Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

Pest, 1846. december


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz túl sok információt vagy referenciát a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban. A vers inkább az emberi élet és halál, valamint a szabadság témáit boncolgatja.

Az első versszakban van egy metafora arról, hogy az elhervadt virágra asszociál egy ember, aki lassan elhal az ágyban. Ez a halál természetes folyamatával kapcsolatos, de nem hozza be konkrét tudományos felfedezéseket.

A második versszakban hasonlóan átvitt értelemben fogalmaz, hogy ne ilyen halált adjon isten, hanem olyat, ahol például egy villám vagy szélvész okozza a halált. Ezek a természeti jelenségek, de nem specifikusan a legfrissebb felfedezések vagy eredmények.

A harmadik versszakban azonban megjelenik a politikai vonal, amikor a versben említett rabszolga-nép lázadásra készül, hogy megszabaduljanak a zsarnokságtól. Ez összekapcsolható a társadalomtudományokkal és a történelemmel, de nem annyira a természettudománnyal.

A következő szakaszokban a költő maga is a harcba veti magát és kifejezi vágyát, hogy a harcmezején haljon meg a szabadságért. Itt is megjelenik a természet (mint a trombita hangja, az ágyudörej, és a paripák), de ezek inkább az eszközök és a háború hangulatának ábrázolásához kapcsolódnak.

Összefoglalva, az "Egy gondolat bánt engemet" című vers nem tartalmaz sok olyan elemet, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a természettudomány legújabb felfedezéseihez vagy eredményeihez. Talán a legközelebb álló elemek a természetjelenségek, amelyek az emberi élet vagy a harc képzetében jelenhetnek meg.

A vers a halál és az önfeláldozás témáját dolgozza fel teológiai szempontból. A versek elején megjelenik a halál vágya, az örömtelen elhalás kérése. Ez az elem a bibliatudomány szempontjából is értelmezhető, hiszen a Biblia több helyen is beszél az öröm nélküli halálról, amelyet Isten nem kíván az embereknek.

A vers tovább folytatódik, és az önfeláldozást dolgozza fel. Az én "valamiként" szerepel az élő természetben, mint a fa, amely villám csap át rajta, vagy a szikla, amelyet a végzetes erejű mennydörgés renget meg. Ezek az elemek a patrisztika, azaz az egyházi atyák szempontjából is fontosak lehetnek, hiszen a természeti jelenségeket gyakran szimbolikusan értelmezték az egyházatyák. A villám és a mennydörgés erejének bemutatása azt fejezi ki, hogy az ember készen áll arra, hogy meghaljon a szabadságért.

A vers második részében felmerül a harcos szerepe. Az ifjú vér ontásának vágya jelenti az önfeláldozást a szabadságért. Ez a skolasztika nézőpontjából érdekes lehet, mivel a középkori skolasztika az erények és a morális ismeretek kifejlesztését hangsúlyozta. Az önfeláldozás itt megfelelő cselekedetnek tekinthető, mivel a szabadságért való küzdelemben való részvétel a harcos erényét hangsúlyozza.

A vers végén megjelenik az önfeláldozás elismerése és az ünnepélyes temetés gondolata. Ez a végső áldozat azt jelzi, hogy a hősök, akik meghaltak a szabadságért, méltóak arra, hogy közös sírnak részesei legyenek. Ez a végső önfeláldozás és az ünnepélyes temetés megfelel a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjának is, hiszen ezek mind hangsúlyozzák az erények és az áldozat fontosságát.

Petőfi Sándor "Egy gondolat bánt engemet" című versét irodalomtudományi szempontból elemezve megfigyelhetők többek között az alábbi összefüggések:

1. Romantikus költészet: A versben megjelenő képek, mint például a virág hervadása, a gyertyaszál elfogyása vagy a villámcsapás, szélvész vagy a mennydörgés hatása alatt a kőszirt eldőlése, mind a romantikus költészet jellemző motívumai. Az erős érzelmi töltés és a természeti képek használata romantikus költészeti technikák.

2. Halál motívuma: A vers központi témája a halál és a hősi halál. Petőfi Sándor a versben kifejezi a vágyát, hogy egy nemes cél érdekében, például a szabadságért folytatott harcban haljon meg. Ez a témakör számos irodalmi műben megjelenik, például a germán mitológiában vagy a hősi eposzokban.

3. Politikai jelentés: Petőfi Sándor a versében a szabadság és a forradalom jelentőségéről beszél. A versben megjelenő gondolatok és imák kiáltása a zsarnokság ellen, valamint az ifjúság véráldozatának fontossága, politikai üzenetet hordoz.

4. Tematikus kapcsolat más Petőfi Sándor verseivel: A versben megjelenő szabadság és halál motivációk több más Petőfi Sándor verssel is összefüggésben állnak. Például a "János vitéz" című költeményében Petőfi szintén a hősi halált és a forradalmi eszméket énekli.

5. Történelmi és politikai kontextus: A verset 1846-ban, a szabadságharc előtti időszakban írta Petőfi. A korabeli politikai és társadalmi feszültségek hatására a vers többek között a forradalom és a szabadság utáni vágyat fejezi ki. Az időszak történelmi és politikai kontextusa szervesen kapcsolódik a vershez.

A nemzetközi szépirodalom területén hasonló témaköröket és motívumokat találunk, ahol a halál és a hősiesség, a forradalom és a szabadság témái központi szerepet játszanak. Például William Shakespeare műveiben is gyakran megjelennek ezek a motívumok, melyek ugyanúgy kapcsolódnak a korabeli politikai és társadalmi eseményekhez.

Az "Egy gondolat bánt engemet" egy nagyon gazdag és sokrétű vers, melyet irodalmi és történelmi kontextusában kell elemezni. A romantikus költészeti stílus, a halál és hősiesség motívumai és a politikai üzenetek mind-mind fontos szempontok a vers megértéséhez és értékeléséhez.