Jőj el végre, valahára,
Te határzó, te nagy óra,
Melyben e hon sorsa fordul
Akár roszra, akár jóra.
Folyamodjunk ahhoz, ami
Hozzánk illik, merészséghez,
Dobjuk el már azt a kockát,
Ha fekete, ha fehér lesz!

Várjatok. Még csak néhány perc,
És kockánk eldobva lészen,
S vagy olajág vagy pedig kard
Lesz a magyar nép kezében.
Kardot és nem olajágat,
Kardot a nemzet kezébe!
Legyen szabadság először,
És azután legyen béke.

Eljött végre az idő, hol
Megmutatjuk a világnak,
Hogy méltók vagyunk-e élni
Vagy megértünk a halálnak?
Ha életrevalók vagyunk,
Nem fog a vész birni vélünk,
És ha élhetetlenek, nem
Érdemeljük, hogy megéljünk.

Vedd elő és köszörüld ki,
Magyar nemzet, régi kardod,
Melyet eddig a zsarnokság
Veled együtt fogva tartott;
Vedd elő, és mosd le róla
A szennyet hír- dicsőséggel,
Mosd le róla hevenyén a
Vörös rozsdát vörös vérrel!

De mielőtt síkra szállunk,
Mondjunk el egy imádságot,
És mi légyen az imádság?
Egy nagy átok, egy vad átok!
Átkozzuk ki őseinket
A nyugtató föld ölébül,
Miért hagytak fiaiknak
Szolgaságot örökségül!

Pest, 1848. szeptember 10.


Elemzések

A vers első néhány sora arról szól, hogy várják a határzónában elhelyezkedő, nagy órát, ami a hon sorsába avatkozik be. Az óra szimbolizálhatja a tudományos kutatást és a technológiai fejlődést, amik a modern természettudomány alapját képezik. A "folyamodjunk ahhoz, ami hozzánk illik, merészséghez" sor utalhat rá, hogy a természettudomány minden merész és újító elképzelést üdvözöl és elősegít.

A következő sorok arról beszélnek, hogy még néhány perc és eldobják "a kockát", ami lehetőségeket rejteget. Ez összefüggésbe hozható a kockadobásnak a véletlenre és a szerencsére történő utalásával, ami a tudományon belül is fontos szerepet játszik. Az "olajág vagy pedig kard" lehetőség a magyar nép kezében jelölheti az emberiség jövőjének alakulását, és hogy milyen irányt vesz a technológiai fejlődés.

A következő részben az idő eljöttére utalnak, amikor megmutathatják a világnak, hogy méltók-e élni vagy sem. Ez kapcsolódhat a modern technológia és a tudomány által felfedezett lehetőségekhez, amelyek segítenek az emberiségnek jobb életet teremteni. Az "életrevalók vagyunk" sor, valamint a "nem fog a vész birni vélünk" utalhat a tudomány által nyújtott védelemre és a kihívások leküzdésére.

A következő szakasz arról beszél, hogy elő kell venni és köszörülni kell a régi kardot, amit a zsarnokság fogva tartott. Ez a megfelelő előkészületekre és az erőforrások kihasználására utal a tudományban és a technológiában. A "szennyet hír- dicsőséggel" mosni lehet a múltbéli hibákból levont tanulságokra utalni, ami fontos a tudományos kutatásban.

A vers záró részében az imádság egy "nagy átok", amivel az őseinket átkozzák meg a szolgaság miatt. Ez kapcsolódhat az emberiség történelmi hagyományához, amikor is sokan a tudomány és a technológia segítségével próbálják megszabadítani a világot a múlt hibáitól és igazságtalanságaitól.

Összességében a vers természettudományos szempontból arra utal, hogy a tudomány és a technológia lehetőséget nyújthat a világ javítására és az emberi élet körülményeinek javítására. A modern természettudományi felfedezések és újítások kulcsfontosságúak a társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából, valamint az emberiség jövője szempontjából is.

A vers, Petőfi Sándor Jőj el végre, valahára..., az 1848-as forradalom és szabadságharc idején íródott, és azokat a vágyakat és reményeket fejezi ki, amelyek a magyar nemzetben éltek ebben az időszakban. Teológiai szempontból az alábbi összefüggéseket lehet megfigyelni a versben:

1. Isten mint határzó és nagy óra: A versben Isten a határzó és az időbeni események ura. A magyar nemzet sorsa Isten kezében van, és rajta múlik, hogy jóra vagy rosszra fordul-e. Ez a gondolat a teológiai nézőpontból a kegyelem és a végítélet ideájára utalhat.

2. Imádság mint átok: A versben az imádság nemcsak békét és jóságot kér, hanem átokként is megjelenik. Ezzel Petőfi arra utal, hogy az imádságot nemcsak védelemre, hanem dühre és haragra is lehet használni. Ez a gondolat a teológiai szempontból az átok és a fenyegetés lehetőségét jelzi a vallási szövegekben.

3. Szabadság és béke: A versben a szabadságot és a békét szoros összefüggésben említi Petőfi. Először legyen szabadság, és azután lesz béke. Ez teológiai szempontból az eredeti bűn és a megváltás témájára utalhat. Az ember először szabaduljon meg a bűn és a szenvedés kötelékétől, és csak ezután élvezheti a teljes béke és boldogság állapotát.

Bibliatudomány nézőpontja:
A versben nincs közvetlen bibliai utalás, de a teológiai gondolatokhoz kapcsolódva értelmezhetjük a Bibliában található eseményekkel és szövegekkel. Például Isten mint határzó és óra lehet az Ószövetségben található Isten uralmára és az időbeni események irányítására utalni (pl. Zsoltárok könyve, Jób könyve). Az imádság mint átok gondolata pedig felidézheti az ószövetségi átokokat, amelyeket Isten az emberekre szabott, amikor megsértették parancsolatait (pl. Mózes első könyve, Jeremiás próféta könyve).

Patrisztika nézőpontja:
A patrisztika időszakában a teológusok a keresztény tanításokat és a filozófiai gondolatokat egyesítették. A versben a szabadság és a béke tematikája tükrözheti a korabeli patrisztikus gondolkodást, ahol a lélek szabadsága és a békére való törekvés fontos témák voltak. Az imádság mint átok pedig emlékeztethet arra, hogy az imádságnak is lehet olyan következménye, amelyeket időnként negatív módon értelmeznek (pl. kérés az ellenség megbüntetésére vagy háborúra).

Skolasztika nézőpontja:
A skolasztika időszakában a teológia és a filozófia közötti kapcsolatot hangsúlyozták. A versben a szabadság és a béke kapcsolata, valamint az imádság mint átok gondolata összefüggésbe hozható a skolasztikus gondolkodásban jellemző dilemmákkal és paradoxonokkal. Például a szabadság és a béke kapcsolata megjelenítheti azt a filozófiai problémát, hogy az emberi szabadság korlátozása lehet a békének a feltétele. Az imádság mint átok pedig megkérdőjelezheti, hogy milyen hatása lehet az imádságnak, és milyen módon jelentkezhet az emberi akarat és az isteni akarat közötti feszültség.

A vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Tematikus elemek:
- A vers a nemzetiség és az identitás kérdésével foglalkozik, amely egy fontos témakör a 19. századi romantikus irodalomban. A magyar nemzeti identitást és szabadságot vágyik kiemelni.
- A versben feltűnik a határozott politikai üzenet, amely a társadalom átalakítását hirdeti. Ez a politikai líra jellemző eleme a forradalmi időszakokban.
- Az imádság motívuma a vallási irodalomban is gyakran előfordul, és itt egy átok formájában jelenik meg.

2. Költői elemek:
- A versben a szimbólumok jelenléte hangsúlyozza a költői mondanivalót. A kocka, az óra, a kard és az olajág mind a vágyott változást, szabadságot, vagy éppen béke és harc kettősségét hordozzák magukban.
- Az ismétlődések, ritmus és rímek a költemény formai művészetét mutatják.
- A vers hangulata egyaránt lehet függetlenségre vágyó, reményteli és harcias.

3. Összefüggés más művekkel:
- A versben megjelenik az óra motívuma, amely számos műben szimbolikus jelentéssel bír. Például, Pushkin Az óra című költeménye hasonlóan karóra-ként jelzi az idő múlását.
- A nemzeti identitás és függetlenség keresése olyan művekben is jelen van, mint Vörösmarty Mátyás királyhoz írt zarándoklata című költeménye vagy Hugo Victor A nyomorultak című regénye.

Összességében a vers a nemzeti identitás, szabadság és változás tematikáját öleli fel, melyek fontos elemek a 19. századi romantikus irodalomban. A szimbólumok, ismétlődések és a verse műűvészi formálásai pedig emlékeztetnek más hasonló tematikájú művekre a magyar és nemzetközi kánonban.