Béranger után franciából

Az ősz sietve jő és nedves szárnyán
Az én számomra uj fájdalmat hoz.
Mindegyre szenvedek, szegény félénk én,
És jókedvem virága hervadoz.
Ragadjatok ki Párizsnak sarából,
Megújulok, ha szép tájt láthatok.
Mint ifju már Hellasról álmadoztam,
Ottan szeretnék én meghalni, ott!

Értem Homért, igen, hisz görög voltam.
Pythagorasnak igazsága van.
Athén szűlt engem Perikles korában,
Láttam Sokratest rabláncaiban,
Megtömjéneztem Phydias csodáit,
Látám Ilissust, mint virágozott,
S Hymett hegyén a méheket fölkeltém;
Ottan szeretnék én meghalni, ott!

Oh ég, csak egyszer éledhetne szívem
E szemderítő nap sugáritul!
A szabadság, kit távolból köszöntök,
Rám így kiált: jer, győzött Thrasybul!
Menjünk, induljunk, készen áll a sajka.
Tenger, ne nyeljen engem el habod,
Hagyd múzsámat Pyréumnál kikötni,
Ottan szeretnék én meghalni, ott!

Szép Olaszország ege, de azurját
Rabszolgaság homályosítja el.
Evezz, kormányos, távolabb evezz le,
Hol a nap olyan tiszta fényben kel.
Milyen hullám ez? hogy híják e sziklát?
Milyen virító a vidék amott!
A zsarnokság haldoklik ama parton;
Ottan szeretnék én meghalni, ott!

Athén szűzei, fogadjatok a révbe,
És bátorítsatok föl engemet.
Oly földet hagytam el, hol a királyok
Rabszolgává teszik a szellemet.
Védjétek lantom, melyet üldöznek; s ha
Dalom sziveitek meglágyítaná,
Tegyétek hamvam Tirteus hamvához,
Meghalni jöttem e szép ég alá!

Pest, 1846. június-augusztus


Elemzések

A vers, Petőfi Sándor Képzelt utazás című műve, nem direkt módon kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers elsősorban a költő vágyát és nosztalgiáját fejezi ki a múlt iránt, és az antik görög világba való utazás vágyát. Az első két versszakban a költő elmondja, hogy szeretne elszakadni a város szennyes valóságától, és szép tájakat látni. Ez a vágy természettudományos kontextusban inkább a biodiverzitás és a természeti szépségek felfedezésére utalhat.

A következő versszakokban a költő olyan híres görög történelmi és művészeti alakokat említ, mint Homérosz, Pythagoras és Periklész. A költő a múlt időkben való születését hozza fel érvként arra, hogy Athénban szeretne meghalni. Ez a szakasz nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudományos felfedezésekhez, hanem inkább a klasszikus görög kultúrával és történelemmel való kapcsolatra utal.

A negyedik versszakban a költő váagyát fejezi ki a repülésre és a szabadságra, de nincs közvetlen kapcsolata a természettudománnyal. Az ötödik versszakban azonban említést tesz Olaszországról, és a szép égről, amelyet a rabszolgaság homályosít el. Ez a rész arra utal, hogy a természeti szépségeknek és a szabadságnak helye van az emberi tapasztalatban. Azonban ezek a témák nem kapcsolódnak közvetlenül a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.

Összességében megállapítható, hogy Petőfi Sándor Képzelt utazás című versének nincs közvetlen kapcsolata a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Ehelyett inkább az emberi vágy utazásra, szépségre és szabadságra fókuszál.

A Petőfi Sándor "KÉPZELT UTAZÁS" című versében teológiai szempontból a következő témák és összefüggések figyelhetők meg:

1. Az ősz és a fájdalom megjelenése: Az ősz a természetben a hanyatlást, pusztulást és elmúlást szimbolizálja. Az én számára új fájdalommal érkezik, amely a versekben kifejezett szenvedéssel és levertséggel van összefüggésben. Ez a fájdalom az emberi létezés megoldatlan kérdéseivel kapcsolatos, amelyek a teológiai gondolkodásra is hatással vannak.

2. Hellas (Görögország) vágya: A költő a versben Ifjúként azonosítja magát és arról álmodik, hogy Hellasban (Görögországban) meghaljon. Ez a vágy a klasszikus görög kultúrához és a mítoszokhoz kapcsolódik, ahol az emberiség ősforrása és értékei helyezkednek el. Ebben a kontextusban az írás a görög filozófia és a bibliai hagyomány közötti kapcsolatra is utalhat.

3. A görög kultúra értékei: A költő felidézi, hogy görög volt és részt vett a görög kultúra nagy pillanataiban. Emellett megemlíti a híres filozófusokat (Pythagoras, Socrates), művészeket (Phydias), valamint természeti jelenségeket (Ilissos folyó, Hymettus hegy). Ez az utalás a klasszikus görög kultúra és a teológia közti kapcsolatra is rámutat.

4. A szabadság vágya: A költő számára a szabadság a Thrasybul nevű görög politikus sikerét jelenti, amit a múzsájának, vagyis az alkotói ihletnek tulajdonít. A szabadság vágya a teológiai kontextusban a biblikus hagyományban gyökerezhet, ahol a szabadítás és a megváltás fogalmak központi szerepet játszanak.

5. Olaszország és a zsarnokság: A költő portyázik az Olaszországból való elhagyás gondolatával, amelyben megemlíti az ország szépségeit, de megjegyzi, hogy a rabszolgaság homályosítja el az azurként megjelenő eget. Ez a gondolat a társadalmi és politikai elnyomásra utalhat, ami az emberek szabadságát korlátozza.

6. Athén és a szellemi rabszolgaság: A költő visszavágyik Athénba, ahol a szellemét rabszolgává teszik a királyok. Ez az utalás a politikai és szellemi rabszolgaságra, valamint a filozófia és a vallás közötti kapcsolatra utalhat.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan:

- A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő hivatkozások a görög kultúrára és a bibliai történetekre utalások lehetnek az Ó- és Újszövetségben található szellemi és kulturális értékekre. Például Homér, Pythagoras, Perikles, sőt a szellemi rabszolgaság és a szabadság motívuma is biblikus kontextusba helyezhető.

- A patrisztika (korai egyházi atyák) szempontjából a versben megjelenő görög kultúra tisztelete és az emberi létezés értékeire való utalás a keresztény gondolkodáshoz kapcsolódik. A görög filozófusok és művészek méltatása és az isteni teremtő műveinek csodálata a keresztény Teológia tanulmányozása, illetve az isteni szeretet és igazságosság megjelenésére való utalás lehet.

- A skolasztika (középkori egyházi filozófia) szempontjából a versben megjelenő kérdések a létezés értelmével, a szabadsággal és a rabszolgasággal foglalkozó középkori filozófiai gondolkodáshoz kapcsolódnak. A teológiai kérdések, például a teremtés, a szabad akarat és a megváltás lehetnek összefüggésben a költő által felvetett témákkal.

A vers Petőfi Sándor "Képzelt utazás" című műve, melyet Béranger francia költő hatására írt. Az elsődleges irodalomtörténeti szempont az, hogy a vers a romantikus irodalomhoz sorolható. A romantika az 1800-as évek elején indult el Európában, és a természet, az érzelmek, az individualizmus és a vágyakozás kifejezésére helyezte a hangsúlyt. A versben is felfedezhetőek ezek a romantikus jellemzők, hiszen a költő vágyakozik a szép táj és a szabadság után, és hosszú ideig elutazni kíván.

A vers magyar irodalmi összefüggéseivel kapcsolatban Petőfi Sándor kitűnően illeszkedik a romantikus magyar költészet hagyományaihoz és irányzataihoz. Az 1840-es években, amikor ezt a verset írta, Petőfi központi alakja volt a magyar romantikának, és jelentős hatással volt kortársaira és az utódokra is. Az egész versben megjelenik Petőfi líraisága és a természettel való kapcsolata.

A nemzetközi szépirodalom terén a versben megjelenik az ókori Görögország iránti vágyakozás és rajongás. Azt szeretné, hogy meghaljon Hellasban, azaz Görögországban, mert vonzódik az ókori görög kultúrához és a demokráciához. Ez a vonzalom tipikus romantikus reakciója a korabeli irodalomban, melyben az ókor tiszteletben áll, mint a kultúra és a szabadság forrása.

Emellett az olasz vidék és az olaszországi szabadságertenet is megjelenik a versben. Az európai romantika idején az olasz forradalmi mozgalmak jelentős befolyást gyakoroltak a költőkre és írókra. A versben a költő ábrázolja az olasz vidéket a szabadság és a demokrácia reményeként.

A versben említett Párizs és Franciaország is fontos szerepet játszik, ez pedig a költő következő célállomását jelenti. Béranger francia költő hatásának, aki kritikus volt a bourbon királysággal szemben, megjelenése az irodalomtörténeti kontextusban is nagyon jelentős.

Összességében a vers számos irodalomtörténeti összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi romantikus szépirodalomban. A költő vágyakozása a szabadság és a szép táj után, valamint az ókori görög és az olasz kultúra iránti rajongás mind tipikus romantikus jellemzők.