Bámulja sok oly epedőleg a holdat,
Ezt a megtestesült sohajt.
Miattam akár kimaradjon örökre,
Nem csüggök én merengve rajt.

Megtestesülése te érzeteimnek,
Magas, fényes, hő napsugár!
Te vagy szivem öröme, gyönyörüsége,
Érted szemem, lelkem sovár.

Egymás szeretői vagyunk mi a nappal:
Mi hűséges két szerető!
Ki mondja meg: én melegűlök-e tőle?
Vagy szívemtől melegszik ő?

És hogyha siromba leűzni fog a sors,
Csak azt az egyet fájlalom,
Hogy majd szeretőmet a földnek alatta,
A szép napot, nem láthatom.

De szabad a holtnak egy óra naponként,
S én arra kérem istenem:
Éjfél idején legyen zárva koporsóm,
S nyíljon meg az délben nekem!

Pest, 1845. szeptember 10-24. között


Stílusok

Bár gyöngyöt őriz sokat az égi fény,
Az ajkamhoz soha nem ér ő halvány hold.
Bár az éjszaka elmenni tud, elhessegetni Őt,
Nem függök merengésben rajta boldogan.

Szivem hő napsugara, te testet öltő érzésem,
Magasan ragyogó és meleg sugaras fény!
Te vagy boldogságom, gyönyörűségem,
Szemem sóvárgása és lelkemnek áhítása.

Mint a nap szeretői vagyunk egymásnak,
Hű két szerető! Ki mondja meg: a melegséget Én adom-e neki?
Vagy a szívemtől ő melegszik fel?
Másnapra is vágyakoznak az örömünkre, mint mi.

Ha a sors sírba űz, akkor csak azt bánom,
Hogy az alattam pihenő szeretőmet
A szép nap nem láthatom tovább.
De halottnak jár öröm egy óra minden nap,
Így kérlek én, Istenem:
Este zárja le koporsómat,
De nyissa ki a délben nekem.

Pest, 1845. szeptember 10-24. között

Nekem hát mályvás kékbebb álmot szédeleg

Az a kísértő sáros hold.

Megtelik a könnyem s akár kimehetnék

Felőlem, nem merengek ott.



Te vagy a megtöltött vágyak gyökere,

Fénylő, maga Nap alkat!

Te vagy szivem kincse, támadásom netovább,

Érted suhan lelkem, szemem kitart.



Két összeragadt vagyunk én s az est:

Mi készséggel szeretjük egymást!

Csakis azt sejthessem milyen meleg vagy

Tőlem vagy bennem fakad az!



Ha a sors majd kiszorít otthonomtól,

Egy dolgom csak bánom én:

Az, hogy nem fog szívem föld alatt tündökölni

A szép Nap-sugár, szerelmem.



De légy szabadon egyetlen szeretőm,

Csak egy óráig legyél nap;

Tiéd a hajnali, és nékem a déltől

Nyílj ajtóm kérlek, hadd kap!



Pest, 1845. szeptember 10-24. között


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több ponton kapcsolódhat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Az első részben a hold megemlítése figyelembe vehető a holdkutatás legújabb eredményeivel kapcsolatban. A hold felszínével és összetételével kapcsolatos kutatások a napenergia felhasználásában is fontos szerepet játszhatnak.

A második részben a nap megtestesülése szóba kerül, ami fontos kapcsolódási pont lehet a napról, a napenergiáról és a Naprendszerrel kapcsolatos legújabb kutatásokhoz. A napenergia hasznosítása és a Naprendszer működése az űrkutatás és az asztrofizika területén folyamatosan fejlődik.

A következő részben a nappal való szeretői kapcsolat kerül szóba, ami arra utalhat, hogy a nap melegét és fényét a szeretetként élik meg. Ezen a ponton a természettudomány az endokrinológia területével is kapcsolódhat, hiszen a Napfény és a szeretet pozitív hatásai számos hormontermelést serkentenek a szervezetben.

A következő részben a halál és a koporsó megemlítése utalhat a kriogenetikára, amely a testek fagyott állapotban történő tartósítását és későbbi feltámasztását célozza. Ez egy olyan terület, amely szintén aktuális kutatási terület a mai természettudományban, bár még mindig tartalmaz sok kérdést és vitát.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból számos kapcsolódási pontot tartalmaz. A hold, a nap, a napenergia, a Naprendszer működése, a szeretet és a halál témái mind olyan területek, amelyekben a mai természettudomány legfrissebb felfedezései megállapításokat és eredményeket hoztak, és amelyek folyamatosan fejlődnek.

Az "Én és a Nap" című vers teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. A vers első részében a holdat és a napot szembeállítja egymással a költő, kifejezve ezzel az emberi vágyakozást és az elköteleződést. A hold képviseli a vágynak azt a formáját, amely a földhöz kötöttebb és kevésbé ragyogó, míg a nap szimbolizálja az elköteleződést és a magasabb rendű szerelmet. Ezt az elköteleződést, szellemi és érzelmi vonzalmat az alábbi versszakokban láthatjuk: "Megtestesülése te érzeteimnek", "Te vagy szivem öröme, gyönyörüsége".

A vers további részében a költő azt állítja, hogy ő és a nap szeretői egymásnak. Ezzel az isteni kapcsolatra utal, az ember és a Teremtő közötti szeretet és kapcsolat fontosságára. Az ember és Isten közötti viszonyt a költő az emberi viszonyokhoz hasonlítja, amikor azt mondja: "Mi hűséges két szerető!" Ezen a ponton felmerülhet a bibliai szerelem fogalmának összevetése is, hiszen az isteni szeretet és a házassági kapcsolat is gyakran hasonlítanak egymáshoz a Bibliában.

A vers végén pedig a halál és a sír szerepel, amikor a költő kifejezi szomorúságát, amiért a napot nem láthatja a sírban. Ez azonban nem teljes elszakadást jelent a nap és az isteni szeretet iránti vágy között, mert a költő kéri egy óra naponként felfrissülést, megnyílást a sírban. Ez ismét az isteni kapcsolat jelentőségét hangsúlyozza, hiszen a költő arra vágyik, hogy még a halála után is kapcsolatban legyen a Teremtővel.

A bibliatudomány nézőpontjából szemlélve a versben jelen van az ember és az isteni kapcsolatnak fontossága, ami a keresztény vallás központi eleme. A szeretet és az elköteleződés motívuma is megjelenik a Biblia tanításaiban, valamint az emberi halandóság és az öröklét témái is fellelhetőek a versben.

A patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan a versben megfigyelhető a természet és az isteni szeretet közti kapcsolat hangsúlyozása, ami egybevág a patrisztika tanításaival, miszerint az Isten jelen van és megnyilvánul a teremtésben. Ezt a kapcsolatot érezhetjük a költő sorai között, ahogy a napot az érzések és az elköteleződés kivetüléseként képzeli el.

Összességében a "Én és a Nap" című vers több szempontból is érdekesen értelmezhető teológiai szempontból. Az ember és Isten kapcsolata, az isteni szeretet, az elköteleződés, a halál és az öröklét témája mind megjelenik a versben, ami lehetővé teszi a bibliai, patrisztika és skolasztika nézőpontok és összefüggések vizsgálatát.

A vers témája a szeretet és az emberi élet rövidsége, amit a hold és a nap szimbólumain keresztül fejez ki. Az elemzés során figyelembe vesszük a vers nyelvezetét, hangulatát, tárgyaljuk az elemek egymáshoz való viszonyát, valamint az irodalmi hagyományokba való illeszkedését.

A vers kezdő sorai a hold epedését és a megtestesült sohajt jelenítik meg. A költő azt fejezi ki, hogy a hold jelenléte nem fontos számára, tehát nincs szüksége arra, hogy elmerengjen felette. Ez a magyar irodalomban a romantika jegye, melyre jellemző az érzelmek és az intenzív hangulat kifejezése.

A vers további részében a költő a napot istápolja, mint az ő érzelmeinek megtestesülését. A nap ragyogása és melege jelképesen köti össze a szeretetet és a boldogságot, amit a szív és a lélek vágyik. Itt már nemcsak az érzelmek, hanem a költészeti képek is fontos szerepet játszanak.

A harmadik szakaszban a költő azt fejtegeti, hogy a nap és ő egymás szeretői, egyfajta összeköttetéssel kapcsolódva egymáshoz. A költő felteszi a kérdést, hogy ki melegszik a másikhoz, ez pedig arra utal, hogy a szeretet kölcsönös és testi, lelki kapcsolatban van. Ez a romantikus líra eleme, melyben az érzelmek és a természet közötti kapcsolat erős szerepet játszik.

Az utolsó részben a költő az élet rövidségét és a halál elkerülhetetlenségét feszegeti. A legfájóbb az lesz számára, hogy a megtestesült napot, mely számára oly sok boldogságot jelent, nem láthatja, ha eltemetik. A veszteség miatti fájdalom erős érzelmeket jelenít meg.

A vers végén a költő egy kéréssel fordul Istenhez. Arra kéri, hogy a koporsója csupán az éjjel legyen zárva, míg délben, a nap sugaraival nyíljon ki újra. Ez arra utal, hogy a költő úgy véli, hogy az élet után is folytatódik valami, és hogy a nap szimbolikusan az élet és az újjászületés jelképe.

Az Én és a Nap című vers a magyar romantika hagyományaiba illeszkedik, hangulata és témája is reprezentatív a korszakra. Az érzelmi intenzitás és a természethez való szoros kapcsolat, valamint a szeretet ábrázolása tipikus romantikus jegyek. Nemzetközi összefüggések között hasonlóságot találhatunk a romantika többi irányzatával, például a német romantikával vagy a francia romantikával is, melyek ugyanúgy foglalkoznak az érzelmekkel és a természettel.

Összességében a vers lírai hangvételű és romantikus elemekkel teli. Petőfi Sándor az érzelmeket és a természetet használja fel arra, hogy kifejezze a szeretet intenzitását és az emberi lét múlandóságát. Az Én és a Nap a magyar irodalomban és a romantikus irodalom általában is jelentős helyet foglal el, és fontos alkotás Petőfi költészetében.