A vers Petőfi Sándor alkotása, aki a 19. századi magyar irodalom egyik legismertebb költője. A vers rövid, négy soros szakaszokra tagolódik, amelyek egymástól elkülönülve fejezik ki a költő érzéseit és gondolatait.
A vers hangulata melankolikus, egyedülállóságát és elszigeteltségét sugallja. A "gyertyám homályosan lobog" kezdő sor jelzi a költő belső világának bizonytalanságát, és a sétálás a szobában azt mutatja, hogy a költő nem tudja hova fordulni, hogy megtalálja a helyét a világban.
A költő saját magára koncentrál, a "Magam vagyok" sorral kifejezi az elszigeteltségét és magányát. A "szájamban füstölő pipám van" kifejezi a költő benső tüzet, a tehetséget és a kreativitást, amit a költő értéknek tart.
A "multam jelenési" sorban a költő múltjának emlékei kavarognak körülötte, és a "barátságról gondolkodom" sorban a barátság fontosságát feszegeti.
A vers hatása nagyrészt a hangulatától és az egyedülállóság érzésének ábrázolásától származik. A költő egyedülálló helyzetét és a barátkozás iránti vágyát ábrázolja, ami egy olyan témakör, amit sokan könnyen megérthetnek és azonosulhatnak vele.
Nemzetközi összefüggések tekintetében, a vers általános tematikája és hangulata hasonló lehet más költőknek is, akik az egyedüllét, az elszigeteltség és az emberi kapcsolatok témájával foglalkoznak. Például, a romantikus költő Samuel Taylor Coleridge alkotásai, mint például a "The Rime of the Ancient Mariner" is kifejezik az elszigeteltség és az emberi kapcsolatok jelentőségét.
Összességében, Petőfi Sándor "Gyertyám homályosan lobog" című verse az emberi magány és a barátság hiánya témáját dolgozza fel, amely egy olyan témakör, amit más költők is felfedeztek és megírtak a magyar és a nemzetközi irodalomban.