Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba'.
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.

Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?

Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.

És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.

A hadistenhez szegődtem,
Annak népéhez megyek;
Esztendőre hallgat a dal,
Vagy ha írok, véres karddal
Írok költeményeket.

Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Zengd ki, ami benned van,
Szólj vadúl, és szólj szelíden,
Ragyogóan és sötéten,
Szomorúan és vigan.

Légy vihar, mely haragában,
Ősi tölgyeket szakít,
Légy szellő, mely mosolyogva
Csendes álomba ringatja
A mezők fűszálait.

Légy tükör, melyből reám néz,
Egész, egész életem,
Melynek legszebb két virága
A mulandó ifjuság s a
Múlhatatlan szerelem.

Adj ki minden hangot, lantom,
Ami benned még maradt...
A nap is midőn lemégyen,
Pazarolva földön égen
Szétszór minden sugarat.

S szólj erősen, lantom, hogyha
Már utósó e dalod;
Hirtelen ne haljon ő meg!
Zengjék vissza az időnek
Bércei, a századok.

Debrecen, 1848. december


Elemzések

A Petőfi Sándor "Az év végén" című versében természettudományos szempontból számos érdekesség található. Először is, a versben található "égő lámpa" utalhat a világításra és az elektromosságra. A 19. század második felétől kezdve kezdett terjedni a világítás az elektromosság segítségével, és ez a fejlesztés a versben említett lámpa megjelenésére is utalhat.

A versekben található "hádistenhez" való kötődés és a "véres karddal írok költeményeket" sor a hadviseléshez és a háborúhoz kapcsolódhat. Az utolsó századokban folyamatosan fejlődtek a haditechnológia és a fegyverek, és ez a sor ezt a fejlődést tükrözheti.

A "vihar" és a "szél" említése bizonyos meteorológiai jelenségekre utalhat. A természeti jelenségekről való tudás és megértés az utóbbi években jelentősen megnőtt a modern természettudomány kutatásoknak köszönhetően.

A "tükör", amelyből a dal megnézheti saját életét, a modern technológia, például a számítógépek és az internet használatára utalhat, amelyek lehetővé teszik az információ és az emlékek tárolását és megosztását.

Összességében a versben található szimbolikus elemek és képek, mint például az elektromosság, a hadviselés, a meteorológiai jelenségek és a technológia, mind utalhatnak a természettudomány legfrissebb felfedezéseire és fejlődésére, amelyek a vers írásának idején történtek.

A vers Petőfi Sándor Az év végén címet viseli, és az 1848-as forradalom időszakában, 1848 decemberében íródott. A vers tulajdonképpen egy búcsúdal a múlt évhez, ami a költő számára már véget ért, és egyúttal egy új év köszöntése.

Magyar irodalom szempontjából a vers a romantika korába tartozik, Petőfi Sándor pedig a legjelentősebb romantikus költők közé tartozik Magyarországon. A romantika fő jellemzői közé tartozik a költői érzelem kifejezése, az individualitás, az élmények és érzések mély ábrázolása.

A versben megjelenik a költői én jelenléte és a szubjektív érzelmi hangulat ábrázolása. A költő itt egy elválástól, egy búcsúzástól érzett fájdalmat fejez ki. Az idő motívuma is megjelenik a versben, a múlt és a jelen, valamint a múlhatatlanság és az elmúlás összefüggése is hangsúlyos.

Nemzetközi irodalom területén a vers a romantika egyetemes jellemzőit is hordozza. A szubjektív érzések kifejezése, az idő motívuma és az elmúlás gondolata olyan témák, amelyek a romantikus költészet más országokban is gyakran jelennek meg. Ezen kívül a versekben megjelenik a természet szerepe és jelentősége is, amely szintén a romantikus irodalomra jellemző.

Fontos megjegyezni, hogy a versben is megjelenik a politika és a történelmi kontextus is. Petőfi Sándor a hazafias és szabadságvágyó verseiről is híres, és a kora 48-as forradalomban is aktívan részt vett. Az idő múlásával együtt érezhető a költő által megélt politikai és társadalmi változások hatása is.

Összességében a vers irodalomtörténeti szempontból a romantika stílusjegyeit hordozza, kiemelve az idő múlásának motívumát és a szubjektív érzelmi hangot. A politikai és történelmi kontextus is megjelenik a költeményben, ami tovább gazdagítja az irodalomtörténeti összefüggéseket.

A vers teológiai szempontból való elemzéséhez először is fontos megemlíteni, hogy Petőfi Sándor közismert ateista volt, így az ő versanalízisében a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai nem relevánsak. Azonban, ha az emberi hit és vallásosság témakörére fókuszálunk, akkor érinteni lehet néhány fontos aspektust a versben.

A vers elején a pályavégezett év metaforáján keresztül azt a gondolatot fejezi ki, hogy a múlt időszak véget ért, és valami új kezdődik. Ez kapcsolódhat a kereszténységben ismert megváltáshoz, amikor az ember számára új esély nyílik, és elindulhat az új életben. Az "Indulsz" szó hasonlít az elköszönésre, valamint az emberi lét végességére, az öröklét felé való útra utal.

A "Jó lesz egy kis égő lámpa: / Vidd magaddal dalomat." idézet az emberi alkotásoknak és a szellemi örökségnek a fontosságát hangsúlyozza. A lámpa a tudást, világosságot és az élet visszfényét jelképezi, míg a dal a művészi alkotások, a szépség és a lelki gazdagság kifejezésére szolgál.

A lantom metaforája a múltba nézésre és az emlékek felidézésére utal. A dal ezeket az emlékeket, azokat a szép pillanatokat hozza vissza, amelyeket Petőfi már eltelt korábbi éveiben megélt.

A vers egyfajta dilemmát is felvet a hit és a vallásosság tekintetében. "Légy méltó neved hiréhez" - ebben a sorban egyfajta könyörgést és alázatot fejez ki Petőfi, míg a következő sor "Tedd még ünnepibbekké ez / Ünnepélyes perceket." azt sugallja, hogy a dalon vagy a hiten keresztül lehet fokozni az ünnepélyességet, a megszentelést.

A "Tán ha téged most leteszlek, / Többé majd föl sem vehetlek, / Hangod, életed kihal." idézet azt sugallja, hogy a dal utolsó ereje szólítja meg a költőt, és kérdéseket vet fel az elmúlás és a halál témakörében. A hangsúly az emberiség által teremtett értékek és alkotások múlandóságára és az emberi hagyaték miatti felelősségre helyeződik.

Az "A hadistenhez szegődtem" sor a múltbeli harcokra és küzdelmekre utal, melyek Petőfi korában jelentős szerepet játszottak. Az "új évet hallgat a dal" utal a csendre és a megnyugvásra, ami az új korszak beköszöntével járhat a költő számára.

Összességében a versben felmerülő témák a változás, az idő múlása, az öröklét, valamint az emberi alkotások múlandósága és jelentősége. Bár a vers nem közvetlenül teológiai kérdéseket feszeget, de az emberi hit és vallásosság témáit érinti.