Földre szállt a legszebb angyal
Isten engedelmivel, hogy
Fölkeresse, megtekintse
A legszebbik szép leányt.
Megtalálta. Megszerette.
És ezentúl rája nézve
Szebb volt a föld, mint a menny,
És azért is minden éjjel
Le-lejárt a szép leányhoz.
Csillagról csillagra lépett,
És midőn elérte már
A legalsó csillagot,
Ottan egy hattyúra ült,
Egy fehér hattyúra, és ez
Hozta őt a lyányka mellé,
Aki őt kertébe várta,
S szűz mosollyal fogadá,
Melytől a bimbók kinyíltak
És az elhervadt virágok
Újolag föléledének.
Ottan űltek és beszéltek,
Míg a hajnal nem hasadt,
És beszédök mindenről folyt,
Ami szép és ami szent.
A leányka szemlesütve
Hallgatá a fényes angyalt,
S ahogy egyszer föltekintett,
Annyi bűbáj volt szemében,
Hogy az angyal térdre omlott,
És egy csókot kére tőle,
És a lyány meg nem tagadta.
Milyen csók volt ez!... midőn
Összeért az angyal ajka
És a lyányé, az egész föld
Megrezzent a kéj miatt,
Mintha az csak egy szív volna;
S odafönn az égen minden
Csillag egy-egy csengetyű lett,
Mely varázshangon csilingelt,
S e még nem hallott zenére
A virágok, mint megannyi
Tündérek, táncolni kezdtek,
És a hold - mivel talán az
Elpirult lyány belenézett -
Elpirúla szinte, s tőle
Rózsaszínű lett az éj.
És az angyal csókja szépen
Megfogamzott: a leányka
Anya lett: oly gyermeket szűlt,
Oly dicsőet, aminő csak
Akkoron születhetik, ha
Föld és ég ölelkezék.
Kardot szűlt a lyányka, kardot,
És ez a kard... a szabadság.

*

Feljött a legrútabb ördög
Sátán engedelmivel,
Fel a földre, hogy meglelje
A legocsmányabb boszorkányt.
Megtalálta. Megszerette.
És ezentúl jobban tetszett
Néki a föld a pokolnál,
És azért is minden éjjel
Föl-följárt a boszorkányhoz.
Tűzokádó hegy torkában
Jöttek össze éjfelenként.
Békafejű, kígyófarkú,
Lángsörényű, sárkánylábú,
Vad fekete paripa
Hozta föl az ördögöt,
S a boszorkány, denevérek
És baglyok kíséretében,
Hórihorgas seprőnyélen
Lovagolva jött elé a
Tűzokádó hegy torkába.
Ottan űltek és beszéltek,
Míg megszólalt a kakas,
És beszédök mindenről folyt,
Ami rút s szentségtelen.
S szólt az ördög: "Fázni kezdek,
Jöszte beljebb, jöszte beljebb,
Le a hegy legfenekére,
A tüzeknek őshonába...
Hah, még itt is fázom, fázom,
Szinte csattog a fogam...
Jer, ölelj meg, jer, csókolj meg!"
S ölelkeztek, csókolóztak.
Milyen csók volt ez!... midőn
Összeértek ajkaik,
A boszorkány s ördög ajka:
Összeborzadott a föld,
S dörgött, morgott, mintha vészes
Felhőket nyelt volna el,
S elkezdett okádni a hegy,
És okádta ég felé a
Tűzesőt, tűzköveket,
És egy láng lett a világ,
Csak a csillagok s a hold
Vontak fátyolt arcaikra,
Sűrű fátyolt, feketét,
Hogy semmit ne lássanak.
S megfogant az ördög csókja,
Anya lett s szűlt a boszorkány,
Szűlt oly förtelmet, minő csak
Akkoron születhetik, ha
Föld s pokol ölelkezék.
Láncnak híják a boszorkány
Undok kölykét, láncnak híják,
És e lánc... a szolgaság.

*

És a mennynek s a pokolnak
Két szülötte, a szabadság
S szolgaság, a kard s a lánc,
Harcot űz élet-halálra,
Hosszu harcot, hosszu harcot,
Elfáradva, nem pihenve.
Tompa, csorba már a kard,
De a lánc is szakadoz.
Várjunk, várjunk egy kicsit,
Megtudjuk már nemsokára:
Melyik lészen úr a földön?
Melyiké lesz a világ?

Szatmár, 1847. július 14-27.


Elemzések

A vers alapvetően egy összehasonlítást, ellentétet mutat be a természet szépsége és a természet ellenében álló erők között. Az első részben Isten angyala szerelmes lesz a legszebb leányba, és a földön tölti időt vele. Ez a rész a természet szépségét és a szerelmet reprezentálja. Az angyal csókja hatására a virágok újraélednek, és az éj szép és rózsaszínűvé válik.

A második részben a rút ördög szerelembe esik a legocsmányabb boszorkánnyal, és ők a pokolban találkoznak. Ez a rész a természet ellenében álló erők (a rútság, a szentségtelenség) és a szenvedés reprezentációja. Az ördög csókja hatására a természet gyökeresen megváltozik: a föld dörgést, morgást hallat, lávát és tűzköveket okádik, és a világ egy lángba borul.

A vers végén a kard (a szabadság) és a lánc (a szolgaság) harcolnak egymással az élet-halálra. Mindkét szimbólum idővel megsérül és elhasználódik, így minden arról függ, hogy melyik hatalom lesz az ura a földnek, melyiké lesz a világ.

A vers természettudományos szempontból leginkább az ember által kiváltott változásokat és hatásokat mutatja be a természetre. Az angyal és a boszorkány cselekedetei drasztikus változásokat idéznek elő az életben és a környezetben. Az angyal csókja például a virágok újraéledését eredményezi, ami megfelelhet a növények vegetációs ciklusának vagy akár a beporzásnak, amely a termés képződéséhez vezet. A boszorkány és az ördög hatása pedig katasztrofális: a természet pusztulása és a szenvedés megnyilvánulása.

A vers nem tér ki konkrét természettudományos felfedezésekre vagy aktuális kutatásokra, inkább általánosan megmutatja az ember és a természet viszonyát, és hogyan befolyásolják egymást.

Petőfi Sándor "Kard és Lánc" című verse theológiai szempontból is értelmezhető. A versben a szabadság és a szolgaság, illetve a jó és a rossz közötti küzdelem és ellentét áll a központban. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira való hivatkozások és összefüggések megértéséhez fontos megérteni a versekben megjelenő szimbólumok jelentését és a keresztény hit alapelveit.

A vers első részében egy angyalról és egy szép leányról van szó. Az angyal a bibliai hagyományok szerint Isten küldötte, aki köztünk jár, az emberek között él. Az angyal megjelenése és a leánnyal való találkozása hasonlítható a Megváltó, Jézus Krisztus földi életének történetéhez. Az angyal és a leány találkozása a Hit jelképe, amikor az örökkévalóság és a földi lét egymással érintkezik. Az angyal kér egy csókot a leánytól, amely megtermékenyíti őt, és ő Isten anyjává válik.

Ebből a szempontból a versben megjelenik a patrisztikus nézőpont, amely a kezdetekben zajló teológiai viták hagyták nyomot a keresztény gondolkodásban. Az isteni és emberi természet közti egység eszméjét hangsúlyozza, mely a leány terhességével és az angyal és leány csókjával jelképezett ajkak érintkezésével valósul meg. Továbbá, a versben megjelennek a kegyesség és a tisztaság motívumai, valamint a szentek közvetítő ereje. Az angyal és a leány találkozásának szépségét és szentségét az égi csillagok és a földi virágok reakciói is hangsúlyozzák.

A vers második részében az ördög és a boszorkány története jelenik meg. Az ördög a gonosz lények, a pokol és a bűn szimbóluma a keresztény hagyományokban. A boszorkány pedig a bűnös, istentelen és erkölcstelen női figurákat jelképezi. Az ördög és a boszorkány kapcsolata az eredendő bűnről és a bukásról beszél, amelyek a keresztény eszkatológiában fontos szerepet kapnak. Az ördög csókja megtermékenyíti a boszorkányt, és undok gyermekük, a lánc születik belőle.

Ebben a részben a skolasztikus filozófia nézőpontjai is megjelennek. A skolasztika a keresztény gondolkodás szemelőtt tartja a jó és a rossz közötti harcot. A versben megjelenő küzdelem és rangsorolás a világrend, a rend és a kaosz közötti ellentétekre utal. A rossz nem teljes mértékben tud uralni, mert a kereszténység szerint Isten hatalma mindig erősebb. Az utolsó sorokban a vers utalást tesz arra, hogy a végső győzelem a jó, a szabadság felé vezető út lesz.

Összességében, Petőfi Sándor "Kard és Lánc" című verse theológiai szempontból az isteni és emberi, a jó és a rossz közötti küzdelmet jeleníti meg. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjain keresztül kinyilvánítja az isteni akarat és a keresztény hit alapelveit. A versben megjelenő allegóriák, szimbólumok és motívumok segítenek ezt a témát kifejezni és megértetni az olvasóval.

A vers címe és tartalma alapján elsőre az látszik, hogy a "Kard és lánc" két ellentétes szimbólum, amelyeknek az értelméért, jelentőségéért és harcáért a vers próbálja tisztázni a helyüket és szerepüket a világban.

Irodalmi összefüggések:
- A versben feltűnik az angyal és az ördög motívuma, amely a jó és a rossz, az isteni és a sátáni erők dualisztikus harcát jeleníti meg. Az angyal és ördög ellentéte az irodalom és vallás korábbi műveiben, például Milton "Az elveszett paradicsomban" is megjelenik, ahol Isten angyalai és Sátán démonai közötti konfliktust ábrázolja. A versben az angyal a szépséget, a tisztaságot és a szerelmet szimbolizálja, míg az ördög a rútságot, a bűnt és a szenvedélyt.
- A versben a szépség és a szentség két táborba szerveződnek, és mindkét oldalon jelen vannak a főszereplő nőalakok. Ez a témakör sok irodalmi műben, köztük Dante "Dráma isten színészei", alapján is megjelenik, ahol a paradicsomban és a pokolban található nőalakok és szépségfogalmak közötti különbségek és konfliktusok kerülnek bemutatásra.

Magyar irodalmi összefüggések:
- A versen belül Péterfi Sándor Petőfi, a 19. század egyik legnagyobb magyar költője használja a folytonosság (repetitív) technikát, ami erőteljes hangsúlyt helyez a vers igazi üzenetére és az örökkévalóságra. Ezt a technikát és a költői stílusának más elemét a korábbi magyar költők közül elsőnek Batsányi János használta.
- A szabadság és a szolgaság témája, amely a "Kard és lánc" középpontjában áll, a forradalmi időszakokkal, köztük a Petőfi idejében zajló 1848-49-es márciusi forradalommal és szabadságharccal összefüggésben áll. Az üzenete a versnek lehet, hogy a versek az emberekben ébreszthetik az igazságosság és a szabadság iránti vágyat és valósíthatják meg azokat.
- A versben szereplő kard és lánc metafora a nemzeti önállóságra, a küzdelemre, a harcra, az elnyomásra és a lázadásra utalhatnak, amelyek mind a magyar történelem jelentős pillanatait képviselik. Ebben a kontextusban a "Kard és lánc" az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire is utalhat.

Nemzetközi irodalmi összefüggések:
- A "Kard és lánc" hasonló tematikával rendelkezik, mint William Blake "Angyali énekek" című kötetének több verse, amelyben az angyalok a szabadságot és a jóságot szimbolizálják, míg a démonok a rabszolgaságot és a rosszat. Ebben az értelemben a "Kard és lánc" vers is a jó és a rossz küzdelmét ábrázolja.
- A harc a szabadságért és a dominanciaért olyan művekben is megjelenik, mint John Milton "Az elveszett paradicsom" vagy Dante "Isteni színjáték" című művei. Mindkét műben a főszereplő főhősök az emberi lélek harcát és az erkölcsi választást ábrázolják.
- A szépség és az erő állandó témája az irodalomnak. A megszemélyesített szépséget és erőt az "Anny Drousie" az "Afrodité" című görög mítoszokban vagy a "Szépség és a szörnyeteg" mesében találhatjuk, amelyek mind azt az üzenetet hordozzák, hogy a szépség és az erő lehetőséget adhatnak a változásra és a megszabadulásra.

Összességében a "Kard és lánc" vers számos irodalmi összefüggéssel rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén. A vers az angyal és ördög, a szépség és a rútság, valamint a szabadság és a szolgaság ellentétét és harcát mutatja be, amelyek mind olyan témák, amelyek a világ irodalmában állandóan jelen vannak. A vers továbbá a magyar történelemre, kultúrára és az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra is utalhat.