Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. -
Homályos sejtések munkálódtak bennem,
Hogy, ha elindulok, találok valamit,
Találok, hanem a sejtés nem mondta: mit?
Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?
Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek.
Én e benső szónak engedelmeskedtem,
S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,
Mint az álom a fölébredt ember mögött,
Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se' jött.
Apám s anyám pedig búbánatba esék,
De a jó szomszédok őket fölkeresék,
S vigasztalásukra voltak ilyen formán:
"Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán!
Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek
Az aggódást ingyen sem érdemli meg.
Viszi, mig viheti, végre pedétiglen
Fölakasztják, amit adjon is az isten,
Mert nem vagyok mai legény a világban,
De kicsiny mását sem láttam gonoszságban."
Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,
Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,
Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan
Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.
Édesapám csak egy-két könnyet hullatott,
De azután annál többet káromkodott,
Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,
S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:
"Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon!
Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!"
Híre ment e szónak, hozzám is elére,
Nem is tettem lábam apám küszöbére,
Mert nagyon jól voltam én annak tudója,
Hogy igéreteit ő híven lerója.
Kedvem kerekedett beszólni sok ízben
Öregeimhez, de biz én be se' néztem,
Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,
Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.
Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,
Mikor azután az ajtót rájok nyitám;
Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,
Sohasem volt szívvel így teli kebele,
S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,
Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.
Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik:
"Mondtam, szomszéd uram, mondtam én mindétig,
Ne bántsa a fiát, a szerencse fordul,
Derék ember válik abbul a Sándorbul!"

Pest, 1847. június 14-30.


Elemzések

A vers nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudományos felfedezésekre vagy kutatásokra. Azonban, ha összevetjük a versek időszakát a korabeli tudományos fejleményekkel, néhány témakört fel lehet hozni, amelyek a mai természettudomány felfedezéseivel kapcsolatba hozhatók.

1. Az emberi elme és intuíció: A versben az elme és a sejtés szerepel, amelyek utalhatnak az emberi elme és intuíció természettudományos vizsgálatára. Az emberi elme működése és az intuíció jelensége még mindig aktív kutatási területek a mai kognitív tudományban.

2. Szociálpszichológia és emberi kapcsolatok: A versben megjelenik a szomszédok szerepe és a családon belüli kapcsolatok. A mai szociálpszichológia és emberi kapcsolatok kutatása sokat foglalkozik a közösségi támogatással és a szociális támaszt nyújtó hálózatokkal, ami a versben is megjelenik.

3. Emberi érzelmek és mentális egészség: A versben megjelenik a búbánat és a sírás az egyik szereplő szülőinek reakciójaként. Az emberi érzelmek és a mentális egészség vizsgálata továbbra is fontos terület a pszichológiában, és napjainkban is nagy hangsúlyt kap.

4. Társadalmi elvárások és normák: A versben megjelennek a társadalmi normák és elvárások az apa reakciójával kapcsolatban. A társadalmi struktúrák és normák megértése és kritikája továbbra is lényeges elemek a szociológia és a társadalomtudományok kutatásaiban.

Bár a vers nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudományos felfedezésekre, ezek a témák összekapcsolhatók a természettudományokkal és a mai kutatási területekkel. A természettudomány és a többi tudományterület közötti kölcsönhatások és átfedések további szempontokat és értelmezéseket adhatnak a versnek.

A vers első négy sora a költő belső világába vezet be bennünket, és a vágyakozást fejezi ki a kaland és valami új felfedezése iránt. Azt sugallja, hogy a költő útra készül, de nem tudja, merre kellene mennie, és hogy mire talál majd. Ez a motívum az utazó költői énjének egy általános jellegzetessége.

Aztán a vers a költő kapcsolatáról szól szüleivel. Megjelenik az otthon elhagyása, az apai ház elmaradása, ami a szülők szomorúságát, aggodalmát és hiányát jelzi. Ugyanakkor helyettesítést találnak a jó szomszédokban, akik vigasztalást hoznak és azt mondják, hogy a fiú jó sorsot érdemel. Ezzel az anyagi biztonsághoz és az emberek jó indulatához kapcsolódó változó kapcsolatok, és másutt található otthon motívuma jelenik meg.

A költő végül megtalálja azt a valamit, amire vágyott. Azonban az élete fenyegetve van, hiszen apja fenyegeti őt, és nem hajlandó elfogadni, hogy a fiát ilyen rossz hírnévben látja. Aztán a következő versszakban megkönnyebbült szülőket látunk, akik örülnek, hogy a fiú nem lett megölve, sőt, büszkék reá. Ez a rész az apa és fiú közötti konfliktusot és a családi kapcsolatok bonyolultságát ábrázolja.

A vers zárása az utazó költő hazatérésével foglalkozik, és azt sugallja, hogy a fiú sikeresen váltja derék emberé a Sándorot, amit a jó szomszédok megjósoltak. Ez a rész tehát a költő önérvényesítésére, a fiatal kor felelősségteljes átvételére és megerősítésére utal.

Az alábbi irodalomtudományi összefüggések a magyar irodalomban és nemzetközi szépirodalomban felmerülhetnek az adott verssel kapcsolatban:

1. Magyar irodalom: A költői ént felismerhetjük a romantikus líra hagyományában, különösen Ady Endre és József Attila műveiben, akik szintén kifejezik a vágyat az utazás és a felfedezés iránt.

2. Magyar irodalom: A költő kapcsolata a szüleivel az örökség és a kulturális identitás motívumait tükrözi, amelyek gyakran megjelennek Madách Imre Az ember tragédiájában.

3. Nemzetközi szépirodalom: A költő utazása és az új felfedezése iránti vágya hasonlít az olyan klasszikus művekhez, mint Dante Isteni színjátéka, ahol a főhős hasonló utazáson indul el a transzcendens valóság megtalálásáért.

4. Nemzetközi szépirodalom: A családi konfliktusok és az identitás keresése témaköre szintén megtalálható olyan művekben, mint William Shakespeare Hamletje vagy Anton Pavlovics Csehov Ivanovja.

A vers Petőfi Sándor Fölszedtem sátorfám címmel indít és egy fiatalember küzdelmeit és családjának reakcióit mutatja be, amikor elindul világot látni. A vers teológiai értelmezéséhez először is figyelembe kell vennünk a vers keletkezésének korát és a korabeli vallási hagyományokat. A vers 1847-ben íródott, tehát a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is be kell vonnunk az elemzésbe.

Bibliai nézőpont: A vers első sorában Petőfi utal a Bibliában is előforduló sátorfára, amelyet úgy értelmezhetünk, hogy az ifjú útnak indul a világot bejárni, hasonlóan ahogy Ábrahám is sátorfáját fölszedte és útnak indult. Ez a motívum arra utalhat, hogy az ifjú a világot járva keresi Istent és választ az örök kérdésekre. A versben megjelenő találkozás, amire az ifjú számít, pedig lehet az isteni vagy a lelki útra való rádöbbenés.

Patrisztikus nézőpont: A patrisztika korában a hit és a vallásosság nagy hangsúlyt kapott. Az ifjú útnak indulása és a felelősség nélküli életének kritikája összhangban van a korabeli patrisztikus tanítással, amely felszólította az embereket a hitben való tökéletesedésre és az Isten szeretetére támaszkodásra.

Skolasztikus nézőpont: A skolasztika számára a világ megismerése és az ok-okozati összefüggések tanulmányozása fontos volt. A versben az ifjúnak való utazás és a sejtés, hogy talál valamit, de nem tudja, hogy mit, rámutat az emberiség végtelen tudásra és tapasztalatra való vágyára. Az ifjú útnak indulása tehát a skolasztika értelmezésében a világ megismerése és az egyetemes ismeretek megszerzése felé tett lépése lehet.

Egyéb nézőpont: A versben a nézőpontokat és véleményeket is megjeleníti. Az ifjú szembekerül a családjának aggodalmával és a szomszédok véleményével, akik kezdetben negatívan ítélik meg döntését. Ez a nézőpont azt tükrözi, hogy a társadalom szemében a hagyományos életút követése és a családi élet megalapozása fontosabbnak tűnt az ifjúkori kalandoknál. Az ifjú azonban nem illeszkedik a társadalmi elvárásokhoz és saját útját választja, ami visszafordíthatatlannak tűnik a szülők számára.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból az emberi lét keresését, a világ megismerését és a személyes tapasztalatok szerzését mutatja be. A bibliátudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mind a hit, a vallásosság és a világ megismerésének fontosságát hangsúlyozzák. A vers továbbá rávilágít az emberi döntésekre hozott reakciókra és a társadalmi elvárásokra.