Petőfi Sándor "Éjjel" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Elsőként érdemes megfigyelni a verse szerkezetét és formáját. A vers négy négy soros strófákból áll, amelyekben a sorok rímelnek egymással. Ez a strófaszerkezet a magyar költészetben elterjedt, és a romantikus irodalmi hagyományokból eredeztethető. A négy soros strófák rímes formában fejezik ki a költő érzelmeit és gondolatait, ami jellemző a romantikus költészetre.
Versünkben a költő a holdra reflektál, amely szerelmes sugaraival a szobájának ablakán bekandikál. A hold motívuma megtalálható a világirodalomban is, ahol többek között William Shakespeare és Lord Byron is számos alkalommal foglalkozott ezzel a képpel. A hold a romantikus költészetben gyakran szimbolizálja az álmodozást, a vágyakozást és a romantikus érzelmeket. A versekben a hold jelenléte egyfajta romantikus hangulatot és érzékiséget teremt.
A költő a versben beszélget a holdhoz, és feltesz neki kérdéseket. Ezen beszélgetés jellege hasonlít a költő és az éjszaka, a természet közötti párbeszédhez, amit a romantikus költészetben gyakran találunk. A természeti elemekkel való párbeszéd szintén fontos motívum a világirodalomban és a romantikus költészetben.
A költő megjegyzi, hogy "Eszem ágába' sincs biz a, / Hogy téged nézzelek." Ez a mondat arra utal, hogy a költőnek nem érdeke a hold megfigyelése, nem a holdra gondol, hanem valaki másra, egy kedvesére. A szerelmi motívum, a vágy és az elérhetetlenség ebben a versrészletben jelenik meg, amely szintén gyakori témája a romantikus költészetnek.
Végül, érdemes megemlíteni az időpontot és a helyszínt, amit a költő megjelöl a vers végén: "Dunavecse, 1844. április-május." Ez a részlet a versek keletkezési kontextusára utal, és arra, hogy a költő milyen élethelyzetben alkotta meg a verset. Ez az információ segít megérteni a verset, és összekapcsolhatja más kortárs vagy korábbi művekkel.
Összességében Petőfi Sándor "Éjjel" című verse számos irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A romantikus motívumok, az érzelmek és a természethez való viszony megfigyelhetőek benne, és a költő egyéni élményeit és gondolatait jeleníti meg.