelenő tematika az élet és a halál, valamint a földi és a spirituális világ közötti kontrasztot mutatja be. A versben jelen van az elmenekülés és a vágyakozás tematikája is, ahol a költő azt akarja, hogy elhagyja a földi életet, hogy eljusson az elérhetetlen csillaghoz, de végül a hiányzó hit miatt képtelen erre.

4. Kapcsolat más költők műveivel: A versben megfigyelhető egy kapcsolat az európai romantikus költészet és a magyar romantikus költészet között. A csillag motívuma többek között hasonlít a német költő, Novalis műveiben megjelenő szimbolikus jelentésű csillagmotívumokhoz. Emellett a versben megfigyelhető egy kapcsolat a magyar nemzeti romantika és a költő korabeli politikai helyzete között is, ahol a szerelem és a vágyakozás motívumai önállóvá válnak a politika mögött és a szabadság iránti vágyat is kifejezik.

Összességében tehát a vers irodalomtudományi szempontból számos lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén, különösen a romantikus költészet jellemzőire és motívumaira koncentrálva.