Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.

Foly a lemenő nap arany vére
Violaszín hegyek tetejére.
Még messzebb van tőlem, kit szeretek,
Mint azok a violaszín hegyek.

Mért jár a nap keletről nyugatra?
Ha nap volnék, nem járnék én arra,
Nyugatról járnék én kelet felé,
Mert a legszebb lyány ott keleten él.

Feljött az égre az esti csillag,
Ma megint oly különösen csillog,
Felöltözött ünnepi ruhába,
Tán azért, mert kedvesemet látta.

Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?

Pest, 1847. május


Elemzések

A verset természettudományos szempontból elemezve a következő felfedezésekre és jelenségekre lehet rámutatni:

1. Naplemente: A második versszakban említett naplemente a Föld forgásából adódó jelenség, amikor a Nap látszólagos útja a horizonton aláhúzódik. A "lemezen" feltűnő arany szín pedig a napfény szóródásának eredménye.

2. Égtájak és távolságok mérete: A második versszakban Petőfi a violaszín hegyeket felhasználja példaként arra, hogy a kedvese milyen távol van tőle. Azóta a természettudomány nagy előrelépéseket tett a távolságok és méretek pontosabb meghatározásában, a vízszintes és függőleges távolságok mérését a GPS rendszer segítségével pontosították.

3. Nap mozgása: A harmadik versszakban Petőfi megkérdezi, hogy miért jár a nap keletről nyugatra. A mai természettudomány válasza az, hogy a Föld forgása okozza a nap látszólagos mozgását. A földforgása kelet-nyugati irányú, ezért a Nap látszólagos útja is keletről nyugatra történik.

4. Csillagok: A negyedik versszakban Petőfi az esti csillag megfigyelését említi, ami különösen csillog. A naprendszert ma már részletesen tanulmányoztuk, és tudjuk, hogy a csillagok az űrben találhatók, és saját fényükkel csillognak.

Mindezek alapján látható, hogy a vers természettudományos szempontból is tartalmaz elemeket és utalásokat. A természettudomány legfrissebb felfedezéseit azonban nem hozza szóba, mivel a vers 1847-ben íródott.

A vers címe: "Ha én kedvesemről gondolok..."
Az alkotó: Petőfi Sándor, a 19. századi magyar romantikus költészet egyik jelentős alakja.

Az alábbiakban röviden elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, kiemelve a magyar és nemzetközi szépirodalom területén fellelhető összefüggéseket:

1. Tematika:
- Szerelmi vágynak a kifejezése, a költő kedveséről való gondolkozás
- Az elválasztottság érzése és a távolság miatti fájdalom
- Az élet és a természet szépségének kapcsolata a szerelmi érzelmekkel
- Az idő és az élettér változásának hatása az érzelmekre

2. Formai megoldások:
- Négy nyolcsoros versszakból álló szerkezet
- Reguláris rímes váltakozás (a, b, a, b rímképlet)
- Állandó négy szótagos versláb használata
- Anakrusztikus versbevezetés (ferdén bekanyarodó nyitóversszak)
- Évszám és helymegjelölés a vers végén (korabeli gyakorlat)

3. Motívumok és szimbólumok:
- Virágok: A költő kedvese gondolatait jelképezik, valamint az átélt érzelmeket
- Nap, hegyek: A távolságot, az elválasztottságot és a magányt szimbolizálják
- Esti csillag: Az ünnepélyes pillanatot és a várakozást jeleníti meg
- Szemek: A költő vágyakozását és az elérhetetlenség érzését fejezik ki

4. Stílus és hangulat:
- Romantikus hangulat: Erőteljes érzelmi kitörések, vágyódás és szerelmi fájdalom
- Érzéki részletek: A természet elemeként történő megjelenítés a költő érzéki élményeit hangsúlyozza
- Egzisztencialista ábrázolás: Az idő és a tér állandó változása, az én identitásának folyamatos keresése

Magyar szépirodalomhoz való kapcsolódások:
- A romantikus költészet jellemző jegyei (szerelem, természet, vágyakozás, váratlan fordulatok)
- Szerelmi költemények hagyománya a magyar irodalomban (pl. Batsányi János, Csokonai Vitéz Mihály)
- A költő Petőfi Sándor stílusának és témaválasztásának sajátosságai

Nemzetközi szépirodalomhoz való kapcsolódások:
- Romantika: A költő hozzájárulása a romantikus költészet nemzetközi hagyományaihoz
- Szerelmi líra és természeti motívumok általános vonatkozásai a romantikában
- A költészeti forma és az érzékeny hangvétel hasonlósága más romantikus költőkhöz (pl. Ady Endre, Szerb Antal)

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból a romantikus költészet jellegzetességeit hordozza magában. Petőfi Sándor újító és egyedi stílusa, valamint a versben megjelenő motívumok és szimbólumok a magyar irodalom és a nemzetközi romantikus irodalom közötti kapcsolatokra is utalnak.

A vers, Petőfi Sándor szokás szerint, a szerelemről szól. Teológiai szempontból vizsgálva a verset, több érdekes összefüggés és jelentés található meg benne.

Bibliai szempontból a versben megjelenő motívumok közül az egyik leginkább hangsúlyos a szerelemhez kapcsolódó természeti elemek (virág, nap, hegyek, esti csillag) használata. Ezek a motívumok a Bibliában is gyakran előfordulnak, akár a Szentírásban közvetlenül, akár a bibliai gondolatvilágban átvitt értelemben.

A virág például a teremtett világ szépségének egyik jelképe lehet, amelyet Isten teremtett, és amely által a szerelmes személy is bepillantást nyerhet Isten teremtésének csodáiból. Ez kapcsolódik a Bibliában is megjelenő gondolathoz, miszerint Isten a szépséget és a szeretetet alkotta meg a világba.

Az esti csillag szintén gyakran szerepel a bibliai gondolatvilágban, és található utalásai a Szentírásban. Az esti csillag az Ószövetségben előforduló "hajnalcsillag" kifejezéssel is azonosítható, amelyet Jézus Krisztust jelképező személyre is alkalmaznak, és akit a Szentírásban "a világosság világossága" vagy "a reggeli csillag" néven emlegetnek. Ez a kapcsolódás a versben is megjelenik, hiszen az esti csillag felöltözött ünnepi ruhába, talán azért, mert látta a kedvesét, akit a versben a legszebb lányként is említenek.

A vers vallási gondolkodásmódjának másik példája a nap mozgása. A versben a költő megjegyzi, hogy ha ő lenne a nap, akkor nyugatról járna kelet felé, mert ott él a legszebb lány. Ez a gondolat az Ószövetség és az Újszövetség néhány verseihez is kapcsolódhat, ahol keleten, Jeruzsálemben Isten trónja található, és ahol az üdvösség, Isten kegyelme és dicsősége testesül meg.

Az ókori egyházi atyák (patrisztika) szintén gyakran használták a természet motívumait teológiai értelembe. Például Ágoston Szent Tamás és Bonaventura például a teremtett világot mint egy könyvet értelmezték, amelyben Isten dicsősége és megváltási cselekedetei olvashatóak. A versben megjelenő virágok, nap és esti csillag használata hasonló módon a teremtett világ csodáinak megismerését és Isten jelenlétének élvezetét fejezi ki.

A skolasztika, azaz a középkori filozófia és teológia irányzata, szintén fontos szempontokkal szolgálhat a vers értelmezésében. A skolasztikus gondolkodás hangsúlyozta az ész megszólítását és az értelem szerepét a vallási kérdések szemléletében. A versben megjelenő kérdések, mint például "Mért jár a nap keletről nyugatra?" vagy "Mikor nézek már szemedbe?" a gondolkodás, a megértés és a vágyakozás kifejeződései lehetnek, amelyek az ész és a vallási tapasztalat kapcsolatát tükrözik.

Más ötletként a vers összefüggéseit vizsgálhatjuk az emberi érzelmekkel és tapasztalatokkal. A szerelem az emberi életben központi szerepet játszik, és az érzelmek és vágyakozások ezekben a versekben megjelenítik és megszemélyesítik ezeket az emberi tapasztalatokat. A szerelem és a vágyakozás jelentősége és hatása az életünkre, valamint az általuk megélt öröm és fájdalom mind olyan tényezők, amelyek a teológia és a vallásosság területén is relevánsak lehetnek.

Összességében a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból is gazdag összefüggéseket és értelmi rétegeket kínál. A természeti motívumok, a vágyakozás és a szerelmi tapasztalatok folyamatosan hozzák kapcsolatba a verseket a vallási gondolkodással és a teológiai értelmezésekkel.