- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január


Elemzések

A vers teológiai szempontból több értelmezést is megenged. Az egyik lehetséges olvasata szerint a vers egy magányos, elhagyatott és kétségbeesett ember monológja, aki az életben és a világban tapasztalt szenvedés és gonoszság miatt elveszti hitét és reményét. Ebben az értelmezésben a vers a teológiai problémafelvetésekkel és kérdésekkel foglalkozik, mint például az emberi szenvedés problémája, a jó és gonosz jelenléte a világban, vagy a hit és remény elvesztése.

Bibliatudományi nézőpontból a versben utalások találhatók keresztény teológiai fogalmakra és meggyőződésekre. Például a halál és az emberre gyakorolt hatása (az érzet, hogy a halál eljön mindenki számára), ami megfelel a keresztény hagyománynak. Az "emberi gyökér" említése arra utalhat, hogy az ember jelentősége a mennyben helyezkedik el, és a földi élet csak egy átmeneti állapot a végső cél elérése érdekében.

Patrisztikus nézőpontból a versben megjelenik az emberi természet és gonoszság kérdése, valamint a kísértés és bűn problematikája. Az asszonyt mint veszélyforrást és a szerelmet mint gyilkossá váló mérget említi, ez az erkölcsi és lelki küzdelmekre utal, valamint az emberi vágyakra és gyarlóságra.

Skolasztikus nézőpontból a versben megjelenik az ember szabad akaratának fontossága és a bűn metaforikus képe. A "takarodjatok innen!" és az "ostort fonok" sorok az emberi akarat és cselekedetek jelentőségét hivatottak kifejezni, míg a "megkorbácsolom a világot" kifejezés arra utal, hogy az ember az uralma alá vonja a világot a saját szándékainak megfelelően. A megkorbácsolás és a kacagás motívuma az ember és a világ kapcsolatára és a cselekedeteinek következményeire utal.

Ezen kívül a vers egyéb teológiai témákat is érint, mint például Isten jelenléte a világban, a világ teremtése és az ember szerepe a világban. Fontos megjegyezni, hogy József Attila sokszor hivatkozott Petőfi verseire, és néhány hasonló témát és motívumot is felfedezhetünk az ő verseiben.

A vers természettudományos szempontból vizsgálva többféle felfedezéshez és jelenséghez köthető. A következőkben részletesen kitérek ezekre a kapcsolódási pontokra.

1. Napsugarak: A vers elején Petőfi azt állítja, hogy lángostortot és ostort fon a napsugarakból. Ezzel utal a napenergia felhasználására, a napenergia koncentrálásának lehetőségére. Napjainkban a napenergia hasznosítása egyre nagyobb teret kap, az úgynevezett napelemek segítségével háztartások és vállalkozások is ki tudják használni a napenergiát.

2. Mérgezett víz: Petőfi említi, hogy mérget öntöttek a vízébe. Ez a vízszennyezésre utal, ami a modern kori ipar és mezőgazdaság következménye lehet. A vízszennyezés ma is jelentős probléma, ami kihat az ökoszisztémákra és az emberi egészségre.

3. Hiéna: A versben Petőfi azt állítja, hogy Afrikában temették el, és egy hiéna kiásta a sírjából. Ez egyenesen utal az állatkutatásra és a viselkedésbiológiára, melyekben az állatok viselkedését és kommunikációját vizsgálják.

4. A föld gyökere: Petőfi véleménye szerint az ember gyökerét a pokolban találhatjuk. Ez a modern evolúcióbiológiával kapcsolatos. Az emberi faj is a Földön alakult ki, és az emberi test szerkezete, biológiai működése összefügg a régebbi állatokkal.

5. Az ég könnye: Petőfi arról beszél, hogy az ég könnyezik, de a könnyek csak sárrá válnak a földön. Ez a meteorológia és az égbolt kutatáshoz kapcsolódik. Az esőcseppek az égből ereszkednek le a földre, és az éghajlati és földrajzi elemzések során nagyon fontosak a csapadék mennyisége és eloszlása.

6. Az asszony vonzása: A versben Petőfi azt állítja, hogy az asszonyok vonzzák a férfiakat, mint a folyók a tengert. Ez a biológia és az emberi viselkedés vizsgálatával, valamint az evolúciós pszichológiával hozható kapcsolatba.

7. A fergeteg és a tenger: A versben Petőfi felfedezővé tett erről beszél, amelyben a viharróka, mint egy barna paraszt, villámokat szór a tengerekre. Ez a meteorológia és az oceánográfia szempontjából érdekes, hiszen a viharok milyen hatással vannak a tengereket.

Ezek csak néhány példa a versben található természettudományos kapcsolódási pontokra. A kortárs kutatások és felfedezések sokkal több területet felölelnek, mint amennyire a vers reflektál.

A Petőfi Sándor Áll a bál című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést és jellemzőt mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.

Egyik ilyen jellemző az abszurditás és a groteszk elemek használata. A versben a főszereplő, az Őrült, szokatlan és abszurd gondolatokat és történeteket mond el, amiket kacagással vagy ironikus hangnemmel övez. Ez a stílus a szürrealizmusra és a dadaizmusra emlékeztet, amelyek az 1900-as évek elején indultak és az abszurditást, a logika felborítását, a hagyományos normák és értékek kritikáját helyezték előtérbe. Az ilyen jellegű versekben az álom és a valóság határai elmosódnak, a nyelv abszurd vagy önmagával szemben helyezkedik el.

Emellett a versben jelen van az ironikus és cinikus hangnem. Az Őrült gúnyolódik a világ problémáin, a halálon, az ég könnyén, az emberek gyarlóságán. Az ironikus hangvétel és a cinizmus egyaránt használt stílusjegy a szépirodalomban és filozófiában, ahol a komoly témákat vagy a társadalmi jelenségeket a humor és az irónia segítségével ábrázolják vagy kritizálják.

A versben felmerülnek a halál és az élet filozófiai kérdései is. Az Őrült ironikus módon beszél a saját haláláról és a halál utáni életről. Az élet és a halál, valamint az emberi lét szenvedése és jelentéktelensége olyan témák, amelyek az irodalomban is gyakran megjelennek, például a francia abszurd drámában vagy az angol metafizikus költészetben.

A versben az asszonyiság és az asszonyi vonzerő is fontos szerepet kap. Az Őrült az asszonyi létet szépnek és veszedelmesnek egyaránt látja, mint valami vonzerővel rendelkező, ám veszélyes jelenséget. Az asszonyokkal kapcsolatos félelmek és vágyak olyan témák, amelyek az irodalomban szintén gyakran jelennek meg. Például Shakespeare drámáiban, a nők mint veszedelmes és hatalmas karakterek kerülnek előtérbe.

Végül, a versben a világ és az emberi lét keserűsége és értelmetlensége jelenik meg. Az Őrült a világ gonoszságára utal, az ég könnye pedig az élet szenvedéseire és az élet értelmetlenségére utal. A világ értelmetlensége és az emberi lét keserűsége olyan témák, amelyek számos irodalmi műben megjelennek, például a modernizmus és a posztmodernizmus irodalmában.

Összességében, a Petőfi Sándor Áll a bál című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. Az abszurditás, az ironikus és cinikus hangnem, a halál és az élet filozófiai kérdései, az asszonyi vonzerő és az emberi lét keserűsége mind olyan témák és stílusjegyek, amelyekről a modern és a kortárs irodalom sokat beszél.