A vers egy elhagyott szerelmes költőt ábrázol, aki hiába várja, hogy szerelme, aki már meghalt, újra megjelenjen neki. Az alábbiakban néhány lehetséges irodalomtudományi szempontot vizsgálhatunk meg a versekkel kapcsolatban, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:
1. Tematika: A vers központi témája a szeretet, a vágy és az elvesztés. Ez a téma széles körben jelen van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A szerelmes költő, aki vágyik a szerelme jelenlétére, és aki búsként él tovább, olyan irodalmi motívumokhoz és témákhoz kapcsolódik, mint a szerelem, a halál, a remény és az elvesztés.
2. Stílus: Petőfi Sándor versét a romantika stílusa jellemzi. A romantika a 18. és 19. században népszerű irodalmi irányzat volt, amely a szenvedélyes érzelmek, a természet tisztelete és a megszakított vágyakabbásságot tükrözte. Az ismétlődő sorok és a drámai végkifejlet jellemzők erre a stílusra, ami a magyar és a nemzetközi romantikus irodalomban is megfigyelhető.
3. Motívumok: A versben jelen vannak olyan motívumok, mint a személyes megjelenés, az éj és az árnyék. Ezek a motívumok a romantika stílusához és tematikájához kapcsolódnak. Ahogy a költő hiába várja, hogy szerelme újra megjelenjen neki, az éj és az árnyék jelképesen megtestesítik a költő szomorúságát és reménytelenségét. Ezek a motívumok hasonló módon megfigyelhetők a magyar és a nemzetközi romantikus irodalomban is.
4. Személyes kontextus: A verset Petőfi Sándor 1845-ben írta Pesten. A vers gyakran összekapcsolódik a költő magánéletével és az abban bekövetkezett tragédiával. Egyes irodalomtörténészek szerint a vers a költő első feleségével, Szendrey Júliával kapcsolatos érzéseit és élményeit tükrözi. Ez a személyes kontextus fontos az irodalmi értelmezés szempontjából és meghatározza a vers érzelmiségi tartalmát.
Ezek csak néhány lehetséges összefüggés és elemzés a verssel kapcsolatban a magyar és nemzetközi szépirodalom területén. Természetesen még több összefüggést és lehetséges elemzést is fel lehetne tárni a verssel kapcsolatban, attól függően, hogy milyen irodalomtudományi szempontból vizsgáljuk.