Petőfi Sándor "Egész világ a harcmezőn" című versét irodalomtudományi szempontból ismerjük. A vers az 1848-as forradalom és szabadságharc időszakában, decemberben Debrecenben született. A költemény a harcoló világhoz való viszonyt és az egyén helyzetét fejezi ki a történelmi események közepette.
A vers az első sorral kezdődik, ami egy metafora arra, hogy az egész világ harcmezővé válik. Itt láthatjuk a vers kontrasztját, hiszen míg az egész világ harcol, a költő nem részt vesz a harcban. Ez a kontraszt érzékelhető a második sorban is, amikor a költő kiemeli, hogy ő nem tartozik oda, holott korábban folyamatosan érezte a harci vágyat és énekelte a háborús dalokat.
A harmadik és negyedik sorokban a költő kifejezi a harci vágyat és a szenvedélyt, ami még mindig benne él. Itt az az ellentét áll fenn, hogy bár a költő szeretne csatlakozni a harchoz, de maradnia kell, és nem lehet távozni.
A következő négy sorban az érzelmek középpontjában a szégyen és a fájdalom áll. A költő szívére nehezedő fájdalom itt a költészet fontos motívuma, és megkülönbözteti a gyásztól. A költő azt mondja, hogy a szívére szállt a fájdalom, de nem a gyász, hanem a gyalázat, ami valami olyan súlyos és megkeserítő, hogy méltatlan és alázatos helyzetet jelent.
A következő négy sorban a költő a jövőbeli gyermekéhez beszél. A költő megjegyzi, hogy még nem született meg, de máris szenvedést hozott a szívükbe és gyalázatot az ő nevükre. Ezzel a jövőbeli nemzedék szimbólumát teremti meg, akiknek át kell élniük az ő szenvedésüket és megbecsülniük annak árát.
A következő négy sorban a költő feltételezi, hogy ha a gyermek megszületik és élni fog, akkor vajon képes lesz-e olyan életet élni, amelyben az ő nevük és híre megőrződik, és el tudja hárítani a rájuk nehezedő gyalázatot és megaláztatást.
Ezt követően a költő megemlíti, hogy ez még sokára fog bekövetkezni, és addig Ő maga már meghalhat, leszállhat a sírba. Ebben az esetben azt kéri, hogy nevét ne írják sötét betűkkel a fejfájára, ami azt a szégyent jelentené, hogy nem sikerült megvédenie az ő nevét ennek a szennyeződésnek.
A vers végén a költő a tavaszhoz kötődik, ami a megújulást és az új élet kezdetét jelenti. A Debrecenben írt versek sorozatában a kifejezése annak a reménynek, hogy a forradalom és szabadságharc után az ő neve és híre is megújul, és az ő hírfa, ami tulajdonképpen az ő költeményei, a következő tavasszal újjászületik és kizöldül.
Az "Egész világ a harcmezőn" című vers tehát a költő egyéni érzéseit fejezi ki a történelmi események közepette. Kiemeli az egyén helyzetét a nagy harcok közepette, és átgondolja, hogy mi lesz az ő nevével és hírével a jövőben. A vers kontrasztok, szimbólumok és képek segítségével érzékelteti a költő szenvedését és reményét.