Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,
És legyen első rang rangom az
isten után;
S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,
Hogy büszkén ajakam mondani
tudja: enyém!
Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtva
Szűmből s akkoron is hajlik
öledbe fejem;
Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,
S hervasztott a bú: balzsamos
enyhet adál.
Enyhet adál! az ölő vad kínok örömtelen ifja
Leggyönyörűbb álmit kebleden
álmodozá.
?, 1840.