Ide, kislyány, ide hozzám, egy szóra,
Vagy ha tán jobb neven veszed: egy csókra,
Azt sem bánom, ha kettő lesz belőle,
De még ez is, ha ugy tetszik, pengőbe'.

Jer ide már, jer ide már, ha mondom,
Ne légy olyan akaratos, galambom!
Eszem azt a képmutató szivedet,
Ugyis tudom, hogy a csókot szereted.

Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája?
Kopasz mentség! megtanítlak én rája,
Megtanítlak amugy hirtelenében,
Mert nekem ez már régi mesterségem.

Mestere voltam már gyerekkoromba',
Lesbe álltam amott a kis ajtóba,
Ha jöttek az iskolából a lyányok,
Kiugrottam, csókkal estem utánok.

Add ide hát azt a piros kis szádat,
Most láttam az ólba menni anyádat,
Tudod, soká szedi össze a tojást,
Addig akár agyoncsókoljuk egymást!

Pest, 1847. január


Elemzések

A fenti vers természettudományos szempontból kevés információt tartalmaz, mivel inkább szerelmi témát dolgoz fel. Azonban néhány témakörrel összekapcsolható elem megfigyelhető.

1. Biológia: A versben említett "kislyány" egy emberi lényt jelöl, és a vers elején a férfi a száját, később a szívét említi. Ez utalhat az emberi test biológiai szempontjaira.

2. Pszichológia: A férfi a nővel való találkozásra és csókra fókuszál. Azt is megemlíti, hogy tudja, hogy a lány szereti a csókokat. Ez a vonatkozás szorosan kapcsolódik az emberi pszichológia és érzelmi reakciók kutatásához.

3. Társadalmi normák: A férfi említi, hogy "lesbe állt kis ajtóban" és "csókkal estem utánuk". Ez utalhat arra, hogy a történet időszakában vagy egy adott közösségben a csókolózásnak speciális jelentése és szerepe volt.

Még ha a vers nem is tartalmaz a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatos elemeket, érdekes lehet megfigyelni, hogyan érinti a természettudományok fejlődése a kultúrát és az emberi kapcsolatokat.

A Petőfi Sándor által írt "Ide, kislyány..." című vers tehát egy szerelmi vallomás, amelyben a költő felkéri a kislyányt, hogy jöjjön hozzá egy szóra vagy egy csókra. A versben a költő utal arra a tényre, hogy a kislyány szereti a csókot, és rámutat arra, hogy maga Petőfi már gyerekkorában is gyakorlatot szerzett a csókolózásban.

A vers teológiai szempontból értelmezve, az alábbi összefüggésekre figyelhetünk. A bibliatudomány, a patrisztika, és a skolasztika perspektívájából is különböző értelmezéseket kaphat a vers.

A bibliatudomány szempontjából a vers szerelemmel és a testi vágyakkal kapcsolatos témáival kapcsolatosan érdemes megvizsgálni a Biblia szexualitásra vonatkozó tanításait. A biblikus tanítás szerint a szexualitás helyes keretek között, a házasságban élő partnerek között engedélyezett és szent dolog, azonban a versben megjelenő szándék és viszonzás hiánya miatt a szexualitás itt nem a Biblia ideális keretein belül jelenik meg.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő nyelvezet és a szexualitás kifejezése is felveti a kérdést a szerelem és a szexualitás kapcsolatáról. A patrisztikus gondolkodásban a testi vágyak és a szellemi, tiszta szerelem között szigorú határvonal húzódik. A patrisztikus atyák inkább a tiszta, isteni szerelemre helyezték a hangsúlyt, és azt tartották, hogy a testi vágyak gyengítik a lélek tisztaságát. Ezért a versben megnyilvánuló testi vágy kifejezésével ellentétben a patrisztikus gondolkodás inkább az isteni szerelemre összpontosítana.

A skolasztika szempontjából a vers a szerelek természetéről és a vágyak kielégítéséről is beszél. A skolasztika a természetes törvények és a morális értékek követését hangsúlyozza, és a tökéletesrendbentartásra törekszik. A versben megjelenő vágyak és az azonnali kielégítés iránti igény ellentmond a skolasztikus gondolkodásnak, amely a vágyak visszafogását és az irányításukat javasolja a morális alapelvek szerint.

Természetesen más szempontok is érvényesek lehetnek a vers szélesebb kontextusában. Például a lírai én lelkületét és az általa kifejezett szerelmi vágyat az irodalmon belül vizsgálhatjuk. Mennyiben tér el a vers a korabeli lírai hagyományoktól vagy más költők szerelmi vallomásaitól? Hogyan jelennek meg a romantikus érzelmek és az egyéni lélektani ábrázolás a versben?

Ezen kívül kulturális, történeti vagy szociológiai szempontok is jelentős lehetnek a verselemzés során. A versben megjelenő stílus, forma elemei, a kislyány és a gyerekkori emlékek, valamint a konkrét idő- és helymegjelöléseken keresztül, az elemzés kibővíthető és a vers szélesebb kontextusába helyezhető.

A vers irodalomtudományi elemzése során érdemes figyelembe venni a vers szerkezetét, témáját, hangulatát, valamint az alkotó hozzáállását és stílusát.

A vers szerkezete:
A vers négy szakaszra tagolódik, amelyek rímekkel és ritmusokkal vannak megjelölve. Egy-egy szakaszban általában négy sor található, melyek rímelnek egymással. Az összesített formai elemek alapján elmondható, hogy a vers költői nyelvezetével, struktúrájával és játékos verselési technikáival is kifejezi a szerelmi vággyal járó vágyakozást.

A vers témája:
A versben a lírai én szerelmi vággyal, vonzalommal és szenvedéllyel beszél egy fiatal nőhöz, akit arra kér, hogy adjon neki egy csókot vagy legalább jöjjön hozzá, hogy lehessenek együtt. A szerelem és a vágyakozás az egész verset áthatják, és ez a téma kap hangsúlyt a versben.

A hangulat:
A vers hangulata játékos, kedves, szerelmes és vágyakozó. A lírai én udvariasan és csábítóan kéri a "kislyányt", hogy jöjjön hozzá, és érzékletesen fejezi ki a vágyát a csók iránt. A vers telített érzelmekkel és kívánattal, amelyek a hangulatot fokozzák.

A magyar irodalmi összefüggések:
Petőfi Sándor költészete a magyar romantika és a nemzeti irodalmi mozgalom része. A verseiben gyakran jelenik meg a vágyakozás, a szeretet és a természet motívuma. Az "Ide, kislyány..." című vers is ilyen motívumokat tartalmaz. Petőfi versei gyakran személyes hangvételűek, intenzívek és emocionálisak, ami a 19. századi magyar lírai hagyományokhoz kapcsolja.

A nemzetközi irodalmi összefüggések:
A vers szerkezete és a lírai én hangneme emlékeztet a francia szentimentalizmus és romantika költészeti stílusaira. A francia romantikus költők, mint például Victor Hugo és Lamartine hatása észlelhető Petőfi költészetében is. A romantikus líra általánosan gyakran foglalkozott az érzelmekkel, a szerelemmel és a vágyakkal, és ezek az elemek megtalálhatók Petőfi verseiben is.

A vers szerepe a magyar irodalomtörténetben:
Petőfi Sándor a magyar romantika egyik legnagyobb és legismertebb költője. Az "Ide, kislyány..." című vers az életművének része, amelyet a költő ifjúsága során írt. A szerelem és a vágyakozás az egyik fő témája Petőfi költészetének, és a vers jól illusztrálja a költő líraiságát és érzékenységét.

A vers nemzetközi jelentősége:
A versek általános szerelmi témája és a lírai én érzelmi nyilvánulásai miatt az "Ide, kislyány..." vers nemzetközileg is kapcsolódik a romantikus és lírai irodalomhoz. A szerelem és a vágyakozás általános témák a világirodalomban is, és több költő és író is megfogalmazta őket alkotásaikban.

Összességében a "Petőfi Sándor IDE, KISLYÁNY..." című vers magyar lírai hagyományokhoz kapcsolódik, a romantika és a nemzeti irodalom része. Ugyanakkor a vers szerelemmel és vágyakozással foglalkozik, amely általános témák a nemzetközi irodalomban is.