Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.

Pest, 1843. július-augusztus


Elemzések

Petőfi Sándor "Befordúltam a konyhára..." című verse egy lírai szerelmi vallomás. Az első négy versszak arról szól, hogy a költő belép a konyhába, és rágyújtana a pipára, de rájön, hogy már nem ég. Ebben a részben a pipa és a tűz jelképesen a költő szerelmét jelenti, és az elhamvadt pipa azt mutatja, hogy a költőnek már nincs vágya a tárgyi világ élvezetei iránt, csak a szerelemre fókuszál.

Az ötödik és hatodik versszak arról szól, hogy azért ment a konyhába, mert látta, hogy odabent egy szép leány van. Ez a rész a szerelmi vonzerőről és az első pillantás erejéről szól, ami elmélyíti a költő érzelmeit.

A hetedik és nyolcadik versszakban a költő megdicséri a tüzet, amit a lány rakott, és annak a lángjával egyetemben jellemzi a lány szépségét és vonzerejét is.

A kilencedik és tizedik versszakban a költő belép, és a lány ránéz rá, ami majdnem megigézi őt. Ebben a részben a költő szerelme lángol fel, ahogy látja a lányt.

A vers végét pedig a költő és a lány találkozásának és ezáltal a szerelem lángra lobbantásának a metaforájaként értelmezhetjük, amikor a költő pipája kialudt, de a szíve lángra gyulladt.

A vers a szépirodalomban a romantika és a líra műfajaiba sorolható. A romantika egyik jellemző vonása a fájdalmas és szenvedélyes szerelem ábrázolása, ami jelen van ebben a versben. A líra pedig a költészet egyik műfaja, amely a költő személyes érzéseit és gondolatait fejezi ki.

A vers nemzetközi szépirodalmi összefüggéseit pedig a romantikus lírai szerelmi versekkel lehet párhuzamba állítani, amelyekben az első pillantás ereje, a szerelmi vonzalom és a tűz, mint a szenvedély szimbóluma is gyakori motívumok. Ezenkívül a versben általánosan emberi érzéseket, gondolatokat és tapasztalatokat fejeznek ki, amelyeken átívelhet a kulturális és nyelvi határok fölött.

A Petőfi Sándor által írt vers természettudományos szempontból elsősorban az égést és a tüzet, valamint az érzékelést és az emberi érzéseket és reakciókat érinti. Az alábbiakban részletesen kifejtem, hogyan lehet összefüggésbe hozni ezt a verset a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel:

1. Az égés és a tűz: A vers elején Petőfi említi, hogy rágyújt a pipájára, majd kiderül, hogy már égett. Az égés és a tűz fontos téma a kémia és a fizika szempontjából. Az égés kémiai reakció, amelyben a tüzelőanyag (a dohány a versben) és az oxigén reagálva hőt és fényt termelnek. A tűz szintén fontos eleme az emberiségnek és számos természettudományi kutatásnak.

2. Az érzékelés és az érzelmek: A versben Petőfi meglát egy szép leányt, ami hatást gyakorol rá. Ez az emberi érzékelés, a látás és az érzelmek tanulmányozása, ami a pszichológia és a kognitív tudomány területéhez tartozik. A versek és az irodalom általában is segíthetnek jobban megérteni az emberi érzelmeket és reakciókat.

3. Az ember és a természet kapcsolata: A versben található képek és metaforák, például a lobogó tűz vagy az égő pipa, az ember viszonyát a természethez és a környezethez is bemutatják. Az ember mindig is kötődött a természethez, és a természettudományok segítenek megérteni az ember és a természet közötti kölcsönhatásokat.

4. Kronológia és földrajz: A versben említett időpont (1843. július-augusztus) és a helyszín (Pest) mára történelmi tények. A kronológia és a földrajz fontos elemei a természettudományos kutatásoknak, például a geológia és az asztrofizika területen.

Fontos megjegyezni, hogy a fent leírt összefüggések tágabb értelemben vannak jelen a versben, és ahhoz, hogy részletesen kapcsolatba hozzuk a mai természettudományos felfedezésekkel, további elemzés és értelmezés szükséges lenne.

A vers teológiai értelmezése lehetőséget ad a keresztény hit szemszögéből való megközelítésre is. A vers első sorai felidézik az Édenkert jelenetét, ahol az emberpár az engedetlenségük miatt kiűzetik a paradicsomból, és ezzel a bűn, a szenvedés és a halál kerül be a világba. A konyha itt a romlás és a bűn jelképévé válik, ahol a pipa tüze a végzetességet, az elkerülhetetlen sorsot jelképezi.

A versben megjelenő szép leány pedig lehet az ártatlanság és a tisztaság képviselője. Az ő szeme lángjának ereje azt sugallja, hogy Isten tiszta szeretete képes felülmúlni a bűn és a halál hatásait. Ahogy a szereplő tekintete találkozik a leánnyal, az "alvó szív" meggyúlad, amely a megváltást, az újjászületést és a lelki megújulást jelképezi a keresztény tanítás szerint.

Az időpont, Pest 1843. július-augusztus, a versben jelzett időszak is jelentős lehet. A korban divatos vallási mozgalmak, az evangéliumi ébredés és a reformáció hatásai is befolyásolták az emberek szellemi életét, és ez érinthette Petőfit is. Ezek a mozgalmak hozzájárulhattak a vers teológiai motívumainak megjelenítéséhez.

A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika is hozzájárulhat a vers mélyebb megértéséhez. A bibliatudomány az Írások birodalmában végzett kutatásokon keresztül elemzi a bibliai szövegeket, a patrisztika a korai keresztény egyházi atyák szövegeire és gondolkodására fókuszál, míg a skolasztika Aristotelesz filozófiájának és a keresztény teológiának a szintézisét kísérli meg. Ezek az irányzatok segíthetnek a vers bibliai és vallási motívumainak azonosításában és értelmezésében.

Mindazonáltal, fontos megjegyezni, hogy a vers alkotható-fogalmazható egyéb értelmezések formájában is. Például a szereplő figyelemfelkeltése és vágya a szépségre és a vonzerőre az emberi természet egy általános vonása lehet, amelyet különböző korokban és kultúrákban más és más eszközökkel és jelképekkel fejeznek ki.