Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja, szümön, mint
     A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?
Meddig nyűgöz Amor kinos lánca? Endymionnal
     Meddig jajgat hurom búskeseregve panaszt?
Féktelen érzetnek vad hevű szikrája, lohadj el,
     Hullj le bilincs, szünjön, lant, szomoru, árva jajod:
Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak,
     Föltészi a sziklát hegy tetejére, Sysiph,
Nem forog Ixion, Tantalnak szomja csillapszik:
     De hidegen marad a lánynak örökre szive.
S érette, ah boldogtalan én, mindegyre hevülök,
     Keblem Vesta-tüzét nincsen eloltni erőm.
Égj, szivem, hát, égj mint forró Hyperiona nyárnak,
     Melynek ölő sugarán gyönge virágcsa fonyad.
Hervadok én is majd, s hervadván enyhre találok,
     Ha tovaszállt lelkem Lethe özönébe merűl.

Dunavecse, 1841. június 22.


Elemzések

A "Petőfi Sándor ELÉGIA" című vers egy elegikus költemény, amely a szerelem fájdalmát és a szerelmi szenvedés képzetét fejezi ki. Az elegikus líra hagyományos formájában az elegia személyiségét ábrázolja, aki szenvedéseit és fájdalmait fejezi ki.

A versben jelen van a szerelem pusztító ereje és az emberi érzelmek szenvedése. A költő a szerelem és a fájdalom kapcsolatát hasonlítja a Prometheushoz és az ölyvhez, valamint az Amor láncait az Endymionnal való kapcsolathoz. Ez az összehasonlítás a görög mitológiára és az ókori irodalomra utal, amelyek nagy hatással voltak a nemzetközi szépirodalomra.

A versben a költő arra utal, hogy a szerelem szenvedése, ahogy az Endymionnak és a Danaidáknak is megtörtént, soha nem ér véget. Az Ixion, Tantal és a Danaidák sztorijai utalnak a görög mitológiára, ami szintén fontos forrása a nemzetközi irodalomnak, és utal a végeláthatatlan szenvedésre és büntetésre.

A költő maga is elmondja, hogy a szíve soha nem fogja elfelejteni a fájdalmat, és mindig fájdalommal telítve lesz. Ez az örökké tartó szenvedés képezi a vers kulcsát, ami tökéletesen kifejezi a magyar és nemzetközi szépirodalomban megfigyelhető szenvedésmotívumokat.

Mindent összevetve, a "Petőfi Sándor ELÉGIA" című vers az elegikus líra hagyományába illeszkedik, és bemutatja a szerelem szenvedésének és az örökkévaló fájdalomnak a témáját. A görög mitológia és az ókori irodalom erőteljes hatása megfigyelhető a versben, ami megerősíti annak nemzetközi szépirodalmi jellegét.

A Petőfi Sándor által írt vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár a versek általában inkább az érzelmek kifejezésére szolgálnak. A versben előforduló metaforák és képek azonban bizonyos mértékben kapcsolatba hozhatók a természettudomány friss felfedezéseivel.

A vers elején a "szerelem pusztító lángja" hasonlít a "Mennyverte Prometh kebelén az éhes ölyühöz". Ez lehetőséget ad arra, hogy összekapcsoljuk a szerelem hevét az energiatermelés és a tűz kapcsolatával. A tűz pontosabb megértése, valamint a kémiai reakciók tanulmányozása révén a természettudományok lehetővé tették a szélesebb energiafelhasználást és a modern társadalmak fejlődését.

Amikor a versben a "Féktelen érzetnek vad hevű szikrája" elenyészik, és a "lant, szomorú, árva jajod" megszűnik, arra utalhat, hogy a természettudományok segítségével megérthetjük és kezelhetjük az emberi érzelmeket. Számos kutatás vizsgálja az agyi működést, a hormonok és neurotranszmitterek hatásait az érzelmekre és a viselkedésre.

A vers más részében a verselő összeveti saját, boldogtalan érzéseit a "Vesta-tüzét" tartó szívvel, ami nem tud elaludni. Ez a kép hasonlít az aktív vulkánokra, amelyek mindig égő lávát bocsátanak ki, és soha nem pihennek. Az aktív vulkánok tanulmányozása lehetővé tette a természettudományok számára, hogy jobban megértsék a Föld belső működését és a természeti katasztrófák okait.

A vers végén a verselő rámutat a saját hervadására és annak lehetőségére, hogy lelke a "Lethe özönébe merüljön". Az Lethe egy mitológiai folyó, amelyet a halottak földjére, az alvilágba gondolnak, és amely elfelejteti az emberi élményeket és emlékeket. Ez a kép arra utalhat, hogy a természettudomány révén megérthetjük a halál és az elmúlás természetét.

Összességében a Petőfi Sándor vers természettudományos szempontból értelmezve is érdekesnek tekinthető, mivel a versek metaforái és képei összekapcsolhatók a mai természettudományos felfedezésekkel és ismeretekkel. A versen keresztültekintve realizálhatjuk, hogy a természettudomány és a humán témák korábban szétváltak, ám az emberi érzelmek, és tapasztalatok is érintik a természettudomány legújabb felfedezéseit.

A vers teológiai szempontból számos összefüggést és utalást tartalmaz, amelyeket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából is meg lehet vizsgálni.

Bibliatudomány:
A versben számos bibliai motívum található. Például az első sorban a "szerelem pusztító lángja" mintázat az isteni ítéleteket idézi, mint ahogyan Sodoma és Gomorra is megsemmisült az isteni harag miatt. A második sorban a "mennyverte Prometh" hasonlata a Prométheuszból az isteni büntetésre utal, ami hasonlóan lehet a szerelem pusztító erejére is. A negyedik sorban az "Amor kinos lánca" utalás Isten akaratára, amely a szerelmi vágyban, kínban és szenvedésben nyilvánul meg. Ezenkívül a versben szereplő ölyű, Endymion és Sysiph utalások is érdekesek lehetnek a bibliatudomány szempontjából.

Patrisztika:
A patrisztika nézőpontjából a versben megfigyelhető a test és lélek küzdelme. A szerelmi szenvedés, a bánat és a panasz kifejezése a lélek szomorúságát és súlyát jelzi, míg a test hevessége és érzéki vágya a földi szenvedéshez kapcsolódik. Ez a patrisztika szemléletében a bűn és a megváltás témáját hordozza, ahol a lelki gyötrelem és a világi szenvedések által való megpróbáltatás által a megtérés lehetősége adódik.

Skolasztika:
A skolasztikának a középkori filozófiai és teológiai irányzat volt, és a versben megfigyelhető a középkori vallásos szemlélet is. A versben szereplő Dionüszosz, Ixion, Tantalosz és Sysiph alakjai a mitológiában fennálló bűnt és büntetést tükrözik. Ezek az alakok a skolasztikus gondolkodásban a bűnhődés és a büntetés témaköréhez kapcsolódnak, és arra a tényre utalnak, hogy a bűnös ember bűneinek következményét mindig hordozza, még ha a büntetéstől is eltekintenek.

Ezenkívül a versben találhatóek olyan utalások, amelyek a teológiai gondolkodásban a bűn és a megváltás, a megtisztulás és a lelki felemelkedés témaköréhez kapcsolódnak. Az "én" boldogtalansága és a lány örök hidegsége arra utal, hogy csak a testi vágyak közötti felemelkedés és a szeretet megfontolása által találhat megoldást és megszabadulást az ember.

Összességében a vers teológiai szempontból a szerelmi vágy örömét és fájdalmát, valamint a test és a lélek küzdelmét fejezi ki, miközben az isteni büntetéstől és a bűn következményeitől is beszél. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolatai és szemléletei segítenek megérteni a versben rejlő mélyebb teológiai tartalmat és üzenetet.