Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett...
Rajtok borong homályos-szomorún
Az őszi köd és az emlékezet.

Eszembe jut rólok, mit a haza
Veszített egykor s amit szívem nyert;
Elhúnyt vitézek sírja az a vár,
S élő szerelmem bölcseje a kert.

Itt lenn ringattam én ölemben őt,
Itt lenn öleltem én galambomat,
S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok,
Ott fönn tanyáztak a Rákócziak.

Dicső vitézség! édes szerelem!
Bejárom egyszer még e helyeket,
Ma itt vagyok még s holnap távozom,
S tán vissza többé nem is jöhetek.

Lesz-é ezentul, oh kert, aki majd
Édes gyönyörrel jár e fák alatt?
Lesz-é ezentul, oh vár, aki majd
Szent tisztelettel nézi tornyodat?

Erdőd, 1848. november 30.


Elemzések

A vers Petőfi Sándor "Elpusztuló kert ott a vár alatt..." című műve. Rövid, ötfogalmazatú vers, amelyben a költő a múlt és az elmúlás témáját dolgozza fel. A versben a kert és a vár motívuma központi szerepet kap, és különböző érzelmeket és gondolatokat hoznak fel.

A magyar irodalomban a vers több szempontból is fontos. Először is, a költő Petőfi Sándor, a 19. századi magyar romantikus irodalom kiemelkedő alakja, ezért a műve fontos az irodalomtörténet szempontjából. A versben megjelenő motívumok és a költő által bemutatott érzelmek ezt a romantikus irodalmi irányzatot jelenítik meg.

A versben szereplő vár és kert motívuma a történelmi múlthoz és a hazaszeretethez kötődik. A költő emlékezetében felidéződik a múlt, amit a haza elveszített, a vitézek sírja, de ugyanakkor a szerelme is, ami a kertben ölelte magához. Ez a kettősség az elmúlást és az emlékezetet jelképezi.

A nemzetközi szépirodalomban a vers hasonlóan értelmezhető. Az elmúlás, a múlt és az emlékezet témája számos irodalmi műben jelenik meg. Az összehasonlító irodalomtudományban a vers elemzése során össze lehet hasonlítani más költők, például William Wordsworth vagy Emily Dickinson műveivel, akik hasonló témával foglalkoztak. A vers az elhagyatottság és a múlás érzését közvetíti, amely témák széles körben jelennek meg a világirodalomban.

A vers egy elpusztuló kert és vár leírását adja, és az őszi köd és az emlékezet hangulatát idézi fel. Azonban a természettudomány szemszögéből nézve a következő elemeket lehet észrevenni a versben:

1. Biológia: Az említett kertben valószínűleg fák és növények nőttek, amire utal a "gyönyörrel jár e fák alatt" rész is. A kert illetve a vár környékén található sasok említése pedig a madártan területére utal, hiszen a sasok is madarak.

2. Ökológia: A kert ebben az időszakban elpusztuló állapotban van, ami arra utalhat, hogy az ott élő növények és állatok nem kapnak megfelelő táplálékot és élőhelyet, lehet hogy a helyi ökoszisztéma károsodott, vagy az évszak okozza az elpusztulást.

3. Időjárási körülmények: Az őszi köd említése arra utal, hogy az időjárás ködös és borongós, ami egy őszi időszakban jellemző lehet. Az időjárás és az évszakok változása természettudományos témakör, amivel a klímakutatás és meteorológia foglalkozik.

4. Történelem: A versben megemlített Rákócziak és a vitézek sírja utal a történelmi eseményekre. A Rákócziakról valószínűleg a Rákóczi-családra utal, akik híresek voltak a magyar történelemben. Ez pedig a történeti és régészeti kutatásokkal kapcsolatos, ahol a múltbeli eseményeket és tárgyakat vizsgálják.

Mindezek alapján a vers természettudományos szempontból a következő témákat érinti: biológia, ökológia, időjárás és történelem.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több szempontból is kapcsolódik a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához.

Bibliatudomány szempontjából a versben jelen van az emlékezet és a múlt jelentősége. Az emlékezet arra figyelmeztet bennünket, hogy a múlt eseményei és tettei hatással vannak a jelenünkre és a jövőnkre egyaránt. A bibliai szövegek is sokszor emlékeztetik az embereket az Isten által történtekre és arra, hogy azoknak következményei vannak. A versben a vár és a kert pusztulása is az emlékezet homályos szférájába vesződik, ami a múlt elvesztésére utal és azt hivatott megtanítani, hogy a múlt emlékei fontosak mindig.

Patrisztika szempontjából a versben megjelenik a vitézség és a szeretet témája. A várban elhunyt vitézek sírja jelzi a hősiesség és a bajtársi szolidaritás fontosságát. A szerelmespár ölelése pedig az őszinte és elkötelezett szeretetet mutatja. A patrisztika hangsúlyozta a szeretet és a közösség fontosságát, valamint azt, hogy a szeretetet kell, hogy áltassa minden emberünk.

Skolasztika szempontjából a versben fellelhető az elmúlás és az elmúló dolgok reflektálása. Az elmúló kert és vár metaforája a végső realitásokra hívja fel a figyelmet, melyekre a skolasztika is különös figyelmet fordított. Az elmúlásra való rádöbbenés segíthet abban, hogy meglássuk a dolgok igazi értékét és megtaláljuk az örök értékeket. A skolasztika törekedett arra, hogy a vallást és a filozófiát logikai és racionális eszközökkel megismerje és megértse.

Ezen kívül más szempontokat is fel lehet hozni a vers teológiai szempontból történő értelmezéséhez, például a vár és a kert Istennel való kapcsolatot szimbolizálhatja, a vár a spirituális védelmet és biztonságot, a kert pedig a természetes és teremtett világot. Az elmúlás és múlt emlékeinek jelentősége hangsúlyozza az időnek és az időtlenségnek teológiai vonatkozásait. A versben felmerülő kérdések és aggodalmak pedig a vallásba való mélyebb belesimulást és a lelki keresést is jelképezhetik.