A vers elemzése során fontos szempont lehet az időszak, amelyben Petőfi Sándor élt és alkotott. A Lacháza-i verset 1844-ben írta, így az a korszak, amelyben a romantika művészeti irányzat érte el Magyarországot. Ezt figyelembe véve a vers számos romantikus jegyet hordoz. A romantika fő jellemzője a természetbe való beleélés, a vágyakozás és az elérhetetlen szerelem.
A vers kezdő részében Petőfi az "árvalyányhaj" és "árva leány" hasonlóságával jeleníti meg az elérhetetlen szerelem témáját. Az árvalyányhaj, amely a szerelmes süveg bokrétáján található, utalhat arra, hogy a szeretett nő is olyan gyönyörű és törékeny, mint ez a virág. A "szakítás" és "választás" kifejezések azt fejezik ki, hogy a költő saját maga alakította ki a kapcsolatot és választotta ki a szerelmét. Ez a motívum a romantikára jellemző önállóságot és vágyakozást jelzi.
A második részben a kedves szemének "kék virágát" említi Petőfi. Ez is a romantika jellegzetes motívuma, a tisztaság és ártatlanság szimbóluma. A búzával való hasonlítása pedig az idilli vidéki élet áhítatát jelzi, amely romantikus törekvésekhez kapcsolódik.
A vers utolsó soraiban feltüntetett dátum és helyszín, "Lacháza, 1844. június" a vers írásának körülményeire utal. Ez is a romantika jegye, hiszen a költő emberi érzéseit és a természet szépségét kombinálja, ezzel egyfajta személyes hangot kölcsönözve az alkotásnak.
Ha a magyar irodalmat figyelembe vesszük, a vers ismertetőjele a romantika időszakának és azon belül is Petőfi Sándor költészetének. A versekben gyakran jelenik meg a természet és a szerelem motívuma, valamint a vágyakozás és az elérhetetlen szerelem témája.
A nemzetközi szépirodalom szempontjából a versben a romantika és a természetes szépség témája ismét megjelenik. A romantikus irányzat az egész világon elterjedt, és a természetbe való beleélés, a vágyakozás és a szerelem témája átfogja a különböző országok irodalmát is. Az elérhetetlen szerelem motívuma és a természeti képek használata által számos hasonlóságot találhatunk más romantikus költők műveiben is.
Összességében tehát a vers a romantikus stílus jellemzőivel rendelkezik, beleértve a természetes szépség, az elérhetetlen szerelem és a vágyakozás motívumait. Ezen kívül a versekben jelenik meg Petőfi Sándor egyedi hangja és stílusa, amelyet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén érvényesül.