Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge.
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. június 1-10.


Stílusok

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És miért is
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy talán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge.
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönti
A veder vizet;
Torkig tele lesz.
A szegény kis ürge
Egy darabig tűri,
Hanem aztán csak kimászik,
Még az inge is ázott.
A lyuk száján nyakon csípték,
Nyakon csípték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. június 1-10.


Elemzések

A vers elején a költő egy kis tarka lepkéről beszél, ami beleszáll Arany Laci fejébe. Ez a rész a legfrissebb neurotudomány eredményeivel hozható összefüggésbe. A modern kutatások szerint a lepkék, valamint más rovarok és állatok is képesek befolyásolni az emberi agyat és idegrendszert, például érzelmeket és viselkedést kiváltó anyagokat termelnek és kibocsátanak.

A vers következő részében az ember, nagybajszos, egy kúthoz megy, hogy vizet merítsen a vederébe. Azonban nem világos, miért akarja elérni a vizet, mert nem locsolni akarja vele a kertet, és nem iszik belőle. Ez a rész a növénytudomány és az ökológia területéhez kapcsolódik. A kutatók a mai napig tanulmányozzák az ökoszisztémák működését és a víz használatának természeti alapjait.

A költő aztán felfedezi, hogy egy ürge jön ki a lyukból, amitől nagyon meglepődik. Az ürgével való találkozás része lehet a legfrissebb állattani kutatásoknak, amelyek vizsgálják az állatok viselkedését és a velük való interakciókat. A versben láthatjuk az ember és az ürge közti reakciót és az emberi tevékenység hatását az állatokra.

Összességében tehát a vers olyan témákat érint, amelyek a mai természettudomány friss felfedezéseivel és kutatásaival, például a neurotudománnyal, a növénytan és ökológiával, valamint az állattani kutatásokkal hozhatók összefüggésbe.

A vers a 19. századi magyar irodalomban elhelyezkedő Petőfi Sándor szerzőtől származik. A költeménynek tematikailag nincs egyértelmű célja vagy üzenete, viszont játékos és humoros hangvétele dominál. Az első rész a versnek verselésben egy sorozatot alkot, és szóban és mondatokban egyszerű és rövid, amely lendületet és dinamikát ad a szövegnek. A második rész hosszabb sorokból és mondatokból áll, és szövegileg leíróbb.
A költeményben a szerző egy emberrel, Laci-val, aki nagybajuszú, azonosul. Az ember látványosan elindul a kút felé, megméri a vizet egy vederben és ezt a vizet az ürgének akarja önteni. Az ürge azonban megszabadul és az ember inkább itthon marad. A költemény végén kiderül, hogy a személy, akit a vers szólít a nevén, maga az ürge értelmezésével az ember, Laci.
A vers hangulata könnyed és tréfás. Az első részben a szóviccek és a játékos nyelvhasználat dominál, míg a második részben az események leírása jut előtérbe. A vers egyszerre komikus és ironikus, és szórakoztató módon ábrázolja az emberi butaságot és a mindennapi élet kis abszurditásait.
Stilisztikailag a versben szereplő képek és metaforák az események és érzelmek megjelenítését szolgálják. A szerző élővé és érdekessé teszi a leírtakat a váratlan fordulatok és a meglepő megfigyelések segítségével. Az üzenet vagy a cél nélküli képződmény további elemzést igényelhetne a vers nyelvi jelentőségének megértése érdekében.
A vers magában hordozza Petőfi Sándor szerzői stílusát és hangját, amelyet a 19. századi romantikus irodalom kifinomult érzékenysége és reakciói jellemzik. Az a mód, ahogyan a szerző az emberi tevékenységek hétköznapi jelentéktelenségét és abszurditását bemutatja, szintén tipikus a romantikus irodalomra.
A költemény nem tartalmaz rímeket, amely a szabadversek egyik jellemzője lehetne, de nem zárja ki a sorrend és a ritmusosság elemzését.

A Petőfi Sándor Arany Lacikának címzett verse a teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. Az alábbiakban bemutatom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Bibliai szempontból a versben található elemeket párhuzamokként is értelmezhetjük. Az első részben a beszélő megpróbálja befogni a hallgató száját és kinyitni a fülét, hogy egy kis tarka lepke be tudjon repülni a fejébe. Ez a kép a kísértésre és bűnbeesésre utalhat, ahogy a kígyó is a Paradicsomi történetben Eva fülébe suttogott. Az emberiség eredeti bűne, azaz az ártatlanság elvesztése és a bűnbeesés, a versben is megjelenhet.

A második részben az embert láthatjuk, ahogy vízért megy a kúthoz, majd teljes vedret hord a mezőre. A vers szuggesztíve meséli el, hogy miért csinálja ezt, de az olvasó számára nem derül ki egyértelműen. Az ember szerepe talán az emberi természet jellemzőinek, gyarlóságának és hajlamainak bemutatása lehet. A kiinduló helyzet hasonló Adamékhoz a Paradicsomban, akik egy tiltott gyümölcsért is odaadták az ártatlanságukat.

A patrisztika szempontjából a vers jelentése még több réteggel bővülhet. Az ember cselekedeteiben láthatjuk az emberiség bűnösségét és a megmentés lehetőségét is. Az ember a saját bűneivel való küzdelmét jelképezi, ahogy a vízzel az üregbe próbálja elnyomni az ürgét, de végül mégis kijön és az ember azt tapasztalja, hogy az ürge üldözi a nyomát. Ez összefüggésben lehet a bűnbánattal és a bűn konstans jelenlétével a lélekben.

A skolasztika nézőpontjából pedig az ember cselekedetében és az ürge reakciójával kapcsolatos filozófiai és teológiai kérdések merülhetnek fel. Az ember tette megmutatja a szabad akaratát és a döntése következményét. Az ürge pedig a determinizmus utolsó pillanatában meghozott döntését jelképezi, hogy miközben érzi az ember szándékát, mégis "befogja" és hazaviszi. Ez a kettősség, hogy vajon az emberi döntések meghatározottak vagy szabadok-e, a skolasztika egyik alapvető vita témája volt.

A versen túl az említett nézőpontokon kívül is számtalan más értelmezési lehetőség adódik. Például pszichológiai értelmezésekben az emberi tudat alattunk rejtett vágyait és félelmeit látjuk megtestesülve az ürge képében. Mivel a versben rengeteg kép és szimbólum található, a költői képek elemzése is izgalmas lehet, hogy mit jelenthet például a száj beragasztása vagy a fül kinyitása.

Összességében tehát a Petőfi Sándor Arany Lacikának címzett vers érdekesen értelmezhető teológiai szempontból is, és a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika nézőpontjaira is számos összefüggést lehet találni. Érdekes lehet további elemzésekkel folytatni a verselemzést, hogy még több értelmezési lehetőséget fedezzünk fel a műben.