Elértem, amit ember érhet el:
Boldogsággal csordultig e kebel!
Ölemben kedves ifju feleség,
Milyenről lelkem annyit álmodék,
Midőn virágaid közt, képzelet,
Mint mámoros pillangó repkedett;
Ölemben egy oly asszony, akinek
Tündérek adják a testvér nevet,
Ölemben a legdrágább földi kincs...
Oly boldog vagyok, hogy reményem sincs!
Miért is volna nékem a remény?
A nem-továbbat már elértem én.
Mi volna könnyebb? mint lemondanom
Mostan terólad, honfi-aggalom,
Terólad, kínos hazaszeretet,
Ki mindörökké téped a szivet,
S magamnak szedni, mit az óra ád,
Istenre bízván más búját, baját... -
De el nem hagylak, hazám, tégedet,
Múltat, jövendőt, mindent eltemet
Boldogságomnak tenger-özöne,
Csak szent oltárodat nem önti le.
Veled sohajtok, hazám, mint elébb,
A kedvezőbb, a szebb idő felé,
Mely töviskoronádat leveszi,
S helyébe a dicskoszorút teszi,
Veled sirok, ha fájnak sebeid,
- Miket rajtad haramják keze nyit, -
Veled sirok, hogy fázol, éhezel,
S nincs részvevőd sem távol, sem közel,
Veled sirok, hogy korcsok fiaid,
S hivom le rájok isten átkait,
S veled szégyenlem, hogy a nagyvilág
Téged, szegény hazám te, meg se' lát,
Hogy, aki rajta egykor úr valál,
És reszketett parancsod hanginál,
Most rája nézve nem is létezel...
S érted teszek majd, hogyha tenni kell!

Koltó, 1847. október


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és kapcsolatban is lehet állítani a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával. Íme néhány lehetséges értelmezés:

Bibliatudomány: A versben a boldogság és a teljesítmény eléréseként jelenik meg az ifjú feleség és a szeretett asszony. Ez a boldogság és teljesítmény, amit elérhetünk, hasonlóan a bibliai elképzelésekhez, nem merül ki a földi javakban és kincsekben. Inkább az emberi kapcsolatok, a szeretet és a odaadás jelentősége hangsúlyos. Ez emlékeztet a Biblia tanításaira a boldogságról és a szeretetről, például az Újszövetségben az első korinthusi levélben megfogalmazott szeretet himnuszra (1Kor 13).

Patrisztika: A patrisztika időszakában fontos volt a földi javakhoz való ragaszkodás meghaladása és a lemondás tekintete. A versben Petőfi úgy beszél a földi javakról, mint amiket már elért, és lemondásra hív fel. A patrisztikus attitűd itt megjelenik a földi boldogság és a hazai hűség közötti választásban.

Skolasztika: A skolasztikában hangsúlyos volt az értelem és a hit közötti kapcsolat. A versben Petőfi a lemondást, az élete érdekében tett döntést összekapcsolja hazaszeretettel és hittel. Azt állítja, hogy Istenre bízza mások búját és baját, és ezzel összekapcsolja a hazaszeretetet és a hitet. Ez megmutatkozik a vers végén, amikor megígéri, hogy tenni fog érte, ha szükséges.

Ezen kívül, a versben rejlik más értelmezési lehetőség is, például a személyes boldogság mögötti társadalmi és politikai problémakörök. A közös szenvedés és a nép sorsa is megjelenik a versben, amikor Petőfi a hazát szenvedő és elhanyagolt alaknak írja le. Ezért a teológiai szempontból is érdekes lehet megfigyelni a társadalmi és politikai kontextusokat, amelyeket a vers az egyéni boldogság és a közösségi felelősség közötti dilemmában mutat be.

A vers természettudományos szempontból történő elemzéséhez először is érdemes megfigyelni, hogy a versben nincsenek konkrét utalások vagy hivatkozások a természettudományra vagy a legfrissebb felfedezésekre. Petőfi, költő mivolta miatt inkább az emberi érzések és gondolatok kifejezéséről szóló verseket alkotott.

Azonban, ha a mai természettudományos ismereteket bevonjuk az elemzésbe, akkor is találhatunk néhány érdekes összefüggést és párhuzamot.

Először is, a versben megjelenő boldogság és elégedettség érzése összefüggésbe hozható a boldogság kutatásával és az életminőség vizsgálatával, amelyek az emberi boldogság feltételeinek tanulmányozására irányulnak. Az ember boldogságának megértése és növelése érdekében a természettudományok, például a pszichológia és az idegtudomány is fontos szerepet játszanak.

A versben szereplő asszony megjelenése és az ölelésük a szeretet és a kapcsolatok természetéhez kapcsolódhat. A modern pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az emberi kapcsolatok és a szeretet megléte nagyban hozzájárul a boldogsághoz és az egészséghez.

A versben szereplő hazaszeretet és a költő érzései a hazája iránt is összefüggésbe hozhatók a szociálpszichológiával és a társadalmi identitás kutatásával. Az emberek erős kötődést érezhetnek hazájukhoz és identitásukhoz, és ez befolyásolhatja boldogságukat és jólétüket.

Ezen túlmenően, a versben megjelenő múlt és jövő összefüggésbe hozható a történeti és jövőorientált tudományokkal, amelyek az emberiség múltjának tanulmányozásával és a jövő előrejelzésével foglalkoznak.

Végül, a versben szereplő fájdalom és szenvedés, valamint az emberi gyengeség és korlátok felismerése kapcsolatba hozható az egészségügyi kutatásokkal és a testi és szellemi egészségkel foglalkozó tudományágakkal.

Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek a párhuzamok indirektek és az elemzés speculatív jellegű, mivel a versben nincsenek konkrét utalások ezekre a témákra. A természettudomány csak korrelációkat és összefüggéseket tárnak fel, de nem adnak választ a költészet és a művészet valódi értelmére és jelentésére.

A vers Petőfi Sándor "Elértem, amit ember érhet el..." címmel ismert. A költő ebben a versben boldogságát, elégedettségét és szeretetét fejezi ki. Az első sorban Petőfinek sikerült elérnie mindazt, amit egy ember elérhet a boldogságban és elégedettségben. Ez a sor a költő saját élményeit és érzéseit foglalja össze.
A második sorban az ifjú feleségére utal, aki boldogságát és vágyainak teljesülését jelenti számára. A költő arról álmodik, hogy a felesége és a virágok között élvezi a boldogságot és szépséget.
A harmadik és a negyedik sorban a költő az asszonya és a testvér neve közötti kapcsolatra utal. Ez a kapcsolat egyfajta tündérmesére emlékezteti a költőt, és boldoggá teszi őt.
Az ötödik sorban a legdrágább földi kincsre utal, amely az embereknél nincs értékesebb. Ez is a boldogságra és elégedettségre utal.
A hatodik sorban a költő azt mondja, hogy olyan boldog, hogy nincs reménye semmire. Ez a sor arra utal, hogy a boldogsága teljes és nincs szüksége semmire.
A hetedik sorban a költő azt mondja, hogy miért lenne szüksége reményre, amikor már elért mindent, amit akart. Ez a sor a költő boldogságára és elégedettségére utal.
A nyolcadik sorban a költő arról beszél, hogy könnyebb lenne lemondani a hazaszeretetről és gyászolni az ország sorsát, de mégsem teszi meg. Ez a sor a költő hűségét és elkötelezettségét mutatja hazája iránt.
A kilencedik és a tizedik sorban a költő a múltat és a jövőt, valamint boldogságának forrását jelenti meg. A boldogság tengerére utal, amely mindent letemet, kivéve a szent oltárt.
A tizenegyedik és a tizenkettedik sorban a költő arról beszél, hogy továbbra is álmodik a szebb időkről és a hazája megváltásáról. A korábbiaknál kedvezőbb időre vár, amikor a hazáját dicsőség övezi.
A tizenharmadik és a tizennegyedik sorban a költő arról beszél, hogy sírni fog a hazája fájdalmaiért, és megtorolja azokat, akik ártanak neki. Ez is azt mutatja, hogy a költő elkötelezett a hazája iránt.
A tizenötödik, tizenhatodik és tizenhetedik sorban a költő szégyenli, hogy a nagyvilág nem veszi észre a szegény hazáját. A költő véleménye szerint a hazájának nincs figyelme és tisztelete a világban.
A tizennyolcadik és a tizenkilencedik sorban a költő arról beszél, hogy aki egykoron uralkodott a hazájában és akiért a nép respektált, most nem látja és nem ismeri a világ. Ez a sor is arra utal, hogy a hazájának nincs figyelemre méltó helye a világban.
A huszadik sorban a költő azt mondja, hogy mindent megtesz a hazájáért, amikor szükség van rá. Ez a sor a költő elkötelezettségét és szeretetét mutatja a hazája iránt.