Még mit nem mondanak!
Hogy az én képzetem
Alant jár, magasra
Föl nem röpíthetem.
Lent jár a föld szinén,
Ha ugy tartja kedve,
Sőt a föld alá is
Van gyakran sülyedve;
Mint buvár, sülyed a
Mélységek mélyére,
A legmélyebb tenger:
A szív fenekére.
De ha mondom neki:
"Szállj a magasra fel!"
Felszáll s a légben mint
Pacsira, énekel.
S ha ekkor biztatom:
"Még följebb, képzetem!"
Vele a sasokat
Rendre megkergetem.
A sas mind elfárad,
De nem fárad ő el,
Egy utat kezd a leg-
Magasabb felhővel.
És a felhőknek sem
Társa ő sokáig,
Egyenest fölfelé
Tör az ég boltjáig,
És ha ekkor épen
Napfogyatkozás van:
Az elsötétedett
Nap mellett elsuhan,
Elsuhan mellette,
Egyet pillant rája,
S megkerűl a napnak
Elveszett pompája.
És az én képzetem
Még ekkor sem pihen,
Hanem a legfelső
Csillagzaton terem,
S ott, hol már megszűnik
Az isten világa,
Uj világot alkot
Mindenhatósága - -

Pest, 1845. augusztus elején


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is érdekes észrevételeket fogalmaz meg. Az első sorokban a költő elmondja, hogy a képzelete nem korlátozódik semmire, és képes lemerülni a föld alá is. Ez a képzetes utazás a földre mutat a geológiai folyamatokra, például a föld alatti rétegek és a földalatti kőzetek felfedezésére.

A következő sorokban a költő a képzetét arra kéri, hogy emelkedjen a magasba, ahol a madarak és a magasban élő állatok vannak. Ez a képzetes repülés lehetőséget ad a természettudósoknak arra, hogy tanulmányozzák a légköri jelenségeket és a madarak repülésének mechanizmusát.

A vers folytatásában a költő a képzetét a felhőkön túlra juttatja, ahol a legmagasabb csillagok vannak. Ez a képzetes repülés lehetőséget ad a csillagászoknak az univerzum tanulmányozására, ahol a naprendszerektől elkezdve az esetleges más galaxisokig minden felfedezést lehetővé tesz.

A vers záró sorai tovább folytatják a képzetnek tulajdonított hatalmat a világok teremtésében. Itt a költő által felsorolt esetek a mai kozmológiai felfedezésekkel is összefüggésbe hozhatóak, amik az univerzum sokszínűségét és a galaxisok kialakulását vizsgálják.

Összességében a vers természettudományos szempontból új perspektívát nyit az emberi képzelet erejére és a felfedezések jelentőségére a természettudományokban.

A vers teológiai szempontból azt mutatja be, hogy az emberi képzelet és gondolatok milyen magasra és mélyre vihetik az embert. Az alábbiakban részletesen tárgyalom az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika, és skolasztika nézőpontjaira.

A bibliatudomány szemszögéből nézve, a versben megjelenik az emberi képzelet ereje és korlátai. Az emberi képzelet lehetővé teszi az emberek számára, hogy felfedezzék az isteni teremtés mélységeit és magasságait. A versben az is megjelenik, hogy az emberi képzelet képes meghaladni a fizikai határokat és áttörni az égi szférákba. Ez a bibliai istenképzetet és az Isten végtelen hatalmát szimbolizálja, amely mindenhatósága révén új világokat teremt.

A patrisztika szemszögéből nézve láthatjuk, hogy a versben megjelenik az emberi szabadság két oldala: az ember képes a földhöz vonzódni és benne maradni, de képes emelkedni is a szellemi valóságokhoz. Az emberi képzelet képes leereszkedni a föld mélységeibe és a szív legmélyebb bugyraiba, és képes a legmagasabb égi magasságokig emelkedni. A patrisztikus gondolatok szerint az ember ezen képessége összefonódik az isteni művelettel és a kegyelemmel, ami lehetővé teszi számára az isteni valóságok megértését és megéli az isteni szeretetet.

A skolasztika nézőpontjából nézve pedig a vers tükrözi az emberi értelem szerepét az isteni valóság megismerésében. Az emberi képzelet képes meghaladni a fizikai határokat és eljutni az égi világig, de ez csak akkor lehetséges, ha az értelem és a hit együttműködik egymással. Az értelem segíti az embert abban, hogy megismerje és felfogja az isteni teremtést, és hogy az ember istenismerete és istenképe egyre magasabb és tisztább legyen.

Mindaddig, amíg az emberi képzelet a földön jár, csupán az emberi értelem és a tapasztalatok határai között mozog. De amikor az emberi képzelet fölfelé emelkedik, az ember képes az isteni valóságok megértésére és az isteni világba való betekintésre. Ez a vers tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi képzelet és gondolatok képesek átlépni a korlátokat, és az isteni valóságok felé vezetnek bennünket.

A versben megfigyelhetőek olyan irodalmi elemek és összefüggések, amelyek a magyar és nemzetközi szépirodalom területén is jellemzőek lehetnek. Néhány ilyen összefüggés a következő:

1. Romantikus elemek: A versben megjelenik a romantikus képzelet és vágyakozás motívuma. Az én képzetének képviselője az ember lelkének mélységeit, a vágyak teljesítését, a szabadságot, a lehetőségek határtalanságát jelenti.

2. Természeti szimbolizmus: A természet megjelenítése és a természeti jelenségek metaforikus használata a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakori. A versben a föld, a tenger, a lég, a felhők és a csillagok képviselik a képzet emelkedését, a magasba repülését.

3. Az ember és a természet kapcsolata: A Petőfi által megfestett képzet az ember és a természet közötti kölcsönhatásra utal. Az ember átélheti és kiélheti vágyait a természetben, és a természetben megtalálhatja önmagát.

4. Az ember alkotó tevékenysége: A versben az én képzetének alkotói erejét is megjeleníti Petőfi. Az én képzelte a sast és az új világot is alkotja. Ez a tartalom is szerepelhet más művekben, ahol az ember kreatív tevékenységét hangsúlyozzák.

5. A magyar romantika jegyei: A versben megfigyelhetők a magyar romantika tipikus jegyei, mint például a vágyódás, az ideálisnak tartott természet ábrázolása, az égi és földi elemek kombinálása. Ez a magyar romantika sajátossága, amelyet más művekben is megtalálhatunk.

A vers számos többnyire magyar irodalmi elemet és összefüggést tartalmaz, de számos hasonló elemet találhatunk a nemzetközi szépirodalomban is. Az általános irodalomtudományi szempontok, mint például az irodalmi motívumok, a képek használata, a költői kérdések és válaszok jelenléte, az emberi érzelmek kifejezése, az élet és halál, a világosság és sötétség ellentétének megjelenítése is figyelhetők a versben. A vers hangsúlyozottan szubjektív hangvételével, az én előtérbe helyezésével, és a természetben, a képzetben megtalált magasabb valóság kiemelésével is találkozhatunk más nemzetközi romantikus versekben is.