Ameddig a történet csillaga
Röpíti a multakba sugarát:
A szem saját kezünkben mindenütt
Saját szivünkre célzó gyilkot lát,
S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...
Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Igy hordozunk sok százados sebet,
Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;
Mérget kellett mindenkor innia,
Ki sebeinkre önte balzsamot.
Valami rosz szellemtől származánk!
Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S míg egymást martuk szennyes koncokért,
Mint a szeméten a silány ebek,
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt
Az oroszlánok itt termettenek;
Jött a tatár, jött a török reánk.
Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Ott foly Sajó... oly görbén kanyarog,
Mint ember, aki görcsben haldokol;
Ott haldokoltunk, vérünk ott szivá
Az óriási nadály, a mogol,
S holttesteinket fölfalá a láng!
Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S ott van Mohács... ott nyomta a királyt
Sárkoporsóba páncéla s lova,
S készűlt számunkra a ledőlt király
Kardjából a rettentő zabola,
Melytől még most is ég és vérzik szánk!...
isten csodája, hogy még áll hazánk.

Mi lesz belőlünk?... ezt én kérdezem,
De mily kevesen gondolnak vele.
Oh nemzetem, magyar nép! éltedet
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkből álljon fönn hazánk!

Szalkszentmárton, 1846. január


Elemzések

A vers első része arra utal, hogy a múltban sok szenvedést kellett elszenvednünk, de még mindig áll a hazánk. Ezt a természettudomány mai felfedezéseivel kapcsolhatjuk össze, amelyek arra utalnak, hogy a Föld már többször is átélt katasztrofális eseményeket, mégis képes volt helyreállni és újra megerősödni.

A második részben Petőfi arról beszél, hogy egymást gyilkoltuk a múltban, de közben észre sem vettük, hogy az oroszlánok (újabb fenyegetettségek) is erre az időszakra termettek. Ez összekapcsolható a mai természettudományi felfedezésekkel, amelyek arra utalnak, hogy a Földben léteznek állandóan változó, időszakos fenyegetések, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak a világunkra.

A vers harmadik részében Petőfi megemlíti a Sajó folyót és azt, hogy ott haldokoltak sokan. Ez kapcsolódhat a természettudományhoz, mivel az elmúlt évtizedekben a környezetszennyezés és az ipari tevékenységek hatására a folyóvíz minősége jelentősen romlott, ami negatív hatást gyakorolhat a közösségekre és az élőlényekre.

A Mohácsról szóló részben Petőfi említi a királyt, aki meghalt a csatában, valamint azt, hogy milyen sok vér ontott el a hazánkért. Ez összevethető a modern természettudományi kutatásokkal, amelyek a hadviselés, a háborúk és a konfliktusok hatásait vizsgálják a társadalmakra és a környezetre.

A vers végén Petőfi azt kérdezi, hogy mi lesz velünk, és arra buzdít, hogy ne csak Istenben bízzunk, hanem különösen az emberi cselekedetekben és az emberségben. Ez összekapcsolható azzal, hogy a mai természettudományi kutatások és felfedezések lehetővé teszik számunkra, hogy megértsük az emberiség hatását a környezetre és az élet minden aspektusára, és hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek segítik a bolygó megőrzését és a társadalmak fejlődését.

A vers a múltba tekint és a magyar nemzeti közösség viszontagságait és szenvedéseit fejezi ki. Az első négy versszak a múlt időben megjelenített történelmi eseményekre utal, amikor a magyar nép küzdött és szenvedett a külső megszállókkal szemben. A versben érzékelhető a nemzet folyamatos harca, valamint az öngyilkossággal és gyötrelmekkel szembeni ellenállás szimbóluma.

A versíró Petőfi Sándor egyik legfontosabb magyar költőnk, aki számos szépirodalmi művet alkotott. Az "Isten csodája" című versében a magyar történelem és a magyar nép szenvedéseire és a haza szeretetére fókuszál. Ez a téma a magyar irodalomban gyakori és fontos, mivel a magyar irodalom története során a nemzet történelmi traumái és a hazaszeretet mindig is erős motívumok voltak.

A versben használt képek és hasonlatok az irodalomtudományi értelmezési lehetőségeket tárják fel. A költemény az emberi szenvedés és az áldozatok témáját érinti, amely az irodalomban gyakran jelenik meg. Emellett a vers végén a hazaszeretet és az emberiesség fontossága is megjelenik, ami sok más kultúrában és irodalmi műben is kapcsolódik a nemzeti és humanista értékekhez.

Az "Isten csodája" című versében Petőfi Sándor az erőszak, a veszteség és a remény kifejezését használja, amelyek általában az irodalomban is megjelennek. A vers formai tulajdonságai, mint a ritmus és a rímelés, szintén jellemzők az irodalomra, különösen a lírai költészetre.

A nemzetközi szépirodalomban hasonló témák és motívumok jelennek meg, például a háború és a veszteség ábrázolása, valamint a nemzeti identitás és az otthon jelentősége. A nemzetközi irodalomban is számos költő és író foglalkozott az emberi szenvedéssel, a háborúval és az erőszakkal, amelyek a politikai és társadalmi környezet tükrében gyakran jelennek meg.

Összességében a "Isten csodája" című vers a magyar irodalomban vagy annak nemzetközi kontextusában értelmezhető. A vers Petőfi Sándor műveinek általános jellegzetességeit tükrözi, miközben olyan irodalmi témákat és motívumokat érint, amelyek a nemzetközi irodalomban is gyakoriak.

A vers teológiai szempontból azt a kérdést veti fel, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarország még mindig áll és fennmarad, annak ellenére, hogy a történelem során számos nehézségen és veszteségen esett át. Az "Isten csodája" kifejezés pedig azt jelenti, hogy az ország túlélését és fennmaradását Istennek köszönhetjük.

Az első részben a vers arra utal, hogy a múltban sok szenvedést és fájdalmat kellett átélni a magyaroknak. A "gyilkot lát" kifejezés azt jelenti, hogy bár a szemünkkel látunk, mégis sok öngyilkos tett történik körülöttünk, ami sebeket hagy mindannyiunkban. Ennek ellenére, Isten csodája, hogy Magyarország még mindig létezik és fennmaradt.

A második rész arra utal, hogy a magyar népnek sok sebet kellett elviselnie, és ezek soha nem gyógyultak meg. Emiatt a magyaroknak mindig kellett küzdeniük, hogy megtalálják a gyógyulás és a megoldás lehetőségét. Ennek ellenére, Isten csodája, hogy Magyarország még mindig létezik és fennmaradt.

A következő részben a vers említést tesz arról, hogy a magyar nép sokszor harcolt egymás ellen, és közben észre sem vették, hogy közben más országok erősebbek lettek közvetlen közelben. Az oroszlánok, vagyis a támadó hatalmak, mint a tatárok és a törökök, megtámadták Magyarországot. Ennek ellenére, Isten csodája, hogy Magyarország még mindig létezik és fennmaradt.

A következő rész arra utal, hogy a magyar népnek sokszor rosszul ment a dolga, és sok vereséget kellett elszenvednie. Az óriási harcok közepette a Sajó folyó kanyarogva folyt, ami a versben szimbolizálja a magyar nép szenvedését és halálát. Mégis, Isten csodája, hogy Magyarország még mindig létezik és fennmaradt.

A vers folytatásában Mohács csatájáról szól, ahol a magyar király is meghalt. A rettentő harcokban a magyar nép sok veszteséget szenvedett el. Ennek ellenére, Isten csodája, hogy Magyarország még mindig létezik és fennmaradt.

A vers végén a költő arra gondol, hogy mi lesz a jövőnket illetően. Például azt kérdezi, hogy csak a jó sorsra bízzuk-e a nemzetünk jövőjét, vagy pedig cselekedeteink többre képesek-e annál. A következő sorokban pedig azt fejti ki, hogy nem csak Istenben kell bíznunk, hanem emberi cselekedeteinkből is kell, hogy fennmaradjon Magyarország.

A vers tehát egyfajta fohász és felhívás arra, hogy a magyar nép magába kell nézzen és cselekedjen a hazájáért, mert nem csak Istenre bízhatjuk a fennmaradásunkat. Számos teológiai irányzat és nézőpont felhozható a vers kapcsán, például a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai. A bibliatudományi szempontból a vers arra utal, hogy az Isten csodája az általa alkotott teremtményekben és az emberi cselekedetekben is megnyilvánul. A patrisztika nézőpontja szerint az Isten csodája olyan jeleket és csodákat jelent, amelyek által Isten részt vesz az emberi történésekben és irányítja azokat. A skolasztika szerint pedig az Isten csodája annak az elismerése, hogy minden jó, ami a világban létezik, Isten ajándéka és jelenléte által valósul meg.

Ezen kívül más teológiai szempontok is felsorolhatóak, például az istenhit, jóság és irgalom, isteni terv és akarat, vagy a bűn és megbocsátás.