A vers teológiai szempontból több értelmezést is magában hordozhat. Az első sor, ami azt állítja, hogy a világ az Isten kertje, egyértelmű utalás a teremtésre és az Isteni alkotásra. Ezzel felvethető a kérdés, hogy milyen szerepet tölt be az ember ebben a kertben.
A következő sorokban Petőfi egy növény metaforáját használja önmagára, ami azt sugallja, hogy az ember is része ennek a kertnek. A "gyom s virág vagytok ti benne" sor bevezeti azt a gondolatot, hogy az emberek lehetnek jó vagy rossz, tehát szabad akaratuk van a döntéseikben.
A következő rész elmozdul a természeti metaforától, és az ember lelkére fókuszál. Az "isteni kéz" metaforája azt sugallja, hogy az égi hatalom befolyásolja a lényegünket és hozzájárul a belső fejlődésünkhöz. Az "el nem romlott szív" kifejezés a tisztaságot és az erkölcsi tökéletességet jelképezi.
A "nem építek sors kegyére" sor azt sugallja, hogy az ember elfogadja a sorsát és nem próbálja befolyásolni azt. Ez ellentétben állhat a teológiával, amely hangsúlyozza a hit és az imádság fontosságát az Istenhez való kapcsolatban.
A "szerelmi" rész kiemeli a szerelem szent jelentőségét, amelyet a hazával való szeretet metaforájával köt össze. Ez a részvétel szerepét hangsúlyozza, amely fontos szerepet játszik a keresztény teológiában.
Bibliatudomány szempontjából az alábbi bibliai idézetek relevánsak lehetnek a vershez: Teremtés könyve 2:8-9, Szépmáriás Példázat 13,1, Jeremiás 17:9, Máté 7:18.
A patrisztika szempontjából Petőfi versében megjelenik a megváltás és az erény központi jelentősége. A skolasztika nézőpontjából pedig a szabad akarat és a hívő ember kapcsolata az isteni akarattal lehet fontos eleme az értelmezésnek.
Egyéb ötletként a vers a szabad akarat és a sors viszonyáról is beszélhet, ami a teológiai vita egyik központi kérdése. Ezenkívül a versben megjelenik a szerelem és a szeretet szerepe, amelyek a keresztény etika alapvető elemei.