A versinterpretáció során figyelembe vesszük az alábbi elemeket:
1. Formai megjelenés: A vers négy szakaszból álló egységekbe rendeződik, amelyek mindig a legelső sorukban tartalmazzák a számot, ami a versszakot jelöli. A versszakok válogatott epigrammák, azaz rövid és tömör költői gondolatok. Az epigramma műfaja a görög és római antik költészetből származik, így Pécs Sándor versének ez a forma nemzetközileg is elterjedt és ismert.
2. Motívumok: A koszorús költő, Pécs Sándor, művét a természet szépsége és a szerelem motívuma határozza meg. A versben jelen vannak a közhelyes szerelmi-harcos képek, mint a mosolygó táj, a búcsúzó pillanat és a holdfény. Ezek a motívumok a magyar és a nemzetközi líra hagyományában is ismertek és gyakran előfordulnak.
3. Nyelvi eszközök: Pécs Sándor költői nyelve könnyed és egyszerű, a versek rövidsége miatt nem jelennek meg bonyolult retorikai alakzatok. A versben az antik epigrammákra jellemző tömörség, a költői képek és a mély érzelmi hatás fontos szerepet játszanak. Az archaizáló nyelvi eszközök használata, mint például a "Phoebus" (helyett nap), vagy a "homálya" (helyett sötét) további összefüggést teremtenek a nemzetközi líra hagyományaival.
4. Tartalmi elemek: A versek témája az élet örömei és bánatai, a természet szépsége, a múlt és a jövő viszonya, valamint a szerelem és a barátság jelentősége. Pécs Sándor verseinek tartalma személyes érzések és reflektív gondolkodás, amelyek a magyar irodalomban is gyakran előfordulnak, és melyek a nemzetközi szépirodalomban is aktuálisak.
A vers interpretálásával megmutatható, hogy Pécs Sándor epigrammái nemcsak a magyar költészet, de a nemzetközi líra hagyományaival is összefüggnek. Az antik epigramma műfajának használata, a költői motívumok, a nyelvi eszközök és a tartalmi elemek mind hozzájárulnak Pécs Sándor versének sokrétű jelentéséhez és tágabb irodalomtörténeti összefüggéseinek tárgyalásához.