Kis Juliskám, feleségem
Nevenapja vagyon most!
Adjatok rám ócska mentét,
Rókaprémest, zsinorost.

És le most a bugyogóval,
Magyar nadrágot nekem!
És el bajuszpödrőért a
Patikába hirtelen!

Mielőtt elébe lépek,
Igy csipem ki magamat,
Legyen újra föltámasztva
A hajdankori divat,

Az a régi idő, melyben
Még roszúl öltöztenek,
De a mellett jót kivántak
Egymásnak az emberek. -

Jót kivánok én is néked,
Ez természetes dolog,
Csakhogy a jó annyiféle,
Hogy alig választhatok.

Hogy lehetne valamennyit
Egy szóban kimondani?
Ne legyenek életednek
Bánatai, bajai?

Eh, ez nem is jó kivánság!
Bánat és baj kellenek;
Ahol árnyék nincsen, ott a
Fényt sem igen látni meg.

Ifjuság! ez a minden jó,
Éld le ifjuságodat...
Ez rövid, s aztán meghalni?
Nem nagyon víg gondolat.

Érd el (persze énvelem) az
Ősz hajak késő korát,
Hanem ez ne légyen más, mint
Álarcban az ifjuság.

Pest, 1847. december 10.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem sok információt tartalmaz, ugyanakkor találhatunk benne néhány utalást a kor természetére, de azok nem szorosan kapcsolódnak a mai természettudományos felfedezésekhez.

Egy néhány elem, ami kicsit kapcsolódhat a természettudományos felfedezésekhez:

- A versben található utalás a "ráncpödrő" vagyis a bajuszpödrő használatára a nagysebességű vonatokban, ami az 1800-as évek második felében jelent meg. Ez az eszköz azonban a mai természettudományos eredményekkel összehasonlítva már elavultnak tekinthető.

- Az időjárás és az égtájak említése a versben kicsit köthető a meteorológiához, amely ma is aktív terület a természettudományokban.

Ezen kívül nincsenek konkrét utalások a mai természettudományos felfedezésekre vagy eredményekre. A vers inkább egy szerelmes költemény, amely az emberi érzelmekre fókuszál, és inkább a társadalomra és a kultúrára vonatkozó elemeket hangsúlyoz.

A vers egy szerető és tiszteletteljes hangvételű levél a költő feleségéhez a nevénapi köszöntő alkalmából. Egy olyan időben íródott, amikor Petőfi már ismert költő volt, és művei népszerűek voltak. Megjegyzéseiből és humorából kiindulva látható, hogy Petőfi időnként kicsit bogaras és laza személyiség volt.

A versben látható néhány jellemző a magyar népköltészetre és népszokásokra. Például a nevenapra való utalás (amit itt a költő viccesen felülmúl, mert mindenféle ajándékot szeretne), vagy a hajdankori divat felidézése. Ezen kívül, a versben is jelen vannak a romantikus költészet jellegzetességei, például az érzelmek és a személyes élmények kifejezése, a hangsúlyos hasonlatok és a költői képek használata.

A versnek azonban nem találhatók olyan konkrét utalásai, amelyek összekapcsolhatók lennének a nemzetközi szépirodalommal. Ez nem meglepő, mert Petőfi életének és művészetének nagy része a magyar irodalom és kultúra körül forgott.

Az irodalomtudományi elemzés során azonban figyelembe kell venni a vers írója, Petőfi Sándor jelentőségét a magyar irodalom történetében. Petőfi kitekintést nyújt a XIX. századi Magyarország társadalmára és kultúrájára. A versben megjelenő poéntól függetlenül is értékelhető a szerzői stílus és a költemény szépsége.

Összességében a vers értékes szemelvény a magyar irodalom történetéből, amely leegyszerűsített módon bemutatja az időben való utazást és a költő szeretetét és tiszteletét a felesége iránt.

A vers Petőfi Sándor Feleségem nevenapján című műve, amelyben a költő a feleségének kíván boldog nevet és különféle jókat. A versben megjelenik a hagyományos szereposztás a férfi és a nő között, ahol a férj kérik az asszonytól az ócska mentét és a rókabundát, ezzel a hagyományos, patriarchális témát jelenítik meg. A versben továbbá megjelenik a vágy, hogy a költő újraélessze a régi időket és divatot, amikor az emberek rosszul öltöztek, de egymásnak jókat kívántak.

A bibliai szempontból az összefüggés az, hogy a versekben megjelenő boldog kívánságok és jók valójában a költő és a felesége boldogságát és jóllétét kérik. A Biblia számos helyen beszél a jókívánságról és a boldog életről, például a Zsoltárok könyvében. Például a Zsoltárok 1:1-6-ban az szerepel, hogy Boldog az az ember, aki nem tanúskodik a bűnösök útján, és a gonoszok tanácskozásába nem áll, hanem a törvénynek gyönyörködik az Úr akaratában. Az ilyen ember hasonlított egy tetszetős fa mellé ültetett patakhoz, amely időben termést hoz a maga idejében, a levele sem hervaszt el, és minden, amit cselekszik sikerül.

A patrisztika szerint a boldog élet a keresztény erények gyakorlásán alapul. Az erények közül a szeretetet és az alázatot emelhetjük ki a versekben. A költő és a felesége szeretetét és alázatát azonban nem közvetítik a versben.

A skolasztika szerint a boldogság legmagasabb rendje a teológiai erények gyakorlásán alapul. A teológiai erények közé tartozik a hit, a remény és a szeretet. A versben ezek közül a szeretet szerepel a leginkább, de a hit és a remény nem jelenik meg.

Ezen kívül a versben megjelenik a költő dilemmája, hogy milyen jókat kívánhat a feleségének. Ez a dilemma a skolasztikus etika témájához kapcsolódik, amely megkérdőjelezi a jó kivánságok hatékonyságát és tartós volta. A költő a bánat és a baj szükségességére is utal, ami azt jelenti, hogy a nehézségek és a szenvedések megtapasztalása nélkül nem lehet igazi boldogságot elérni.

Összességében tehát a Petőfi által írt versben a boldogság kívánsága mellett megjelenik a hagyományos szereposztás a férfi és a nő között, valamint a skolasztikus etika dilemmái. A bibliai szempontból a jókívánság megtalálható a versben, de a patrisztikus és skolasztikus nézőpontok nem jelennek meg erőteljesen a műben.