Itt állok a rónaközépen,
Mint a szobor, merően.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tőlem egy ember kaszál;
Mostan megáll,
S köszörűli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem mozditom...
Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt


Elemzések

A versről való teológiai elemzés során figyelembe vesszük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait, valamint más elméleteket is felhasználunk a verselemzéshez.

Bibliatudomány:
A Biblikus nézőpont alapján az első dolog, ami felsejlik, az a halál és a sírás képe. A vers elején megjelenik a halottat szemfödéllel fedő csend, ami a halál utáni nyugalomra és lezárásra utal. A kaszáló ember a Biblia alapján a veszteséget és a halált jelképezi, amely minden ember életének része.

Patrisztika:
A patrisztika szempontjából az embert a hűség és a helytállás képviselőjeként értelmezhetjük. A szoborszerű mozdulatlanság, amelyet a költő megtestesít, a hitben való állhatatosságot jelképezi, még akkor is, ha a körülötte lévő értékek változnak. A kaszáló ember tevékenysége azt mutatja, hogy az ember képes folytatni a munkát és a mindennapi életet, miközben a költő csak bámul és gondolkodik.

Skolasztika:
A skolasztika nézőpontjából a verselemzés során a logika és a racionális gondolkodás lesz domináns. A versben a költő megfigyeli a kaszáló embert és felmerül benne a gondolat, hogy mit gondolhat az ember a költőről és az ő gondolatairól. A skolasztikus gondolkodás szerint az emberi elmében lévő gondolatok és megfigyelések célja a logikai és racionális következtetések levonása.

Egyéb
Azonban az elemzés során más elképzelések, például a pszichológia vagy szociológia is hasznos lehet. A pszichológiai megközelítés szerint a költő megtestesíti a magányt és a gondolkodó embert, míg a közeli kaszáló ember a társadalom és az aktív cselekvés megtestesítője. A társadalom és a magány közötti kontraszt lehet a vers központi témája.

Összességében a vers a halál és az élet közötti ellentétet, valamint az embernek a világban elfoglalt helyét és szerepét fogalmazza meg. A különböző teológiai megközelítések segítenek megérteni a versben megjelenő képek és jelképek jelentését, és hozzájárulnak a mű mélyebb értelmezéséhez.

A vers első sorában a költő egy róna közepén áll, ami egy olyan tájra utal, ahol nincsenek magas épületek vagy más mesterséges struktúrák. Ez az információ összekapcsolható a modern városépítéssel és urbanizációval kapcsolatos tanulmányokkal, amelyek a társadalom következő fejlődési lépését mutatják be.

A következő sorban a költő hangsúlyozza, hogy merően áll, amely a helyszínen való figyelemre utal. Ez a jelenség kapcsolódhat a tudatosság és az éberség tanulmányozásához, amelyek a modern agykutatás részét képezik. A kutatások a figyelem és a tudatosság mechanizmusait és hatásait vizsgálják.

Az alsó két sor a pusztát leírja, amelyet síri csend borít. Ez a szimbolikus képzet összekapcsolódhat a biodiverzitás csökkenésével és az emberi beavatkozásokkal a természetben. A kutatások rámutatnak arra, hogy az éghajlatváltozás, az emberi tevékenység és az élőhelyek lerombolása hogyan befolyásolja az élőlények populációját és az ökoszisztémák stabilitását.

A következő sorokban a költő megfigyel egy embert, aki kaszál a távolban. Ez a szituáció kapcsolódhat az agrárgazdaság kutatásához, amelyben az élelmiszertermelés és a vidékfejlesztés témáival foglalkoznak. A modern agrárgazdasági kutatásokban megvizsgálják az élelmiszerbiztonság, az ökológiai gazdálkodás és a mezőgazdasági technológiák hatékonyságának kérdéseit.

A versben említett élesztőkés látványa jelentheti a technológia fejlődését és a mesterséges anyagok használatát, amelyek a modern korról árulkodnak. Az ilyen anyagok előállítása és felhasználása a nanotechnológia és az anyagtudomány területére utal.

Összességében a versben található természettudományos témák összefüggnek a modern kutatásokkal a városfejlesztés, a tudatosság, az éghajlatváltozás, az agrárgazdaság és a technológia területén. Az érzéki képek és a szimbolikus utalások a természettudomány és a társadalom kapcsolatának elemzésére invitálnak.

A vers irodalomtudományi elemzése alapvetően a költői elemek, a versfelépítés, és a tematika vizsgálatát foglalja magában.

Költői elemek:
- Rímek: A versben az ABAB rímképletet alkalmazza a költő. Példák erre az első négy sorban szereplő szimmetrikus rímpár.
- Szóképek: A versben is szerepel számos szókép, amelyek segítségével a költő ábrázolni kívánja az adott érzelmeket és képeket. Ilyen például a "pusztát síri csend födé el", amely az elhagyatottság és a halál képét idézi meg.
- Metaforák: A költő a "szobor" és a "halott" kifejezésekkel is hasonlítja magát a természethez és az elhagyatottsághoz.
- Szereplők: A versben szereplő kaszáló ember és a költő közötti megfigyelődésből is érdekes következtetéseket vonhatunk le a vers értelmezéséhez.

Versfelépítés:
A vers hét négy sorból álló versszakból és egy utolsó, csak két sort tartalmazó versszakból áll. Az első négy sorban egy hasonlító képet ad a költő a róna közepén álló, mozdulatlan szoborról. A következő három sorban pedig folytatja a gondolatsort, és reagál a kaszáló emberre.

Tematika:
- Elhagyatottság: A versben a költő egy elhagyott rónán áll, ahol csak egy ember kaszál messze tőle. Ez a képesség a magány és az elhagyatottság érzését hordozza magában.
- Megfigyelés és befogadás: A versben a költő figyeli a kaszáló embert, és értő módon megfigyeli mozgását és gesztusait. A költő jól érzékeli a változásokat a környezetében és a viselkedésben.

A magyar szépirodalomban:
- A versben megjelenik a romantika jellegzetes elemzése, például az elhagyatottság és a természeti elemek ábrázolása.
- Az olvasó arra is gondolhat, hogy Petőfi Sándor az elhagyatottság érzését, a magányt és a költészet, a művészet szerepét szeretné átadni.

A nemzetközi szépirodalomban:
- A versben megjelenik egyes irodalmi mozgalmak által használt képi nyelv, például a romantika olyan jellemzői, mint az elhagyatottság vagy a természeti elemek ábrázolása.
- Az olvasó arra is gondolhat, hogy a költő a magányt és az emberi kapcsolatokat ábrázolja, ami az emberi tapasztalatok általánosabb témája.

Összességében a vers elemzése azt mutatja, hogy Petőfi Sándor a magány, az elhagyatottság és az emberi megfigyelések ábrázolására törekedett. A magyar szépirodalomon belül is a romantika jellemzőinek köszönhetően illeszkedik a mű az időszakba. A nemzetközi szépirodalomban pedig hasonló tematikát és költői megfigyeléseket ábrázoló művekkel lehet összehasonlítani.