Hogy volna kedvem, örömem nekem,
Midőn távol vagy, édes kedvesem!
Hiszen sötét van, ha a nap lemén.
De emléked velem jött és marad,
Az vet reám bús halvány sugarat;
Emléked a hold, sorsom éjjelén.

Nyílik körűlem itt-ott egy virág,
Nézek busúlva, szívszakadva rá,
Mert harmat reszket mindenik felett.
Nézek busúlva, szívszakadva rá,
Azt gondolván: a harmatos virág
Felémtekintő könnyező szemed.

Tudom, tudom, hogy sokszor megsiratsz,
Könnyektül ázik ama kedves arc,
Amelyet annyiszor csókoltam én.
Most víz van ott, hol egykor tűz vala!
Igy áll a záporfelhők fátyola
Az elenyészett csillagok helyén.

Sirass, sirass, egy kis vigasztalás
A bús sziveknek a könnyhullatás,
Sírj, s könnyeid megkönnyebbítsenek.
Miért ne sírnál? férfi vagyok én,
S véres csatáknak állok küszöbén,
És mégis néha én is könnyezek.

Miért szégyelném én megvallani,
Hogy folynak olykor könnyem árjai,
Ha bennem elválásunk kínja dúl;
Azért, hiszem, megállok a csatán!
Az oroszlán legrettentőbb talán,
Midőn elvesztett párjáért busúl.

Debrecen, 1848. október vége - november 16.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve különösen a következő témákat érinti:

1. Nap és hold: A vers kezdő soraiban Petőfi megemlíti a napot és a holdat, amelyek a természeti jelenségekkel és a Föld körüli mozgásaikkal kapcsolatosak. Ma már tudjuk, hogy a Nap a Föld központi csillaga, míg a hold a Föld egyetlen természetes kísérője.

2. Virágok és harmat: A második szakasz a virágokat és a rajtuk lévő harmatot említi. A modern botanika és növényélettan kutatásai segítséget nyújtanak a virágok működésének és a rajtuk lévő nedvesség képződésének megértésében.

3. Az időjárás és az égitestek: A harmadik szakaszban a záporfelhőkről esik szó, amelyeket a természeti folyamatok, például a párolgás és az eső képződése befolyásol. Az elenyészett csillagok említése az asztrofizika és a csillagászat területéhez kapcsolódik, ahol a csillagok előfordulása és haláluk folyamatait tanulmányozzák.

4. Érzelem és könnyek: A versben a bánat és a sírás is szerepet kap. Az érzelmi reakciók és a könnytermelés biológiai és neurokémiai folyamatok eredményei, amelyeket az idegtudomány és a pszichológia vizsgál.

Bár a vers erőteljesen érzelmi jellegű, és nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudományi felfedezésekhez, a természet és az érzések kapcsolatát ábrázolja. A modern tudomány segít abban, hogy mélyebb megértést nyerjünk az ilyen kapcsolatokról és az emberi élmények természeti alapjairól.

A versemzés szempontjából Petőfi Sándor "Hogy volna kedvem..." című verse egy romantikus költemény. A romantika az irodalomtörténet egy stíluskorszaka, amely a 18. és a 19. század fordulóján vált népszerűvé. A romantikus költészetre jellemzők a természet, az érzelmek, a vágyak és a hangulatok kifejezése, valamint a szubjektív énjelentősége.

A versben megjelenik a romantika jellegzetes motívuma, a távolság és az elválasztás fájdalma. A költő keserédesen beszél arról, hogy távolban van a szeretett személy, és hogy a sötétség és az elhagyatottság érzését kelti benne. Azonban felidézi a szeretett személy emlékét, amely világosságot és vigaszt nyújt számára, mint a hold a sötét éjszakában. Ez a romantika jellemző eleme, a múlt emlékeinek erejének és jelentőségének a hangsúlyozása.

A természet is fontos szerepet játszik a versben. A költő figyel a körülötte lévő virágokra, amelyeket a harmat cseppjeivel borított. Ezek a virágok és a harmat a költő melankóliáját, valamint a könnyező szeretett személy könyeinek jelképét jelentik.

A versben a fájdalmas elválás és a könnyek témája mellett megjelenik a férfi érzékenysége is. A költő elmondja, hogy ő is könnyezik néha, és hogy a könnyek megkönnyítik a bús szíveket. Ez a motívum a 19. századi költészetben és irodalomban általános volt, mert a költők elsősorban a romantika idején az emotionális és érzékeny oldalukat hangsúlyozták.

A vers debreceni keletkezése és dátumozása (1848. október vége - november 16.) a költő élete és a magyar történelem fontos pillanatával és drámai időszakával is összefüggésbe hozható. 1848 októberében kitört a magyar forradalom és szabadságharc, amelynek központja, "szabadságharcos városa" Debrecen is volt. Petőfi, aki aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, ebben az időszakban írta a verset. A versben megjelenő szomorúság, bánat és elválás motivációi lehetnek összefüggésben a forradalom nyomasztó körülményeivel és a veszteségekkel, amelyeket Petőfi és a többi forradalomhoz hűtlen költőnek kellett átélnie.

A verset irodalomtudományi szempontból tehát romantikus költeménynek tekinthetjük, ahol a távolság és elválás motívuma, valamint a természet, az érzelmek és a könnyek jelennek meg jelentőségükkel. Az idő, hely és történelmi kontextus is releváns lehet annak értelmezésében.

A költemény teológiai szempontból a szeretet, az emlékezés és a szomorúság témáit boncolgatja. Bibliai szempontból számos párhuzamot találhatunk a versben.

Először is, a versben megjelenő távollevő kedvesre való emlékezés és szeretet a "sötét" időszakban is felszínre hozza az emlék által sugározott világosságot. Ez hasonló lehet a Bibliában megjelenő Istennel való kapcsolathoz, amikor az ember hitben, imádkozásban vagy meditációban emlékezik Isten jelenlétére, és ez segít neki túllépni a nehézségeken. A vers további hasonlóságot mutat az Ószövetség Sztárnéző című részével, amikor a csillag egy sötét éjszakában vezeti az embereket a Jézus születésének helyszínére.

Az emlékek és a szeretet által megidézett érzések azonban nem mindig örömteliek, hanem fájdalmassá is válhatnak. A versben említett virágok harmatcseppekkel borulnak be, és a költő ettől szívszakadva gondolja, hogy ezek a könnycseppek a távollevő szeretett szeméből származnak. Ez az érzés hasonló lehet a bibliatanulmányozás során tapasztalt fájdalomhoz is, amikor a vallási tapasztalatainkat összehasonlítjuk a saját életünkkel és a világgal. A patrisztikus gondolkodásban ez a fájdalmas felismerés az emberi bűnösség, esendőség és a világ szenvedése miatt lehet.

A versben megjelenő könnyek és szomorúság is kapcsolódik a bibliai gondolatokhoz. Például Dávid zsoltárai vagy Jeremiás könyve az Ószövetségben rengeteg sírásról és fájdalomról szólnak. Mégis, a versben megjelenő férfikarakter, ahelyett hogy szégyellné könnyeit, megengedi magának, hogy sírjon, ahogy az Ószövetség hősök is gyakran megtették. A könnyek jelölhetik a fájdalmat és a szenvedést, és aki sír, az szorosabb kapcsolatba kerülhet önmagával és az isteni vele - Isten vallásokban gyakran közelebb áll a sírókhoz és a szenvedőkhöz.

A skolasztika nézőpontja az, hogy tudományos és racionalista megközelítést alkalmazzon a teológiában, így a vers ebben az értelemben nem biztos, hogy képes volna sokat hozzáadni. Talán azonban felvethetné a kérdést, hogy a költő talán nemcsak a szeretetről és a fájdalomról ír, hanem Isten és az ember közötti kapcsolatról is. Vajon az ember szenvedése és könnyezése Isten hiányából ered és hiányol-e valamit Istentől? Számos skolasztikus teológus foglalkozott a szenvedés és Istennel való kapcsolat kérdésével, és ezt a kérdést felvetve a versünk is kapcsolódhat a skolasztikai teológiahoz.

Összességében a vers teológiai szempontból a szeretet, az emlékezés és a fájdalom témáit járja körül. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai is értékes megközelítéseket kínálnak ezeknek a témáknak, és hozzájárulhatnak a versünkhöz való újabb értelmezéshez és mélyebb megértéséhez.